Olaszország, Grosseto Para Athletics Grand Prix 2. rész
A Hotel Fattoria La Principina di Grosseto-hivatalos neve a szallasunknak.
Az ertkezes mint mar irtam a teto teraszon volt, minden csapat kapott kajajegyeket. Sarga, piros, kek. Na a draga csapatunk mar panikolt, hogy ossze fogja keverni a szineket. Mondtam nekik egy egyszeru otletet:
Sarga- mert a nap amikor felkel sarga szinu, tehat ez a reggeli
Piros – mert olyan brtual meleg van delben, hogy a fejed is belevorosodik es enni se lesz kedvez, ez az ebed.
Kek – lement a nap, kek az egbolt, tehat este van, akkor ez nem lehet mas mint a vacsi jegy.
Persze jokat nevettek rajta.
Reggeli – eselyed nem volt olyan koran erkezni, hogy maradjon fott tojas. Mivel mindig en voltam az elso aki felert es asztalt vadaszott, nekem meg jutott fott tojas. Lelemenyesebb atletaim, licitaltak a tojasaimra, sot jo kis ajanlatokat tettek, ha masnap rakok neki felre parat. Mert ugye ez az egyik legjobb feherje forras, foleg a futoknak.
Erdekesseg keppen a legtobb csapat a hallban gyulekezett, mielott feljottek volna reggelizni…. Az ir csapat ehhez tul kenyelmes volt, mindenki akkor jott amikor akart ezert a reggelizes 1-2 orat vett igenybe…. gyors napi terv, aztan mindenki megy ahova akart.
Az egyik nap nyakamba vettem a varost reggeli utan, foleg azert mert egy baratnom, megkert, hogy hozzak neki valami bubis Aspirin es gyulladas csokkento vizben oldodo korong alaku mixet. Van valami olasz neve, de nem emlekszem ra.
Az elso rendor busz transzferrel begurultam a Grosseto stadionig. Meg mindig csodaszep kek….
A stadion melleti sugarut vezetett be Grosseto varos kapuig. A belvaros azaz ovarosi resz varfala teljes mertekig megvan, ez ugy 3-4 meter magas massziv sotet homok szinu helyenkent restauralt varfal, korhu kapukkal. Ezeken a kapukon keresztuk, bolyonghatsz a kesze-kusza szuk sikatortos utcakban, aminek a nagy resze Grosseto foterre torkollik.
Ismet a csikos templomnal voltam, ami egyet jeletett a fo terrel. Nagy nyomozasba indultam es rovid idon belul mar meg is talaltam az elso gyogyszertarat, olyan Benu lancolat stilusu volt.
Miutan kiejtettem a jelszot- “Ciao”, egybol ket gyogyszeresz palanta ott etrmett es mar magyarasztak is olaszul. Olyan cukik voltak, nem volt szivem felbeszakitani oket. mikor befejeztek a mondandojukat, jeleztem, hogy akkor ezt most nagyon ertekelem, de ha lehet akkor angolul folytassuk. Mondom nekik, hogy kell az az ize… Ebbol valoszinulag csak az “ize” ment at, es nagy “Scuziiii” es szomoru arc kifejezeseikbol rajottem, hogy no inglish es no ize…. nyomozhatok tovabb.
Mielott nagy gyogyszertar laz eluralkodott rajtam, meglattam egy fagyist… Olyan igazi pici csaladi fagyizo, csupa izgalmas fagyikkal. Le is csaptam ket gombocra, Sorrento narancs es Sziciliai citromra….mi masra. Nagyon frissito volt a tuzo napon. mellette volt egy pici ajandekboltos, a fel portekaja az utcan a bejarat elott volt kirakva, mindefele hutomagnes, kutyuk, kepeslapok. Belul enyhen dohos szag, a romos falakhoz allitott sotetbarna kopott polcokon gyongyekszerek, taskak, penztartcak, felespoharak, II. Janos Pal papas mokkas kanalak, hamutalak es egyeb csodalatos turisztikai targyak sorakoztak.Felszedtem az egyik hutomagnest es megirtam a csajoknak (akikkel sokat utazom) a kepeslapot.
Bebarabgoltam a kis sikatorokat, nehol omladozo vakolat foltos hazak ablakaban piros, lila, ciklamen szinu viragok tundokoltek, a falak oldalaban elenkzold levelu futo szokott az eg fele. A kis lakasokbol olasz zene szolt, vagy beszelgetes. A nagyon szuk utcakbana ket haz kozott teregeto zsinor van kifeszitve ahol a Coccolino lagy illata kering a levegoben. Az utcacskak szintien homokszinu egyenletlen patika kovekkel van kirakva, egyes darabok biztos tobb szaz evesek lehetnek, az egyenletlen uton vigyazni kell mert konnyen megeshet, hogy 3 cm kozelsegbe kerulsz vele ez ovatlan pillanatban.
A foter kozeleban talaltam egy ici-pici kavezot, ahol egy egyforma asztal vagy szek se volt. Mind mas stilusu es anyagu butor, ami kulonlegesse tette a mini teraszt. A sarkoban nagy viragcserepekban szep illatos szines viragok voltak ultetve a terasz egy reszet az az igazi csikos mintazatu, tekeros arnyekolo fedte a husolni vagyoknak.
A kave rovid, de annal erosebb volt, a tulajdonos mondta, hogy ez eredeti egyedi Grosseto porkolesu kave es hogy mindenkeppen meg kell kostolnom a helyi keszitesu borukat is, mert kukonleges bukeja van. (biztos a mamszi csupasz labbal taposta a szolot, onnan a buke- valami filmbol idezve)
Valoban zamatos volt. Ahogy ott szurcsolgettem a boromat, neztem az utca hangulatat. A 2019-es nyari kollekcio ott maszkalt az utcan… Izleses olozetben mind a nok es ferfiak, nem veletlen mondja, hogy az olaszok ertenek a divathoz.
Lassan ebed ido fele jart, ideje volt visszamennem a hotelbe, de vegul ugy doltottem, hogy a belvarosban ebedelek es mivel a stadion egy kopesre volt, ezert irtam a lanyoknak, hogy kivel mikor talakozom a palyan.
Ebedre egy pizza helyet talaltam, ahol Frutti di Mare kagylo nelkuli valtozatat kertem (aminek haza van nem eszem meg) es egy nagy uveg bubis vizet sok citrommal. A pizza eleg gyorsan elkeszult. mint altalaban. Az olaszok valamit nagyon tudnak….az a paradicsom szosz valami isteni. erzed benne a savanykas izt, de megis ott van az az edes napcsipte zamat es hozza a friss oregano aromaja. Barcsak mukodne a CTRL+C – CTRL+V ilyen esetkben is, igy sajnos ez lekopizhatatlan maradt.
Ebed utan ujra Grosseto ovarosat jartam, Kata baratnom bogyojat keresve, szerencsemre talaltam meg egy patikat, ahol az elozoekhez hasoloan jartam, itt se volt ez a termek. Lassan eljott az ido, hogy stadion iranyaba rakjam a labaimat, de a szemem sarkabol megpillantottam: Pandora….
Olasz Pandora “csuszkam” meg nincs a karlancomon, igy mar be is ugrottam, kertem az olasz specialitasu charmokat, ahol kivalasztottam egy kagylo formajut. (hordani hordom, de enni meg mindig nem eszem), ezzel tetoztem meg az amugy is mindig vidam hangulatomat.
Stadion szokasos edzesei utan, visszatertunk a hotelbe, ahol a vacsi idopontig mindenki lepihent egy kicsit, persze, hogy a medencenel.
Vacsora, a kek jegyes.
Vacsoranal kivetelesen nem en voltam az elso, pontosabban, a futoink, mindig joval ehesebbek voltak es nyitasra mentek mindig. Toszkan paradicsomos hus volt az egyik, amit valsztottam, utana visszamentem egy kanalnyi zold pestos gnocciert. A friss gyumolcsle melle mindig frissito volt, valamint a jeghideg gorogdinnye.
A felszolgalok fel ala futkostak, vigyazva, nehogy meglokjenek barkit is.
Este lementunk a barba Ellie a masszor, Michael (ejtsd: Mihal) a cipekedonk es James az atletika feje. Dumatunk, nevettunk es leguritottunk 1-2 koktelt amit a Paralympics Ireland szamlajara irtunk.
Faradtan, de annal jobb kedvuen etrtem nyugovora.
