Skandináv kerékpártúra, 128. nap. Svédország, Österbymo. 2011. szeptember 13.
Szeptember 13. kedd, a 128. nap
Este rákezdte a szél, de olyan igazian ám, úgyhogy éjféltől azt lestem, hogy kibírja-e az öreg tölgyfa, ami alá leparkoltam és sátrat vertem, az éjszakát anélkül, hogy épp most dőlne ki. Kibírta. Reggel mikor pakolni kezdtem, picit motoszkált bennem hogy túl erősnek látszik ez a szél, és épp délnyugatról fúj, amerre én tartok, tehát szembe szél lesz, de győzött a haladhatnék. Mikor nekiindultam, már szitált az eső is.
Még talán egyszer sem bántam meg a mehetnékemet, most az első 3 km után igen. A házak közül kikeveredve olyan iszonyatos szélvihar fogadott, hogy a sík úton is szinte csak tolni tudtam a szerelvényt, és vízszintesen szembe vágta az apró szemű esőt, úgy hogy látni is alig lehetett. Hogy milyen tájon haladtam, így annak a leírása ma kimarad. Az út melletti fenyőfákról folyamatosan bombázott a szél által leszakított rengeteg nehéz toboz, a fejemnek még csak nem volt vészes, rajtam volt a bukósisak, de a vállamat, hátamat, meg a kormányt tartó kezemet rendesen megszórta, kicsit be is kékült. Jobban féltettem az utánfutó napelemeit, van azoknak már így is elég baja, nem hiányzott, hogy még jobban összetörjön.
Kerülgetni kellett az útra tört ágakat, egyszer meg egy fél nyírfát kellett annyira félrehúznom, amit az útra döntött a szélvihar, hogy legalább tolva elférjek mellette. Kínlódtam! A lábam is fájt, sőt valószínű a hirtelen időjárás változás miatt az ízületeim majd szétestek, az izmaim nem akartak dolgozni. Megálltam ebédelni egy útmenti pihenőben, de az is egy tó partján volt, ahol a szél aztán szabadon vágtathatott, és ameddig bementem a wc-re kezet mosni, szerencsésen fel is borította a biciklimet. Erre elment a kedvem az evéstől, mentem tovább.
32 km után, (nem egy nagy napi teljesítmény) beértem Österbymo-ba, egy pici településre, a bejáratnál rögtön volt egy füves rész, és úgy döntöttem, hogy nem erőlködöm tovább. Leparkoltam, nagy nehezen sátrat vertem, és behúzódtam. Elkezdtem olvasni, de olyan fáradt voltam, hogy rögtön elaludtam. Fél hétkor ébredtem, megvacsoráztam, kimenni nem igazán lehet, mert az idő változatlan, szakad, és iszonyatos szélvihar tombol. Legszívesebben azt mondanám,hogy addig nem megyek tovább,még jobb idő nem lesz, de az lehet, hogy csak jövő tavaszra teljesülne. Na, majd látjuk! Most egy kicsit még olvasok, aztán hátha holnap jobb lesz.
128. éjszaka Österbymo, Svédország. 57°49’25.96” 15°17’18.48”
