Skandináv kerékpártúra, 127. nap. Svédország, Kisa.

Home » Skandináv kerékpártúra, 127. nap. Svédország, Kisa.

Loading

Skandináv kerékpártúra, 127. nap. Svédország, Kisa. 2011. szeptember 12.

Szeptember 12. hétfő, 127. nap

Csak úgy, mint rendesen! Egész éjjel esett, sőt még reggel is, mikor fél nyolckor felébredtem. Nem volt mit tenni, jönni kellett. Ha már megígértem! Öt kiló vizet becsomagolva, egy jeges kávé után, (kinek volt kedve melegítgetni…) beöltözve elstartoltam. A következő állomás elméletileg a másik Köping, Linköping lett volna, ha a GPS nem spórol, és nem kanyarít el előtte egy olyan öt km-el mellékutakra.

Az első kis előváros szerűségben vettem innivalót meg kaját, aztán belevágtam. Igen nagyra sikeredett a kerülő, mert a város után 22 km-el találkoztam csak a 34-es úttal, amelyiken eredetileg haladni akartam, de nem bántam meg. (mondom ezt így este, mikor már túl vagyok rajta!). Az út, egy számozatlan, de nagyon jó állapotú mellékút volt. A vonalvezetése olyan volt, mint amilyenre több évszázada kijelölték. A kis tanyák akkoriban mind dombtetőre épültek, (volt belőlük szépen, dombtető is meg tanya is), és az út az minden tanyához be, illetve felkanyarodott.

Skandi 592

A táj, viszont egyre szebb lett. Rengeteg tó, pontosabban egy hatalmas tórendszer, amit csatornák, zsilipek sora köt össze. A fenyőerdők gyakorlatilag eltűntek, a helyüket több száz éves, hatalmas tölgyekből álló, ritkás, de összefüggő ligetek vették át. Köztük kövér legelők, és a fűből kibúvó kisebb nagyobb mohával borított sziklák közt, mindenütt hófehér tömött bundájú birkák, vagy hatalmas tőgyű barna tehenek legeltek, kicsapva, szabadon. Nagyon sok lovászat is volt, hatalmas istállóépületekkel, némelyik mellett 20-25 ló szállító utánfutó parkolt, és a ménesek a hideg és az eső ellen beöltöztetve legeltek.

Kimondottan a vidéki Angliára emlékeztető volt az egész táj hangulata, amit még fokozott az is, hogy itt-ott a fák közül méretes ódon kastélyok bukkantak elő, és az egész birtokot moha borította rakott terméskőkerítés szegélyezte. Volt egy-két kastélynak beillő, de láthatóan nem túl régi építésű bírtok is, a kocsibejáró végében pár Bentley-vel, Jaguárral. Úgy látszik ez a jómódú vidék. Na és persze minden ilyen kis birtoknak találkozása volt a tórendszerrel, a saját kikötőben ott álltak a jachtok is. Mindenesetre jól elnézelődtem, könnyű volt, hisz többet toltam, mint tekertem, és közben a nap is kisütött. Ami bosszantott, az az volt, hogy a képeket sajnos csak a saját, nyakamon hordott memóriakártyámon tudtam rögzíteni, ugyanis részint figyelmetlenség, részint a naphiány miatt egyik pillanatról a másikra nem volt működő elemem. A filmfelvevőnek meg ugye végleg annyi a sok víz miatt.

Skandi 593

Aztán egyszer ebből is kikeveredtem, és rákanyarodtam a 34-esre, ami egy két km-es szakaszt kivéve tekerhető volt. Azon a két kilométeren átkelt az út egy méretes dombon, mert azért itt sincs ám síkság, igaz, a másik felén egy ugyanakkora gurulással egalizálta a dolgot. Túl voltam a 60-on, (már km-en, amit a szervezetem mostanában elég pontosan jelez, elkezdek remegni a fáradtságtól. És nem csak a lábam, de belül is, mindenem.) kezdtem keresni a pihenőt, bár nagy kihívás volt a Kisa nevű település, itt hagyom el ugyanis a 34-est, és kanyarodok Helsinborg irányába a 134-esen. Így hát reszketve a fáradtságtól, de ide még betekertem. A bejáratnál mindjárt találtam is egy csendes kis füves zugot, itt rögtön le is raktam a gépet.

Aztán besétáltam a helyet, de nem is volt jobb, így visszatértem, és letáboroztam. Wifi szabad nincs, de a központban találtam egy könyvtárat, oda próba szerencse alapon bementem, kaptam szabad gépet, és fél óra ingyen netet. Csak a nevemet kellett bemondanom, (nem sokra mentek vele) nem lettem könyvtári tag. Elintéztem egy-két levelet az otthoniaknak, átnéztem a sajátjaimat, meg a hivatalos dolgaimat. Napló most nem lett feltöltve, mert előbb át kellett volna rakni pendrive-ra.

Közben igen hamar besötétedett, már sötétben vacsoráztam, azért még egy kis levest is főztem, megkívántam, mert reggel nem volt meleg kávé, most ha bírok, még olvasok, aztán alvás. Ha tudok, ugyanis a lábaim rettenetesen fájnak. Valószínű meg vannak már rendesen erőltetve, és mostanában nem sok pihenőt kapnak. Reggel indulok tovább.

Skandi 594

127. éjszaka, Kisa, Svédország. 57°59’25.30” 15°38’17.46”

127.