Egyesült Arab Emirátusok, Dubai – A végletek és szélsőségek sokkoló és pazar élménye (8.rész, Dubaye-baye)
Az előző részből megtudhatod, hogy milyen a kilátás a 148. emeletről. Ebből a részből viszont egészen mást tudhatsz meg. Pl azt, hogy milyen egy képkeretet körbejárni.
Reggelizés után elindultunk megnézni, a Dubai Keret nevű épületet. Az építészt egy kép kerete ihlette. Két függőleges liftnek a lépcsőnek helyet adó részt egy függő folyosó köt össze felül, aminek kb 150 méter magasan állítólag üveg padlója van és alul is, ahol a recepció és ajándékbolt kapott helyet. Ide is metróval indultunk, a portás már nem akadékoskodott, csak mosolyogva kívánt szép napot.
A metróról látszott a jellegzetes épület, így nem volt nehéz kitalálni, hogy hol kell leszállni. De az állomásból kilépve, bármerre néztünk, építkezést láttunk. Útnak, vagy járdának nyoma sem volt. Elbukdácsoltunk egy kb100 méterre lévő taxi állomásra, hogy taxival menjünk tovább, mert gyalogolni így esélyünk sem volt a hátralévő, szemre 1-1.5kmére lévő látványosságig. A taxi pillanatok alatt ott termet velünk. Megvettük a belépőt és egy lifthez tereltek minket, úgy 10-15ember társságában. A lifthez vezető úton egy történelmi kiállításon kellett átmenni, ami a régi életet mutatta meg a Perzsa öböl ezen részén. A liftben pedig egy virtuális show lett vetítve A Dubai történetéről. Fent, a függő folyosón, érdekes ezközök voltak főleg gyerekek számára a fizika törvényeinek bemutatására, de volt néhány olyan, ami felnőttként is megállított minket egy-egy pillanatra.
A legérdekesebb mégis a 150méter magasan lévő üvegpadlón való séta volt. Erre picit rá is játszottak a vendéglátók, mert a padlóként funkcionáló üveglapok egy kapcsoló segítségével áltátszóról teljesen fehér tejüveggé voltak alakíthatóak voltak és persze vissza.
Többszőr láttunk turistákat megrémülni és arrébb ugrani, mikor hirtelen áttetsző lett az üveg alattuk.
Lefelé is egy show volt vetítve a lift-ben a keretről. Aztán leérve, egy sötét terembe tereltek minket, ahol egy 3D-s mozi lett levetítve arról, hogy miként képzelik el Dubai jövőjét. De mielőtt az ott látottak megvalósúlnának, nekünk még meg kellene nézni valamit.
A keret meglátogatásával az összes előre tervezett programot letudtuk. Viszont a kiránduló buszjegyünk része volt egy rakás kupon. Pl. Túlárazott kávét tudtunk volna inni aranyozott csészéből kedvezményesen, de még így is pofátlanúl drágán. de voltak ingyenes programok is benne. Kinéztünk 2 ilyet és elindultunk Taxival a legközelebbi buszmegállóhoz, ami a Emirates Centerben volt. Előszőr elmentünk az ikonikus Atlantis hotel épületében lévő, semmitmondóan unalmas Aquariumba.
Mondjuk gyerek fejjel talán élmény, de mi csak a hűvöst élveztük bent. Ezután átmentünk a másik ingyenes programra. Hajóval kirándulni a Marina csatornájában. Ez a program igazából mindenkinek csak egy időkitöltő program volt. Felszálltunk a hajóra, ami este kisebb vagyon ellenében járja be ugyan ezt az utat, csak akkor vacsora is jár a vendégnek, meg Show műsor. Most azonban amíg ment a hajó, erősen túlárazott üdítővel kínáltak csak és színpadként szolgáló helyen több szorgos kéz törölte szárazra az elmosogatott tányérokat az esti vacsorához.
Kivittek minket a hajóval a csatornáról Perzsaöböl nyílt vízére, ott megfordult a hajó és visszamentünk. Nem volt sok látnivaló az út során, de legalább nem is mondott róla semmit senki. Meg is egyeztünk abban a feleségemmel, hogy ezek az ingyenes programok annak ellenére a lehúzás kategóriába esnek, hogy egy fillérbe sem kerülnek. Bementünk a Marina Mall-ba kajálni, majd vissza a Dubai Mall-ba megnézni a Burj Khalifa oldalán a fényshowt, de ha már ott vagyunk, akkor egy szökőkút showt is. Felültünk még utoljára a kirándulóbuszra végig járni az éjszakai túrát. Ennek még része volt egy újabb fényshow az Ó-egyiptominak berendezett Wafi bevásárló központ homlokzatán.
Ezután már csak egyet kellett aludni a hazautazásig.
Reggel kijelentkeztünk a hotelból és a szokott úton a metróhoz mentünk, amivel a repülőtérre. Nagyon tetszett, hogy a repülőtér nevű állomás tulajdonképpen csak pár méterre van a check in pultoktól. A biztonsági ellenőrzés után itt is a boltok sora vár az emberre, de itt sokkal több és sokkal nagyobbak, mint ami eddig Európában láttam. Csak az óra szalon akkora, mint a Ferihegyi Duty Free shop. De végre sikerült venni tevetejcsokit is, amire ha nincsen ráírva, hogy a tevetej, akkor sima tejcsokinak mondanám. A szokásos ajándéktárgyak mellett főleg luxus cikkek voltak megvehetőek.
Érdekes hely az Emirátusok. Lenyűgöző és fényűző, ha azt keresed, de tradicionális és zajos, ha azt. Mindent átsző a kettősség, a kettős élet. A Pazar gazdagság és szívszorító szegénység egyszerre. Egy manapság idézni nem illő filozófus és író szavaival lehet a leginkább jellemezni: „Ahol nagy a fény, ott nagy árnyék”. Itt pedig nagy a fény és az árnyék is, különösen Dubai-ra igaz ez. Átjárható bár a két markánsan eltérő világ, de egyik világban élőknek sincsen semmi a másikban, amiért átjárnának. Ennél hatékonyabban pedig nem is lehet elválasztani a légkondicionált, csillogó, luxus, üvegfolyosókba zárt világot, a poros, perzselően forró, izzadtságszagú munkás overálba öltözött világtól. Mi pedig renittens módon minden alkalommal a szálloda és a metró állomás között átléptük ezen világok határát.
Szegényebbnek éreznénk magunkat egy maradandó és talán tanulságos élménnyel, ha nem mentünk volna el erre az útra. De úgy néz ki, hogy leküzdhetőnek tűnik a vágy, hogy vissza látogassunk Dubai-ba. Dubai az a hely, amit egyszer érdemes látni, de két alkalom már talán időpazarlás. Bár eddig úgy 5-10évente változott annyit, hogy minden alkalommal más-más városként ismerhesse meg a látogató. Abu Dhabi talán megérne még egy utat a mecset miatt.
Hazafelé, már sikerült aludni a repülőn. Így mikor leszálltunk Dublin-ban a 6°C-ban és esőben, olyan volt, mintha csak álmodtam volna a nyarat és csillogó modern nagyvárost. Ilyen álom után meg nem mindig boldogító az ébredés.
