Mongkhon Bophit a történelem és a művészet szempontjából Thaiföld egyik legjelentősebb Buddha-képe, melyet nem szobrászattal, hanem öntési technikával hoztak létre.
Magassága a lótusz talapzattal együtt 17 méter.
Annak ellenére, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a felépítése miként jött létre, a Buddha-kép kora, feltételezések szerint, a korai Ayutthaya-korszakra (1448-1602) tehető. Egyes feljegyzések szerint 1538-ban készülhetett, Chairachathirat király uralkodása idején.
A kora Ayutthaya korszakban nem volt külön hely a királyi hamvasztásra, így ha egy király meghalt, a rituáléhoz kiválasztottak egy területet.
Ezt követően a hamvasztás helyszíne egy új templom helyszíne lett, amely mellé felépítettek egy chedit is. A rendelkezésre álló bizonyítékok azt valószínűsítik, hogy Chairachathirat király rendelte meg egy Buddha szobor építését, amelyet majd Phra Mongkhon Bophit néven azonosítottak.
A későbbi uralkodó, Songtham király, (ur.1610-1628), 1612-ben elrendelte, hogy a Buddha-képet a város keleti részéből a nyugatiba helyezzék át és építsenek fölé egy mondop-ot, (négyzet alakú tetőszerkezet), ugyanis a szobor régi helyét alakították át állandó hamvasztó hellyé.
A templom átka.
A régi hamvasztási terület helyén épült templom a legmagasabb volt a hasonló építmények közül, viszont az időjárás, a villámlások, viharok alapos romboló munkát végeztek rajta. Sokan vállalták a templom helyreállítását, de, amint elkezdődtek a munkálatok számos betegség sújtotta mind a munkavezetőket, mind a munkásokat, sokan meghaltak közülük.
A brahmanok és a szerzetesek jóslata szerint, csak egy olyan király képes megjavítani a templomot, aki egy régi, tiszta királyi családból, a sziámi királyok jogos vérvonalából származik. A jóslat hatására a munkálatokat leállították.
Prasat Thong király, (ur.1629-1656), első intézkedései közé tartozott, hogy a templom helyre állítását megkezdje, így igazolva, hogy ő egy jogos uralkodó. A brahmanok azonban az égi jelekből látták, hogy a király nem tiszta szívből állítja helyre a templomot, hanem haszon szerzés céljából és megjósolták, hogy nem tudja helyreállítani a templomot, idő előtt meghal. A jóslat részben teljesedett be, az építést ugyan nem tudta befejezni, de túlélte és idős korában halt meg.
Sua király (1703-1709) uralkodása idején villám csapott a mondop tornyába. Az épület kigyulladt, és az égő tető leesett a Buddha képre. A szobor karja és nyaka eltört és a fej leesett.
Sua király lebontotta az épületet, és helyette egy új, magas prédikációs termet épített. A sziámi kézműveseknek két évébe telt a viharn felépítése.
Az Ayutthaya Királyság 1767-es bukása idején tűz következtében a viharn teteje beszakadt és ráesett a szoborra. Ennek hatására az ábrázolás jobb karja és feje ismét letört és leesett. Évekkel később a szobrot megjavították, de a viharn is sérült volt. A teljes helyreállítása 1920-ban, VI. Ráma király uralma alatt került sor.
1931-ben és 1955-ben újabb restaurálást végeztek el a szobron. A viharn helyreállításához szükséges munkálatokra a burmai miniszterelnök az Ayutthayában történt 1956-os hivatalos látogatása alkalmából adományt nyújtott.
A viharn restaurációja 1957-ben fejeződött be.
1992-ben, Sirikit királynő 60. születésnapja alkalmából a Legfelsőbb Pátriárka részvételével gyertyafényes ceremóniát rendeztek, mely során az emberek arany levelekkel díszítették a szobrot.
Leslie Grand, valamint a Bussadee Thai szorgos kis csapata mind programok szervezésében, – melyhez nem kérünk előleget, – mind ingyenes tanácsadásban áll az érdeklődők rendelkezésére. Bővebb információ a Thaiföldi programok szervezése nevű Facebook csoportban.
Email: bussadeethai@gmail.com
Kedvcsinálónak ajánljuk az Evisa L. Dosa YouTube csatornát.