Skandináv kerékpártúra, 114. nap. Norvégia, Sanngrund. 2011. augusztus 30.
Augusztus 30. kedd, az út 114. napja
Csak sikerült elindulnom! Éjszaka még egy párszor nekikezdett, de inkább a hideg volt a bántó, többször felébredtem rá. Reggel fél nyolckor kilestem, fagyos köd ült a környéken, csöpögött a levegő. Nekikezdtem csomagolni. Igaz, hogy miden tiszta víz volt, sőt sáros, de mindegy, haladni kell. Úgy terveztem, hogy a határ előtt még megállok egy kempingben, nagymosást tartok, és megszárítom, amit lehet.
Fél tízkor sikerült elindulnom. Hat éjszakát vendégeskedtem Skedsmo-ban. Jól esett ez a kis pihenés, bár ha szebb idő lett volna, biztos jobban élvezem, igaz, valószínű akkor nem lett volna hat az éjszakák száma. Mikor elindultam, még egy kis lelkiismeret furdalással néztem vissza, mert azon a gyönyörű pázsiton, amelyre szerdán letelepedtem, bizony komoly nyomot hagytam. A sátor alatt megsárgult a fű, és ahol a bejárat volt, ott a rengeteg eső annyira feláztatta, hogy egy jó nagy sáros lyukat tapostam a zöldbe. Remélem ettől a sok esőtől gyorsan életre kel, és visszanyeri régi szépségét.
Az út, amin elindultam, egy négy számjegyű mellékutacska volt, a 2-es főút, amire később becsatlakozok, Oslótól egy jó darabon autóútként jön ki, és innen én ki vagyok tiltva. A köd szép lassan felszállt, és helyébe bárányfelhős kék ég lépett, és néha már a napocska is rám mosolygott. Mindjárt jobb kedve van szegény vándornak! A főváros körül igen nagy körzetben követik egymást az elővárosok, az egyik végét jelző névtábla mellett már ott a következőnek az elejét jelző. Most megint csak ismételni tudom magam, hogy mennyivel nehezebb is lett volna innen kitalálni a GPS nélkül!
A lábaim talán túlzottan is megpihentek ezalatt a szieszta alatt, nehezen akarták felvenni a ritmust, a térd és bokaízületek csikorogtak, az izmok húzódtak és fájtak. Jó pár kilométeren keresztül bicikliút is volt, és követte is domborzatilag az anya utat, csak az volt a baj, hogy az is nagyon hepehupás volt, sokat kellett tolni. Ez bizony még mindig Norvégia. Majd egy jó 20 km után végre felengedtek a főútra.
Nemsokára egy folyó simult mellénk, és ennek a vonalát követve haladt az út. A nap mind jobban sütött, már egy szál pólóban is meleg volt. Feltűnt az első kempinget jelző tábla is, igaz, egy földútra terelt, az pedig beleveszett a távolba, de mivel tényleg meg akartam állni, és az utóbbi időben nem sokat láttam, bekanyarodtam. Búzaföldek közt karikáztam két kilométert, majd hirtelen leszakadt a földút egy nagy lejtővel a folyópartra. Innen már látszottak a kemping zászlai, és bár egy pillanatig felmerült bennem, hogy fent hagyom a fogatot a dombon és gyalog lesétálok, de aztán csak legurultam.
A kemping sorompóval zárva, a recepció úgyszintén, a nyitva tartást jelző tábla szerint csak hét végén van nyitva, hét közbenre pedig egy mobilszám volt megadva. Kösz! Éreztem én, hogy fent kellene hagyni a gépet, most volt egy nagy kapaszkodásom egy jó meredek, és sáros földúton. Visszaevickéltem a főútra, és tekertem tovább. Vormsund-nál egy nagy iskola állt az út mellett, rápróbáltam a netre, de csak az iskola nyitóoldala jött be, és kérte a felhasználónevet, jelszót.
Pár kilométerrel odébb megint egy tábla, és közvetlen az út mellett már ott is volt a Sanngrund camping, tárt kapukkal, és nyitott recepcióval. Na, ez mindjárt szimpatikusabb volt. Elmeséltem, hogy honnan jöttem, és hogy nagymosást szeretnék csapni, és érdeklődtem az árak felöl. 150 kr-t kellett fizetni, ebből 100 kr rá van töltve arra a chipes kártyára, amit kaptam, és ami mindent, ajtókat, tust, mosógépet, szárítót működtet. Persze mindenért fizetni kell, és minden a kártyáról vonódik le, szép lassan lenullázva azt. A rendszer tetszett, talán a zuhanynál keveselltem azt a négy percet, amennyi ideig a víz folyt 20kr-ért, kb. 750 Ft-ért. Sikerült mindent kimosnom, dupla programmal meg is szárítottam az összeset.
30 kr-ért megkaptam egy napra a wifi kódot is, netezni is ikerült, felraktam az utóbbi napok történéseit, képeit. A skypen sikerült szeretteimmel és barátaimmal is beszélgetnem egy kicsit, csoda tudja jó-e ha látom, hallom Őket, minden nap nagyon hiányoznak, ilyenkor még jobban. Persze a kérdés rossz, igenis nagyon jó látni az arcukat, beszélgetni Velük.
A sátrat felállítás előtt még a napon kiszárítottam (kár volt), sikerült egy szabad konnektort is találnom, így az út folyamán talán először, de töltőre raktam az akkukat, hagy szívják meg magukat egy kicsit az útra, elég esős napokat prognosztizál a norvég előre jelzés Stockholm felé is.
Mire a sátor kiszáradt, és felállítottam, hirtelen beborult az ég, dörgött, villámlott, és egy jó nagy felhőszakadás zúdult a környékre, épp hogy be tudtam dobálni előle a frissen mosott és szárított ruhaneműt. Egy gyors vacsora még belefért, az idő közben elszaladt. Most fél 12, és bár most tudnék filmet nézni, de most meg fáradt vagyok, és fázok is, (11 fok van) inkább bebújok a hálózsákba, és alszom egy nagyot. Reggel indulok tovább.
114. éjszaka, Sanngrund kempingjében. 60°11’57.10” 11°35’08.74”
