Izland 2013. 40 nap alatt Izland körül, két keréken. 26. rész. Bakki. Július 15. hétfő
Az előző részben megérkeztem Izland negyedik legnagyobb városába, és láttam egy kutyát! 🙂
26. nap, július 15. hétfő. (Egy nagyon rövid nap.)
Nem akartam túl korán kelni, az útra vizet szerettem volna vételezni, meg a reggeli tisztálkodást megejteni valamelyik üzletközpont mellékhelyiségében. 9 után vágtam neki a teljesen kihalt, alvó városnak. És ahogy sejtettem, itt is minden (szupermarketek, stb.) csak 10-kor nyit! Kivéve hétfőt, amikor 11-kor! Nem semmi… Visszakerekeztem a Tourist Info palotába, abban nem csalódtam, az már hajnali fél 8-kor nyitott. Elintéztem az ügyeimet, és nekiindultam. (A képek még mindig kényszermegoldások…)
Laza emelkedő vezetett ki a városból, bár ezt már tegnap a fjord túlsó partjáról én már kisasoltam magamnak, nem lepett meg. Vagy egyesben tekertem, vagy toltam, ráértem. Meg kellett kerülni azt a magas hegyet, ami a tengerrel átellenben Akureyri másik oldalán szalad az égnek, és a hegyvonulat túloldalán megy az út kelet-északkelet felé. Azon az oldalon aztán álmaim netovábbja, a sokszor dicsőített zöld völgyecske várt megszokott szépségével, úgyhogy erről most nem is áradoznék tovább. Egy rövid megállót tartottam, egy szépnek ígérkező, sejtelmes patakszurdokot másztam meg, csak úgy túraként, ameddig bírtam. Aztán tovább, és pont 30 km. után egy nagyon szép pihenőkomplexum várt egy sebes sodrású, nagyon szép fekvésű kis folyó partján. Valószínűleg számítottak rá, hogy másban is buja gondolatokat ébreszt e hangulatos hely, mert mindkét oldali bejáratánál kint van, hogy kempingezni tilos.
Na most a magyar ember mindent megold, és addig nézelődtem, cserkésztem gyalogosan, míg találtam egy olyan lejárót az útról, ami a folyó partjára egy kis tisztásra visz le, (szigorúan csak gyalogosan, legfeljebb kerékpárral.) Bár a reggeli kimászás így sem lesz egyszerű, de azért sátrat vertem. Kívül a csodaparkoló területén, és hatáskörén. De mégis közelében, hisz most ennek az asztalánál írom kényelmesen e sorokat. Szóval itt alszok, reggel, ahogy benéztem magamnak, egy kiadós emelkedővel kezdek, és a megállás után ehhez nem volt már kedvem a 30 km. után. De, most már ráérek, most már a minőségi túrázás és pihenés fontosabb a mennyiségi teljesítménynél. Holnap folytatom jó éjt!
