Mauritius 3. rész
Amiben oroszlán szerepet játszik egy oroszlán, és egy Mauritius -i lány
2010.02.04. – 02.10.
Az egész napos partyzásként felfogott szigeti kalandom, és a késő délutáni, kora esti sziesztázásom utána a party felelős sofőröm megérkezett, egy, a már ismert vicces, zöld cigarettával kedveskedett, amit jóízűen fogyasztottam, hiszen szívesen adta. Erre még ittam útközben egy kis rumot. Egy szállodában kezdtünk, ahol szerinte valami koncertnek kellet volna lennie. Ez nem volt, de helyette a szállodai animátor-team csinált egy zenés show-műsort, ami szerintem olyan remek és ritmusos volt, hogy gyakorlatilag meghonositottam Mauritius mese szigetén a magyar lakodalmakból jól ismert “vonatozást” és a szállóvendégek jelentős részét sikerült megmozgatni és a színpadra vinni. Többen is kérdezték a vendégek közül, hogy ha az animátor-team tagja vagyok, akkor vajon miért nem láttak még eddig? Ezen meglepődtem, de közel nem annyira, mint a vendégek, amikor kiderült, hogy nemcsak hogy nem vagyok itt dolgozó, de igazából azt sem tudom hogy Mauritius melyik részén vagyok, és hogy kerültem ide 🙂 ettől függetlenül folyamatosan itallal kínáltak, majd egy idő után folytattuk a buli vadászatot.
Egy helyi DISCOba mentünk, ahol gyakorlatilag csak helyiek voltak, én voltam egyedül európai, és persze már nem szomjas, így a DJ-t szórakoztattam eleinte azzal, hogy európai csapatós zenéket mutogattam neki youtubon, amit Ő szinte azonnal bekevert a tömeg legnagyobb örömére, akik szintén itallal kínáltak. 🙂 Mivel ez egy szinte szabadtéri hely volt, ezért az még megvan, hogy a minden este, szinte menetrendszerűen kettő órakor érkező, langyos, trópusi esőben kint állok, és élvezem az esőt az üres tánctér közepén.
Igen meglepő módón reggel arra ébredtem, hogy a szobácskámban vagyok, és az ágyamtól csak pár lépésre lévő óceán ritmikus hullámzásának a hangja lengi be a környéket. És csörgött is a telefon. Természetesen iszonyat fejfájás is volt, amin azért olyan nagyon nem csodálkoztam. Viszont a mellettem fekvő, párduc testű, kreol bőrű, teljesen meztelen, nagyon szép lányon már annál inkább. Ki Ő? Hogy került ide? És főleg: én hogy kerültem ide? Na mindegy, ez van. A szabadidő manager taxis volt aki telefonált, hogy itt áll a ház előtt, és ha menni akarunk a tegnap megbeszélt katamarán hajós túrára, akkor lassan indulni kellene. Mondjuk én ott és akkor nem nagyon akartam, de ettől függetlenül elindultunk. Miközben a lányokért mentünk félúton kitettük a lányt, aki a közelben lakott és az is kiderült, hogy a személyi sofőr hozott haza, aki természetesen nem ivott, és a lány azért jött hozzám, mert nem találta a kulcsát, én pedig voltam olyan úriember, hogy felajánlottam szerény óceánparti lakhelyem. Olykor elképedek magamon, hogy milyen nagyvonalú és gáláns tudok lenni 😀
A katamarán túra és Mauritius szigetvilágba szintén érdekes volt. Mondjuk a fejfájásra és a komoly másnapos gyomorral hajóra szállni nem tűnt éppen fergetegesen nagyszerű ötletnek, de nyilván ezt sem hagyjuk ki. Ezt az activity director szervezte, és ajánlotta, még pár nappal korábban, mely szerint egy vastag fél napos túra. Amikor arról kérdeztük, hogy ez mennyibe fog mégis kerülni, csak annyit válaszolt laza egyszerűséggel, hogy mi a legjobb utasai közé tartozunk, ezért ne aggodjunk, olcsó lesz, mert az unokatesója csinálja. Az előzményeket ismerve nem is aggódtunk, csak eljött a fizetés pillanata, amikor tőlünk a saját jegykezelő taxisunk szedte a pénzt, konkrétan 1800 Mauritian rupee-t kért, ami kb 40 euró volt. A hajón kérdezgettük a többi utast, hogy ki mennyit fizetett, és volt meglepetés, hogy részben mindenki más összeget, (2000, 2500, 4000 …) részben a mi árunk volt messze a legolcsóbb. A hajózás alatt a katamarán 2 hajója között kifeszített hálón próbáltam kiheverni az igen durva másnapot, miközben a hajónkat követő, illetve a hajó orránál ugrándozó és játszó delfineket figyeltem. A katamarán túra alatt kikötöttünk egy kis szigeten is, ahol amíg az utasok strandolással, napozással, snorklingozással töltötték a napot, addig a “matrózok” ízletes ebédet tettek össze, ami természetesen benne volt az árban, szintúgy, ahogy az alkoholos italok, amihez ismét kedvet kaptam, kutyaharapást szőrével alapon.
Nagyon érdekesnek találtam a szigetet, hiszen egy koralfal gyűrű vette körül, és ezen gyűrűn belül a maximum két méteres, kristálytiszta vizet kellemes fürdővíz hőmérséklete melegitette a nap, miközben színpompás halak úszkáltak mindenfelé. Mintha egy hatalmas trópusi halakkal teli akváriumban lettél volna.
Ez a nap is hamar eltelt, és a lányoktól is búcsút kellett venni, mert az ő gépük másnap indult. Miután hazaértem szokás szerint lazultam még egyet, úsztam egyet a teraszom előtti részen, és izgatottan vártam a másnapot.
Miközben a Mauritius program lehetőségit nézegettem, volt egyetlen egy program, amit igazából kinéztem és nagyon szerettem volna. Ugyanis szembe jött egy videó, mely szerint lehetőség van édi-bédi kis szőrpamacs plüss játékoknak tűnő kölyök oroszlánokkal játszani. Hát nekem ilyen kell. Kész – megvan a program – kerül, amibe kerül, lesz, ahol lesz, nekem ez kell.
El is jutottam a Mauritius szafari parkba, ahol ugye erre a programra neveztem be. Természetesen legdrágább jegy volt, de oda se neki, nyaralunk, ilyenkor nem számoljuk a pénzt. 🙂 (Csak a nyaralás után szembesülök jellemzően a költségvetési hiánnyal). Tehát program befizet ami 65 usa dollár, és mondták, hogy még jönnek páran, megvárjuk a trénereket, és kezdődhet a játék.
Pompás…. Jöttek a trénerek, mondták, hogy kövessük őket mind a hatan – ennyien voltunk ezen a programon – szerintem a többiek egy összeszokott csapat lehetett, így csak én voltam csak egyedül, de sabaj, oda se neki. Kicsit furcsa volt hogy szinte mindenki amolyan szafari-vadász felszerelés volt, rajtam meg egy póló, strandnadrág és egy strandpapucs. Így kellett sétálni az erőbe kb. 10 percig – nem igazán értettem, biztos óvni kell a stressztől a kis plüss-játékokat. 🙂 Miután megérkeztünk egy helyes kis erdei tisztásra, jött a következő meglepetés: Mindenki kapott egy fél seprűnyelet, na itt végképp összezavartak. Miközben a seprűnyél miértjén tanakodtam, az 5 trainer közül az egyik elkezdett kiabálni meg füttyögni és ekkor az erdő mélyéről előugrott a 3 oroszlánkölyök. Mondjuk egyenként voltak akkorák, mint egy nagyobb bárány, igy elég hülyén éreztem magam a strandpapucsban, kezemben egy fél seprűnyéllel. Ezt szóvá is tettem, miután sikerült megszólalni, és megemlítettem, hogy ez pompás, de én a kölyökoroszlán simogatásra jelentkeztem, és fizettem be, azokra az édi-bédi kis kölyök cicákra, amit a videóban láttam.
Majd elmondták a következőket: Ez így van, ezek azok a kiscicák, alig 2 évesek, viszont a videón még csak 3 hónaposak voltak. Mit mondjak… pompás….
Mondtak még olyan dolgokat, hogy a seprűnyél azért van, mert ha azt tesszük magunk elé akkor nem támad meg az oroszlán. Bár szerintem ez valami kandikamerás rész lehetett, mert nincs előttem, amint elbújok egy támadni akaró oroszlán elől a seprűnyél mögé. Ekkor tartottak egy kiselőadást arról, hogy lehetőség szerint soha ne előzzük meg a séta alatt a trénereket, és lehetőség szerint az ösvényről se térjünk le. Ezt tudták is szemléltetni, mert az egyik oroszlán meghallott valamit a bokorba, és elindult arra, és az 5 tréner együtt nem tudta visszatartani, izgi volt. Miután így sétálgattunk az erdőben a 6 hülye turista az 5 tréner és a 3 oroszlán, szigorúan az ösvényen és eléggé megszeppenve, elérünk egy újabb tisztásra, ahol a trénerek olyat játszottak, hogy 3-4 méter magas ágakra tettek húst, amit az oroszlánok kecses könnyedséggel vettek le.
Ezután volt egy szintén izgi dolog. Lehetőség adodott az oroszlánok megsimogatására. Ez Úgy nézett ki, hogy elötte elmondták, hogy ezek az az állatok még csak kölykök igy alig 100 kilósak, míg a felnőttek lehetnek akár 200 kilósak is, és az oroszlánok csak ritkán esznek embert. Ezeket hallgattuk, majd mondták, hogy itt a lehetőség a simogatásra, lépjen előre, aki kezdeni szeretné, és mint a legrosszabb filmvigjátékokban, én tátottam a számat a papucsomban és a strand nadrágban, hogy nem is erről volt szó, és nem ez volt a terv, de eközben pedig mindenki más hátra lépett. Hááááát persze, hogy én voltam elől, és már vittek is az oroszlánhoz. Leguggoltam mellé, és erről fényképem is van, de a képen a mosolyom nem igazán természetes. Viszont óriási élmény volt Jonathannal, az oroszlánnal lenni. Ezt is csak ajánlani tudom mindenkinek, aki nyitott az ilyen kalandokra.
Ezután láttam még a parkban pávákat, meg gepárdokat, de az oroszlános story-t igazából semmi nem tudta lekörözni.
Hazafele menet volt még egy érdekes történet. Elég sokat írtam a helyi idegenforgalmi és turisztikai zseniről, aki valamilyen oknál fogva taxisnak álcázta magát. Nos: hazafele menet meghívott az otthonába, mert azt mondta, hogy ilyen szétcsúszott arccal keveset találkozott, mint én, és olyan szétcsúszva sem sokan buliznak Mauritiuson, ahogy azt én tettem, és szeretne bemutatni a családjának, akiknek már mesét rólam. Itt azért nagyokat pislogatm, hiszen csak a formámat hoztam. Nagy megtiszteltetés ez számomra, mert utólag megtudtam, hogy ebben a kultúrában az emberek nem igen szoktak idegeneket a házukba invitálni, csak nagyon különleges esetekben. Beszélgettünk, kávéztunk, sütiztünk, majd azt mondta, hogy a barátságunk jeleként vigyek el BÁRMIT emlékbe a házból, hogy emlékezzek rá (!) ezt természetesen visszautasítottam. Persze kiderült, hogy ez meg felér egy kisebb sértéssel, amit viszont el akartam kerülni. Ajánlotta, hogy vigyem el az egyik trófeáját. Petanque bajnok volt, ami az az a sport, amikor egy nagy golyó mellé kell messziről a kisebb golyókat minél közelebb dobni. Persze ezt sem akartam, de szerencsére éppen ekkor kinált meg rummal, amit egy olyan feles pohárban hozott, amin Mauritius zászlaja van. Ezt kértem el, és ez a pohár lett a mostani közel 150 darabos feles pohár gyűjtemény egyik alapító darabja, a világ legkülönbözőbb helyeiről.
A sokakban esetlegesen felmerülő kérdésre, hogy ez a laza eleganciával kezelt egész napos taxizás mégis milyen árban volt, arra azt tudom mondani, hogy jellemzően napi 2-3000 rupee volt, ami akkori nagyjábol 40 eurónyi összeg.
Ezen utazásom alatt rengeteg élmény ért, és bátran kijelenthetem, hogy úgy Mauritius csodálatos szigetétől, mind az ott lakó nagyszerű emberektől rengeteg dolgot tanultam, amelyek hatással lettek a mindennapjaimra is, és megértettem az idézetet is:
„Isten először megalkotta Mauritiust, majd lemásolta és létrehozta belőle az Édenkertet.” (Rudyard Kipling)
Ha elsőkként szeretnél értesülni az oldalon megjelenő élményekről, és semmiképp nem szeretnél lemaradni róla, mert a közösségi médiában éppen nem találod, akkor arról emailben is tudlak értesiteni, amihez csak az email cimedet kell megadni a hírlevélre való feliratkozással itt: https://vilagcsavargo.eu/kapcsolat/ , vagy ezen oldal legalján.
Ésitt egy videó, amiben a mese-szigeten tartozkodásom ideje van összefoglalva egy pár képben, és egy magávalragadó hangulatú zenével, ami tutira elrepit Téged is erre az útra….
