Skandináv kerékpártúra, 133. nap. Dánia, Trørød. 2011. szeptember 18.
Szeptember 18. vasárnap, 133 napja vagyok úton
Éjszaka szerencsére már enyhébb volt az idő, felhős volt az ég, és érvényesült a tenger közelsége miatt annak enyhítő hatása. Elég jól aludtam, néha riadtam fel, mikor egy-egy autó elhúzott mellettem. A reggeli teendők után 9 körül nekiindultam. Megint bonyolult vonalvezetésű utak haladtak keresztül a kis településeken, majd elővárosokon, kerülgetve az autópályát, végül fél 12-kor megérkeztem Helsinborgba.
Közepes nagyságú kikötőváros, a külvárosban nagy ipartelepekkel, a belváros pedig tulajdonképpen a nagy személyforgalmat lebonyolító kikötő köré épült pár utca, üzletekkel és szállodákkal. A dán oldal, a testvérváros, Helsingőr egy nem egész 10 km-es tengerszoros túloldalán, még ebben a szürke, felhős időben is látótávolságra fekszik. Megkerestem a beszállóhelyet, ami itt is, nekem is ugyanott volt, mint az autóké. A pénztáros hölgy itt is meglepődött, és kérdezte honnan jövök, majd elismerően gratulált.
32 korona volt a fuvar, a komp neve stílszerűen Hamlet volt. Ahogy beszálltam, öt perc múlva indultunk is, az egész út 20 perces volt. A túlparton egy kisebb város körvonalai bontakoztak ki, az egész környezetből kiemelkedett Hamlet híres kastélyának, a Kronborgnak a sziluettje. Kikötés után a szokásos határ menti fényképezkedés, megérkeztem az út kilencedik országába.
Lógott nagyon az eső lába, rögtön a kastélyba indultam. Egy vizesárok rendszerrel körülvett, nagy várrendszer, szép belső kastéllyal, nagy udvarral. A falakat magas földtöltés védi, amin körben ágyúk sorakoznak. Ahogy beértem a falakon belül, eleredt az eső. A rossz idő ellenére sokan voltak látogatók, igaz, vasárnap van. Természetesen a legnagyobb számban, kitalálható, japán turistacsoportok voltak.
Sétálgattam, fényképeztem amennyit az esőben lehetett, majd visszaindultam a belvárosba, ott is szétnéztem egy kicsit, bár a szakadó eső nem sok kedvet csinált a városnézéshez. Beállva egy terasz alá, megebédeltem, majd nekiindultam Dániának. A 152-es út közvetlen a tengerparton kanyarog a fővárosig. Külön hab a tortán, hogy végig, a 45 km-en jó minőségű bicikliúton lehet haladni. Vannak elnevezett települések, és ezeknek kijelölt határaik, de gyakorlatilag az egész távon folyamatosan beépült a part.
Kicsi, nádfedeles, öreg házacskáktól, a hatalmas sokszobás luxusvillákig minden fajta akad. Igen, feltűnően sok házat, újakat is, fednek be náddal, ha a falak nem a ferde keresztberakásos gerendákkal lennének felhúzva, simán elmenne bármelyik magyar faluban egynémely kis házikó. Az úton a beépültségnek megfelelően folyamatos, és nagy a forgalom. A 45-ből 30-at jöttem, tehát 15 km-re vagyok Koppenhágától, de egyvalamit nem láttam még, boltot.
Tíz napja vagyok megint egyfolytában úton mióta Stockholm mellől elindultam kellőképpen el is fáradtam. Ma is letekertem 60 km-t, ez a tengerparti út viszonylag jó, de itt is kellett tolnom ma is, nem is egyszer. Egy kis domb tetején, fák és házak közt egy füves részen parkoltam le. Alattam vagy 20 méter mélyen van a tenger, egy kis ösvény vezet le a partjára, ahol apró kis strand van. Az idő, az viszont nem strandidő, egyfolytában esik, egész nap tartott a szinte alkonyati szürkeség, csöpög minden. Sikerült a laptopnak is benedvesedni, az is kezd vacakolni.
A fáradtságtól is, meg a gusztustalan időjárást most már nagyon unva, jelenleg úgy érzem, hogy legalább egy napig megint megállok, és ki sem mozdulok a sátorból. A feltöltött akkumulátorok eddig bírták, mivel a napelemek már időtlen idő óta nem láttak napot. Hideg nincs, filmet nem bírok már nézni, örültem, hogy ezt a naplót meg bírtam írni. Egy kis olvasás, aztán alszok. Úgyis fáj mindenem.
133. éjszaka, Dániában a tengerparton. Trørød mellett. 55°50’21.81” 12°34’41.97”
