Olaszország, Grosseto

Home » Olaszország, Grosseto

 658 ember olvasta mar el ezt az írást

Olaszország, Grosseto Para Athletics Grand Prix 1.rész

Elozmenyek helyett, egy kis leltarral kezdenem.
Helyszin: Dublin, ulok a piros bor kanappen a fitness studiomban
Ido: Aprilis kozepe, meleg napsutes ido, besutott a kanappehoz is.
Tevekenyseg: varom a kovetkezo ugyfelemet
Hobbi: edzoskodes
Tanitvany: 1 darab valogatott para sportolo

…. Csorog a telefon… James hiv… O a Paralympics Ireland atletika feje. Na ne mar… mit akar ilyenkor…
Megnyomom a zold gombot es maris osszekapcsolodtunk hangugyileg. A szokasos nyajas “ho varju” kerdesek utan vegre ratertunk a lenyegre.
“Gabi, a csapatnak szuksege van rad, szeretnenk ha eljonnel velunk az olasz versenyre. A helyszin Olaszország, Grosseto, az idopont Majus 31-Junius 7. 8 nap minden fizetve, plusz napi dij”
Lemerevedtem a kanappen, kozben megjott az ugyfelem, aki azt hitte rosszul vagyok. Gyors pantomimezessel elkuldtem az oltozobe. Ezalatt targyilagos maradtam James bartommal es megbeszeltem vele, hogy holnapig valaszt adok neki. A valasz egyertelmu volt, csak akartam egy picit huzni… jaj de gonosz vagyok.
Telefon lerak, Gabi meg visitva ugral oromeben…magyar edzokent bekerultem vegre az ir elit csapatba. Szegeny ugyfelem biztos sokott kapott elsore az oltozoben.
Eljott a varva vart idpont. Terminalnal gyulekezo, megerkezett a kis csipet csapat, majd ledobtuk a borondoket es mentuk a gephez es elfoglaltuk az uleseinket. Mivel az AerLingus (nemzeti legitarsasag) az egyik szponzor, igy kulonleges ugyfelekent kezeltek. Felszallas utan a kapitany udvozolte a csapatot a fedelzeten es sok sikert kivant a versenyhez, persze utana az utasok tapsviharba kezdek.
Megerkezdtunk Romaba ugy este 8 korul, hosszu kivezeto ut a terminalon, az erkezesi varoban lathato helyen vart minket a helyi para atletika versenykepviselete, melletuk a Diamond League pultja (atletika grand prix sorozat ahol Usian Bolt is futkosott), persze ezen jot nevettunk, es nehany para atletank gyorsan szelfizett is a logos asztallal…
Vegre kileptunk a terminalbol es azzal a lendulettel arcon csapott minket a 28 fokos meleg. Megkerestuk a transfer buszokat. Az egyik busz tele algeriai sportolokkal, valoszinuleg regota ulhettek a buszon, mert az oroszlanszag jobban elviselheto, mint ami abbol a buszbol kiaradt. Vegul minket szerencsere atvezenyeltek egy masik buszhoz. Az olasz rendorseg tamogatta a versenyt es ok szerveztek a transzfert es Grossetoban a hotel-stadion kozotti buszjaratokat.

Meg varunk kellett egy masik csapatra (szlovakokra) igy egy orat dekkoltunk a buszon. Ezt az informaciot az egyik rendor adta, persze olaszul karattyolva, amibol semmit nem ertettuk. Megkertuk, hogy angolul beszeljen, erre a rendor megcsovalta a fejet, sohajtott egyet es 5x-os hangerovel, eroteljes mutogatassal ujra belekezdett olaszul….
Vegre megerkezett az szlovak csapat, igy este 10 korul elindulhattunk 2 oras utunkra, Grosseto városba.

Grosseto eszakra talalhato Romatol a nyugati parton, toszkan videken, egy igazan helyes kis varos.
A szallasunk (szinte az osszes csapatnak) egy hatalmas toszkan stilusu fattoriaban volt. Ejfel korul atvettuk a kulcsokat es mindenki elvonul pihenni.
A reggeli a teto teraszon volt, ami szem szajnak ingere, az mind ott volt. Megbeszeltuk, hogy delutan megyunk ki a stadionba edzeni ugy delutan 4 korul, addig szabad program.
Nekem se kellett tobb, magamra kaptam a bikinit, mentem a barba, rendeltem gin tonicot, es elindultam felfedezni a medences reszt. Atszeltem egy rozsakertet, egy szokokutas mini teret es egy szuk teglaval kirakott kis osvenyen megkornyekeztem a medenceket.
Ledobtam magam egy napagyra, Kindle-t a fube es mar olvastam is Frei Tomi regenyet, mikozben a 50 shades of Gabi projecten dolgoztam, azaz napozas ezerrel. A foguru, James egy fel ora mulva megerkezett, szalkas teste lagyan landolt a napagy rugalmas szoveten es o is beinditotta az otven arnyalatos programjat. Olvadtuk a napon….


Delutan kimentunk a stadionba, ott kaptunk szemelyre szolo belepokartyakat. Annyira meleg volt, hogy edzes kozben 2x elontottem magam egy palack vizzel, de ahogy lattam masok is ugyanezt tettek. A stadion a belvaros sziveben van es olyan csodalatos vilagos kek rekortan (gumisalak) palyajuk van, hogy a szemeim egybol szivecsket szortak a latvanytol.


Edzes vegen a 4 atletamat, akikre en “felugyeltem” feldobtam a buszra en meg bekommandoztam a belvarosba. Egy hatalmas nagy varfalon kellett keresztul jutni (voltak kapuk), hogy a szuk kis olasz utcakon eljussak a fo terre. A nagy templom es varoshazaval szemben leultem egy kis kavezo teraszara. Elottem a kor alaku teren egy szep szokokut allt, amit a hely kis kolykok birtokba vettek es husitettek magukat feltoro vizbol. Az ter hangos volt a nevetestol, beszelgetesektol, az olaszos rekedtes hangoktol, a zenetol… Megis az egesznek olyan igazan bolondosan vidam hangulata volt.
A csikos templom lepcsojen gyulekeztek a fiatalok, az volt a talalkozo helyuk, onnan indultak tovabb.

Mivel Grosseto mar sokadszorra rendez nemzetkozi para atletika versenyt, igy a helyieknek mar teljesen termeszetes, hogy kerekes szekeseket, mu vegtagos embereket latnak, sot meg koszontik is oket, illetve minden segitseget megadnak olyan olaszos lendulettel.
Vacsira visszaertem- elcsiptem az utolso rendor buszt- a fattoriaba, ami a varos szelen, hatamas teruleten helyezkedik el. A menuk kozott persze ott volt a pasta ketfele kiadasban, nem lehetett kihagyni.

Az ir csapatbol vegre mindenki felszallingozott az etkezoreszbe es a teraszon talaltunk egy szuper asztalt ahol elfertunk. Ment a sztorizgatas es az elmenybeszamolo ki mit fedezett fel. A magam kis lenduletevel meseltem nekik a kavezorol es a foterrol, mire valaki a vallamat megkopogtatta, o volt a magyar csapat kapitanya, Zsuzsi. A vacsi vegen odamentem a magyar csapathoz, gyorsan megismerkedtunk, nagyon aranyosan es szuper sikeresek. Egyutt lementunk a barba, hogy tovabb beszelgessunk, a terasz ajto melle ultunk. Par percel kesobb, latom, hogy az egyik torpenovesu atletank ugral az ajto elott, milyen lelkes….meg ki is integettem neki. Kozben kiderult, hogy nem az en latvanyom villanyozta fel, csak be akart jutni es az ajto szenzora magasabbra volt allitva mint az o ugrassal elert magassaga. Oda mentem es kinyittam neki az ajtot, szerencsere en belefertem a szenzor latoterebe


Visszavonultam a szobamba ami a foldszinten volt toszkan stilusban volt berendezve, szep fa butorok koptatott festessel, meditarran sitlusu agytakaro, ejjeli szekreny, szobainas es az elengethetetlen legkondi, a teraszom a belso udvarra nezett, ahol a bar terasza is volt. Ugy este 11 ora lehetett, amikor hallom az atletam hangos kacajat, kimentem a teaszra, latom a kicsaj -20 eves- meg lazan sziporkazik a tobbiekkel…. Jo edzokent gyorsan takarodot fujatm nekik, abban a percben ugy lezuhant a nepszerusegi indexem, mint 2008-ban a New Yorki tozsde indexe, ezzel a tudattal alomra szenderultem.