A következő “Írországi megállok minisorozat” része egy picit messziről indul és nyilván jogos is a kérdés hogy egy “Írországi mini megálló”-nak mi köze van a távirányítóhoz?
Nagyon is sok…
De kezdjük a történetet valamikor a nyolcvanas években.
Egyszer volt, hol nem volt… Mint egy aranyos mese kezdete… Ugyanakkor ez egy megtörtént eset a sokak szerint is minimum :”furcsa” Írországból
Ekkor még egészen pici Világcsavargó voltam, akinek gyakorlatilag izgalmas csavargás volt kimenni mondjuk az óvodának az udvarára is.
Na ennyit a felvezetésről és ugorjunk a címben vázolt távirányítóhoz. Viszont hogy az első mondat is értelmet kapjon, ezért a nyolcvanas évek távirányítóját vegyük először alapul. Ezekről azt tudjuk, hogy mint sokaknak, így például nekünk is volt távirányítós tévénk.
Nagyon ügyes távirányítóval, mert amellett hogy ez a távirányító olyat tudott, hogy váltogatta a csatornát, vagy halkítani-hangosítani tudott, vagy kikapcsolt és tudta bekapcsolni a tévét, ezenkívül tudott olyat is, hogy például, ha csöngettek kinyitotta az ajtót, ha meleg volt kinyitotta az ablakot, esetleg hozott be a konyhából vizet…
Okos és ügyes távirányító… és ezt onnan tudom ilyen szépen és részletesen leírni és szemléltetni, hogy én voltam a távirányító!
Na ennyit a nyolcvanas évek távirányítójáról.
Később ahogy telt s múlt az idő, egyre több mindenhez már igazi távirányítókat lehetett kapni. Igen a rendes elemeset, rendesen a tévéhez, a hifihez, a garázshoz, a klímához.
Mondjuk nekem volt az autórádiómhoz is, amit annyira nem értettem, illetve a másik dolog amit nem feltétlen értek, hogy egyes laptopokhoz szintén jár távirányító.
Na mindegy a távirányító a technológia fejlődésével egyre pontosabbak és hasznosabbak, viszont ezzel együtt egyre kisebbek is lettek.
És most ugorjunk egy jó nagyot, és irány végre a címben felvázolt helyszín, Írország azon belül is az ország fővárosa Dublin.
2002-ben határozat született Dublinban egy új gyalogoshíd megépítéséről, az egyre növekvő város igényeinek a kielégítésére. Az ír drámaíróról, Seán O’Casey-ről (1880-1964) elnevezett hidat 2005-ben adták át. A wikipédia szerint:
…”Seán O’Casey híd (írül: Droichead Sheáin Uí Chathasaigh, angolul: Seán O’Casey Bridge) Gyalogos lengőhíd Dublinban, mely a Liffey folyó felett ível át. A déli George’s, City rakpartot köti össze az északi North Wall rakparttal. Az egyik legújabb a dublini hidak sorában. 2005-ben épült a környező városrészek nagyfokú megújítási, átalakítási munkálatainak részeként és kizárólag gyalogos átkelésre szolgál.
A híd érdekessége a pilléreken nyugvó, két kiegyensúlyozott acél szárnyszerkezeti rész, melyek az alaphelyzetből 90°-kal elforgathatók, hogy hajók haladhassanak át közöttük.
A híd hossza 100 méter, tömege 320 tonna”…
Tehát ez a helyes kis híd a Liffey-folyó felett húzódik és még a hajóforgalmat sem zavarja, mivel a 97,6 méteres híd két 44 méteres darabból áll, amelyeket el lehet forgatni, és így szabad átjárás nyílik a folyón a magasabb hajóknak is.
Ez volt legalábbis az elképzelés, amivel semmi gond nem is akadt egészen öt évig.
Aztán egyszer csak hopp…. beütött a káosz.
De mielőtt ezt részletezném egy icipicit technikai adatot azért ide kell írni.
Konkrétan azt, hogy az említett híd szakaszok mozgatását nem egyszerű kézi kurblival meg hasonló tekergőkkel próbálták megoldani, hanem hallgatva a modern kor szavára, egyfajta elektromos távirányítóval, úgynevezett „remote radio handheld pendant key” segítségével
És itt kezdődik a kalamajka. Ugyanis valamikor 2010 körül valaki a távirányítóért nyúlt, hogy felnyissa a hidat, és az nem volt ott….
Nem ciki, volt már olyan a történelemben, hogy valami elkallódott, de valahogy csak meg kellene oldani a feladatot, mert mennének át a hajók…
Az van, hogy mindenki aki költözött már az tudja, hogy van az, hogy eltörik egy kávésbögre, vagy elkallódik egy asztali lámpa, vagy valami ilyesmi történik….
A hidat a Dublin Docklands Development Authority égisze alatt építették. Viszont az idők folyamán többször átköltözött az iroda, és hát be kellett ismernie, hogy az egyik költözésnél a távirányító rossz helyre került… Elkallódott…. Mit lehet tenni? Megesik az ilyen….
Az alkalmazottak eszeveszett keresést végeztek. Benéztek a párnák alá, a fiókokba, a polcokra és olyan valószínűtlen helyekre, mint a hűtőszekrények és a mosodai fülkék.
Az eltűnt készüléket, amely körülbelül akkora, mint egy 1990-es évek mobiltelefonja, de sehol sem találták.
A gyalogosok szerencséjére a híd zárt helyzetben volt, így gyalogosan és kerékpárral is könnyen közlekedhető volt a Nemzetközi Pénzügyi Szolgáltatási Központ (IFSC) és a City Quay között.
A hajók és legénységük kevésbé voltak szerencsések, mert a nyitható hidat ezek után évekig nem lehetett kinyitni. Mint azt a Dublin Docklands Development Authority gazdasági tanácsadója, John Crawley elmondta, a távirányító pótlása azért volt nehéz feladat, mert értelemszerűen egy tévé-távirányítónál komplexebb szerkezetről volt szó – ami elsősorban biztonsági protokollokat jelentett, nehogy valaki könnyedén irányítása alá vonhassa a hidat. És mint egy ilyen ugye nem olcsó mulatság, és nem lehet csak úgy felelőtlenül szórni mindenféle dolgokra a szórni a főváros és az ország amúgy is szűkős költségvetését….
Aztán végülis 2014-ben sikerült kiszoritani egy kis összeget, és abból körülbelül 1800 euróért (2043 USD) egy új távirányítót programoztak az elveszett távirányító helyére.
A Seán O’Casey híd ismét megfelelhet eredeti kialakításának, megkönnyítve a gyalogos- és hajóforgalmat egyaránt.
Ha tetszenek az Írországi megállók, és a többi Világcsavargó írások, kövess minket a következő oldalak valamelyikén:
