Skandináv kerékpártúra, 108. nap. Norvégia, Skedsmokorset. 2011. augusztus 24.
Augusztus 24. szerda. 108 napja az úton
Igen erős forgalma van ennek a Gardermoennek! Éjszaka is sűrűn szálltak le, majd éjfél körül, mikor megváltozott az irány, szálltak fel a gépek iszonyatos robajjal. Élmény lehet egy ilyen helyen lakni, igaz talán egy ház jobban szigeteli a hangot, mint az én kis sátram. Megfőztem a virslit és a kávét, majd csomagoltam. Az éjszaka hideg volt, és bár esni nem esett, iszonyatosan párás volt a levegő, megint minden csöpögött mikor bepakoltam. Látszott a lehelet, és a tegnapi szép időt menetrend szerint felváltotta a ború. A gépek igen hamar eltűntek a felhőben.
Azt már talán nem is kellene írnom, hogy indulás után olyan negyed óra múlva már álltam is be egy buszmegállóba, átöltözés, pontosabban vetkőzés következett. A levegő rettentően párás volt, de a város, és a tenger közeledtével kezdett felmelegedni, na meg az emelkedők… Annak bővében volt az út, nem sokat vacakoltak a szintezéssel, ahogy a domborzat adta. Már majdnem egybefüggően beépített volt a vidék az út mellett, ez már az elővárosok övezete volt. A házak, gazdaságok mögött a dombokra felkúszó gabonatáblák sárgálltak.
Ahogy a repülőtér főépületéhez, és bejáratához közeledtem javult az út, és természetesen nőtt a forgalom is, majd mikor ismét lekanyarodást javasolt Eszter, megint csak szűk egy sávon haladtam. Néha már el-elcsöppent a felhő orra, de annyira még nem hogy beöltözzek. Tízegynéhány km. után hirtelen egy nagyon meredek lejtő-emelkedő következett, a lejtő aljától kemény kapaszkodással, és itt megint működött Murphy törvénye. Ahogy elkezdtem tolni felfelé a nehéz fogatomat, abban a pillanatban rákezdett az eső is, méghozzá igen kemény zápor formájában. Beálló semmi, fa egy szál sem, megállni és beöltözni meg nem lehet, mivel abban a pillanatban visszagurul az egész. Mentem.
A tetőn sikerült felvenni az esőkabátot, de akkor már gyakorlatilag mindegy volt. Fogytán volt a vizem is, így épp jókor jött egy körforgalmi csomópontnál egy Rimi áruház. Ezeknek az oldalán mindig van vízcsap, de a takarékosság jegyében a megnyitó kerék le van szerelve, csak a négyszög alakú csonk marad. Ennek a problémának az áthidalására van nekem odakészítve kéz alá, a hátsó csomagtartóba az ezeket nyitó kulcs, így egy ilyen csap sem jelenthet akadályt. Be is vásároltam, vacsorát és reggelit elég volt venni, itt már sűrűn vannak üzletek.
Egy hosszú útépítés féloldalas útlezárással megint megfuttatott, ezekkel az a baj, hogy a forgalmat változó irányban engedik, és azon a nagyon szűk terelősávon igen nehéz az iramot tartani hosszabb távon az autókkal. Már pedig kell, mert ha mögém szorulnak, és nincs hova kitérni, akkor illik igyekezni, hogy ne nagyon éljek vissza a türelmükkel.
Egy kisváros, nagy iskolával, Coop mega áruházzal, itt megálltam, egy megkésett reggeli tisztálkodás, és egy ebéd erejéig. Akkor jöttek ki a suliból a gyerekek, úgyhogy volt nézőközönségem is, elég gyorsan befejeztem a csoki krém evését, nem jó úgy enni, ha harminc kíváncsi gyerek vesz körül.
Közeledtem ahhoz a csomóponthoz, egy elővároshoz, ahonnan besűrűsödik az úthálózat, vélhetőleg megerősödik a forgalom, és amit Stockholmba menet visszaútban is érintek, csak itt egy másik irányba visz az utam. Ezért már korábban azt terveltem ki, hogy itt a közelben, boltok közelében tábort verek, ami a belvárosban elég nehéz lenne, és nem biztos, hogy ezt is tolerálnák, majd innen megyek be városnézésre, a szerelés nélkül, hisz itt már van helyi járatos busz. Meg is érkeztem, jónak is látszott, az eső még esett, amitől már kicsit tényleg kezdtem nyűgös lenni. Na és legyünk őszinték, megint egy olyan ólmos fáradság jött ki rajtam, hogy úgy éreztem, tovább egy métert sem pihenő nélkül.
Így körbenéztem, és találtam egy jó kis búvóhelyet, közel mindenhez, de elég távol az úttól, úgy nézem egy szociális központ közelében, van itt egy épülettömbön belül óvoda, iskola, és öregek otthona is. Na, ennek a közelében, de illő távolban, mégsem a területén táboroztam le. Egy esőben történő sátorállítás következett, amikor már úgyis mindegy, hiszen minden csupa víz, és végül beestem a sátorba, mit mindjak, jól esett elnyúlni! Még csak fél három volt, de az elnyúlásból villám gyorsan alvás lett. Valamikor öt körül tértem észhez, az idő nem javult, elkezdtem olvasni.
Hét óra után megvacsoráztam, benyomtam 70 deka majonézes krumplit, egy nagy csomó kenyérrel. Jól lakottan még egy filmnézés, ez a napló az akku utolsó wattjaival készül, majd alszom. Szerintem jót!
108. éjszaka, Skedsmoban, Osló elővárosában. 60°00’06.23” 11°02’14.30”
