Skandináv kerékpártúra. 4. nap, Magyarország, Miskolc. 2011. május 12.
Május 12. csütörtök, 4. napja úton
Reggel elég korán ébredtem. Még mindig nem járódtak be teljesen az izmok, pár perc kellett míg „üzemképes” lettem. Sátorbontás, reggeli, majd 9-kor már újra a pedált tapostam. Pár kilométer után újra egy kompbejáróba fordultam be, most a Tiszán kellett átkelnem.
Szarvas, és a Körös után rövid időn belül ez a második kompom, holott kb. 40 éve nem használtam ezt a közlekedési módot. A túloldalon egymás után jöttek a kisebb-nagyobb települések. Ároktő, Mezőcsát, Hejőszalonta. Feldobta a napomat, mikor Hejőszalontánál ezt a világvárosias kiskocsmát megláttam. Hiába, nevet adni tudni kell….
Mezőcsát után egy hirtelen, meredek emelkedő gondolkodtatott el, az M3-as autópályát átívelő meredek feljáró állt előttem.
Megálltam előtte, készültem az áttoláshoz, amikor odajött egy férfi, és felajánlotta a segítségét. Ott állt Ő is 20 méterre, egy….kukásautóval. És teljesen komolyan mondta, hogy elém áll, kötélvégre kapjuk a fogatomat, és felhúz a hídra. Hát, alig bírtam komoly maradni, és udvariasan megköszönni az ajánlatot. Nagy baj lett volna, ha az első kis emelkedővel nem tudok megbirkózni. Hisz előttem voltak Norvégia olyan hegyei, amik akkor még rossz álmaimban sem jöttek elő. Szóval áttoltam, és mentem tovább. Az út melletti villanyoszlopokon akkoriban költöttek a gólyák, a békés kis mellékút mellett nagyon sok vándormadár fészkelt.
Egyszer csak Nyékládháza, és azt vettem észre, hogy nagyon haladok! Hát persze, az első szélcsendes nap! Napi 70-75km-t teszek meg, (tegnap 80) ma ezt is sikerült túlszárnyalnom. a napi adagot nagyon gyorsan letudtam, 3-kor Miskolcon voltam.
Itt megint szembesültem egy „elsővel”, ez volt az első igazi nagyvárosom. A most nélkülözhetetlen GPS vezetett be a meglehetősen forgalmas úton a belvárosba. „Hallgattam rá”, mentem, de szerintem elég sok szabályt megszegtem. A Főutcán, a villamosok, a buszok és a délutáni csúcs türelmetlen autósai közt egyensúlyozni nem volt egy leányálom!
Megizzadtam rendesen! A város egyetlen, interneten talált kempingjének címe a GPS-ben, az pedig oda is vezetett, ahogy kell. Igaz hogy a várostól 7 km-re, igaz hogy az utolsó 3km-t olyan meredek, és rossz hegyi úton kellett megtenni, hogy csak tolni tudtam a szerelvényt felfelé, de az utca elején ott volt a tábla, a kemping április elsejétől várja kedves vendégeit. Csak azt nem írták oda, hogy melyik év áprilisától, de úgy látszik hiába várta, mert mire én vendég lehettem volna, a kemping megszűnt! Pech. Fél órát relaxáltam a bezárt kapu előtt, próbáltam helyreállítani az oxigén-háztartásom, aztán visszagurultam. Lefelé meg fékezni alig tudtam.
És érdeklődésemre kiderült, Miskolcnak nincs kempingje. Mivel egy napot pihenni akartam, meg várost nézni, jó lett volna valamilyen zárt helyen hagyni a szerelést. Nem sikerült, holnap reggel megyek tovább. (kérdeztem, akkor hol lehet sátorozni, azt válaszolták keressek valami félreeső helyet). Hát találtam, és most Miskolctapolca és Miskolc közt, pár méterre a Barlangfürdőtől, egy út menti erdősáv-féleségben vagyok.
Egy éjszakára megteszi. Négy nap, 306 km. Kezdetnek nem is rossz! (Ma dél körül szembesültem a relativitáselmélet gyakorlati oldalával. Leelőzött egy szegedi cég kocsija. Önkéntelenül arra gondoltam, reggel mikor indulhatott. Neki 4 órába telt az út, nekem 4 napba. Ő egy óra alatt tett meg 70 km-t, én egy nap alatt. Mert minden relatív!)
Még összeütök egy egyszerű kis vacsorát, meleg levessel, megnézek egy filmet, és alvás. Fáradt vagyok!
4. éjszaka, Miskolc és Tapolca közt egy erdősávban az út mellett.48°04’18.31” 20°45’50.24”
