Skandináv kerékpártúra, 122. nap. Svédország, Hagaparken. 2011. szeptember 7.
Szeptember 7. szerda 122 napja úton
Ahogy este letettem a fejemet, már kopogott is az eső a ponyván. És ez tartott egész éjjel, még pedig úgy, hogy a szél hatványozott erővel csapta a cseppeket a sátorhoz, és minden áron rám akarta azt borítani. Szerencsére ez nem sikerült, és csak tényleg kicsit áztam be. Nagy volt a kísértés hogy maradjak, ne induljak sehova, de ilyen közel a célhoz már nem volt kedvem parkoló pályára állni. A sátorba húzódva reggeliztem, egy csöpögős pakolás, majd visszakanyarodtam a 263-ra. Az út a tegnapi folytatása volt, annyi különbséggel, hogy itt már megint ipartelepek furakodtak a farmok közé, megélénkült a forgalom, szaporodtak a már Stockholm elővárosának számító települések.
Elég bonyolulttá vált az út vonalvezetése is, itt már Eszter nélkül megint nem sokra mentem volna. Rengeteg körforgalom, és ami nehezítette a haladásomat, az a sok vasutat és autópályát keresztező alul és felüljáró. Ezekre bizony mindegyikre nagyon kapaszkodni kellett. A legfőbb és legelkeserítőbb nehézség viszont az egész nap hulló égi áldás volt. Az esőszerelés úgy tűnik elvesztette vízhatlanságát, vagy én izzadtam ennyit, mindenesetre egész nap csurom víz voltam alatta is.
Nézelődni ma sem sok kedvem volt, de igazából nem is túl sok szépséget találhattam volna az út mellett. Elég volt arra figyelni, hogy ne tévedjek el. Pár helyen bicikliút is próbált segíteni, de nem sok bizodalmam volt hozzá, részint a nehéz vonalvezetés, másrészt az útmutató táblákon nem az volt, hogy pl. Stockholm felé, hanem a legközelebbi, bár lehet, hogy útba eső ismeretlen falvak nevei. Nem volt kedvem eltévedni, így legtöbbször maradtam a rendes úton.
Bäista után megsokasodtak a tavak, a települések inkább hétvégi házak csoportjának tűntek. Fényképezni, filmezni az eső miatt eszembe sem jutott, igaz, ráadásul a filmfelvevő csak nem akar életre kelni. Az ebéd megint elmaradt, valahogy szakadó esőben az étvágyam sem az igazi, na meg valójában nem is volt sok kedvem a vízben pakolgatni.
64 km után, a már Nagy-Stockholm területén futó 275-ös úton, egy Haga nevű elővárosnál ráuntam a dologra és a mai napra. Kellően fáradt és vizes vagyok, és egy tó partján találtam egy csendes zugot. Bár kicsit sziklás a talaj, de fák között van, és elég eldugott helyen. Itt a közelben szaladnak el a helyiérdekű vasút szerelvényei, úgy látom elég sűrűn. Nincs kedvem az egész szerelvénnyel várost nézni, ezért úgy tervezem, hogy itt hagyok mindent, és vasúttal bemegyek holnap várost nézni. Este ide jövök vissza, itt alszok, és péntek reggel indulok tovább, kikerülve a nagyvárosi forgalom nehézségeit. Még mindig esik, de azért jó éjt!
122. éjszaka, Stockholm elővárosában. 59°27’45.01” 18°00’01.99”
