Azori szigetek, São Miguel, Portugália. 3. rész.

Home » Azori szigetek, São Miguel, Portugália. 3. rész.

 152 ember olvasta mar el ezt az írást

2022 junius 11 – 17.
Kilátások, ananászok, színes “pitypangok”, és egy fekete pont…. vagy piros?
Kilátók és felhők

Mielőtt folytattuk az utunkat, az Azori szigetek egyik gyöngyszemén,, előtte egy pici portugál nyelvlecke. Nyugi nem kell megijedni, csak egyetlen egy szót fogunk megtanulni, ami viszont nagyon hasznos lesz az Azori szigeteki bolyongáshoz. Ez a szó pedig a Miradouro.
Ezzel a szóval nagyon sokat fogtok találkozni, akár előre megterveztétek az utatokat, akár csak spontán sodródtok a kalandokkal, akár túrázva, autóval, biciklivel, De egy a fontos: ha meglátjátok ezt a szót valamilyen táblán, (leginkább barna színű táblán) akkor azonnal kövessétek a szót, ugyanis ennek a szónak a magyar jelentése leginkább az, hogy: kilátó.
És bizony a szigeten megszámlálhatatlan kilátópont van, gyönyörű tájakra és csodálatos panorámával… Például van egy olyan rész, szintén a sziget nyugati oldalán, hogy egy hegytetőn gyakorlatilag a kocsi útról egyszerre van rálátásod a sziget északi és déli partjára.
Viszont ha már a nyugati partnál tartunk, mindenféleképp meg kell említenem még egy fontos dolgot, ami pedig egy weboldal aminek a címe: http://www.spotazores.com/cams , és ami azért is fontos, mert mert mi előtte nem tudtuk hogy van ilyen oldal, ezért indultunk neki akkor amikor felhős volt az ég. Hogy mi ez az oldal igazából? A szigeten elhelyezett különböző webkamerák élő képét lehet nézni és ezáltal fogalmat alkotni, hogy milyen idő várható az adott célállomáson. És mivel mi ennek nem jártunk utána, ezért az egyik napra tervezett kilátópontok elnapolásra kerültek. Helyette irány egy

Azori szigetek, naplemente, valahol az északi parton
Ananász farm

A sok utazással, kalandozással, sétával és autózással járó felfedezések mellett sikerült találnunk egy helyi látványosságot is, ami gyakorlatilag a szállásunk utcájának a végében volt. Ez pedig egy ananász farm. Ugye ez máris izgalmasan hangzik? Jó nagy meglepetés volt….
Én már eleve másképp képzeltem el… Én azt gondoltam, hogy egy végtelen, nagy liget lesz, tele ananász fával…
Na akkor tegyük rendbe a dolgokat. A legeslegelső meglepetés, ami szerintem sokakat meglep rajtam kívül, hogy az ananász nem fán terem tehát. Nem olyan mint a kókuszdió. Én például azt gondoltam, hogy az ananász egy olyan igazi klasszikus pálmafán nől, és úgy kell szüretelni, mint az almát. A valóság viszont az, hogy szüretelni sem kell, mert az ananász nem fán nől, hanem kisebb,amolyan térdig-derékig érő bokrok, vagy nagyobb virágok közepén. Ezt Igazából nem tudom pontosan hogy ez bokor, vagy hogy virág, fű, vagy mi pontosan, de az egészen biztos, hogy nem magas, és nem fa. A másik meglepetés pedig maga az ananász  farm, mint olyan. Mert itt a végeláthatatlan pálmaliget helyett, gyakorlatilag tizen-pár, egymás mellett lévő üvegház volt bent, ha,nem is a belvárosban, de igazából nagyon-nagyon közel a belvároshoz, a lakótelepek tövében.
Itt viszont mindent meg lehetett tudni, amit az ananászról tudni kell. Lehetett látni különböző növekedési szakaszban lévő ananászokat, bébi ananászt, szüretelésre váró ananászt, és természetesen meg is lehetett kóstolni a különböző ananászból készült finomságokat. Például az ananász likőrt, az ananász lekvárt, vagy a frissen szüretelt friss ananászt és az ebből készült ananász fagyit.
Ja és a legfontosabb, hogy ez a program is teljesen ingyenes és, hogy a fent említett finomságokból kóstolót lehet kapni. Ezek természetesen csak egy-egy falatkák, vagy egy-egy kortyok, viszont mindent megvásárolhatsz, akár elvitelre akár helyi fogyasztásra is  a farmhoz tartozó büfében.

Azori szigetek, Ananász-farm, Ponta Delgada

Ez is rajta van ám a térképen, amit most ideteszek középre.
A kék pontok jelzik az összes általunk meglátogatott helyet. Ha megnyitod a térképet, akkor a kék pontokra kattintva feljön egy kisablak 2-3 mondatos rövid, mini leírással az adott helyszínnek, mintegy kedvcsináló jelleggel, és persze a pontos nevével. Így tudsz magadnak szervezni hasonló túrát…

Színes virágok az út mellett az egész szigeten

Amit még szintén mindenféleképp muszáj megemlítenem, az egy tőlem meglepően furcsa dolog lesz. Mégpedig egy virág. Erről a virágról azt kell tudni, hogy mi június közepén voltunk a szigeten és ez a virág lépten-nyomon mindenhol dúsan a nőt az utakon, és pompás, színes keretet adott az utaknak, a tájaknak. Virág ügyben nem vagyok jó, ezért minden virágot vagy pitypangnak vagy tulipánnak nevezek, mert az a kettő amit szinte magabiztosan felismerek, és tudom a nevét is. Na most ezek a virágok, bízvást állíthatom, hogy egyik kategóriába sem tartoztak. Hosszú, nagy végtelen bokrokat alkottak, körülbelül két méter magasan, végig az utak mentén, aminek a levelei egy zöld hátteret adtak az egész bokor vonulhatnak. És hol a fehér, hol világoskék, hol rózsaszín, hol pedig lila vagy sötétkék, emberfej nagyságú virágfejek pompáztak mindenfele. De hát milyen beszámoló lenne az, hogy ha nem járnék utána annak hogy mit is láttam. Mint kiderült ez a hortenzia nevű növény, és szerintem nagyon szép színfoltja ez az amúgy is csodaszép szigetnek. 

Azori szigetek, átlagos helyi látkép egy piciny faluban
Egy éttermi melléfutás

Igazából az Azori szigeten minden nagyon tetszett nekünk. Tényleg egy nagyon-nagyon hangulatos hely, de ha mindenképp meg kellene említeni egy olyan dolgot ami egy picit talán visszás, az a következő rövid történet lesz:
Vacsora időben érkeztünk egy óceánparti kis vendéglőbe, ahol szemmel láthatóan sokan voltak. A terv egyszerű volt. Konkrétan az volt hogy itt vacsorázunk meg. És a rendelésünk sem volt túl komplikált:
-2 fanta 
-1 korsó sör
-1 cézár saláta, extra dresszinggel
-2 steak jól átsütve. Természetesen “portugál módra”, azaz tükörtojással és a szokásos szósszal amit már mondtam, írtam, említettem.
Lássuk be: ez azért nem egy nagyon komplikált és összetett rendelés. Nézzük, hogy mi lett ebből, amikor az asztalunkhoz érkezett a menü:
-A fantákkal és a sörrel nem volt baj, hiszen azt azért nem olyan bonyolult kihozni.
Egyből egy.
Na de a többi?
-Azt hogy a salátát hamarabb kihozták, alig negyven perc múlva ez még nem olyan túl nagy probléma. az viszont már inkább hogy nem cézársalátát hoztak, hanem garnélarákos, ananászos salátát, amire részben tettek majonézt, részben pedig külön egy tálkában is hoztak extra majonézt. Tehát ez nem sikerült…. 
Kettőből egy.
Itt jeleztük, hogy valami félreértés van mert ilyet egész biztos hogy nem kértünk. Pláne hogy aki a célzár salátát rendelte kimondottan nem szereti a tengeri herkentyűs tételeket, Az meg már csak hab a tortán, hogy ezt nem majonézzel szokták tálalni.
Na mindegy ameddig ezt visszaküldtük és vártuk a steaket, amt a salátával hoztak, és ami alig további tíz perc múlva ki érkezett. A várva várt rendelésünkkel lássuk, mi történt?
Ugyanazt a salátát visszahozták, annyi különbséggel hogy a koktél rákok nagy részét, de közel nem mindet leszedték a saláta tetejéről, és egy kis reszelt répát uborkát és egy pár szemet paradicsomot tettek helyette vissza, ugyanarra az ananászos majonézes alapsalátára.
Háromból egy.
Na és steak? Amint letették az asztalra már látszódott hogy a sültkrumpli hideg, a tükörtojás pedig össze van esve, és mint később és még nagyon gyorsan kiderült az is hideg volt.
Ez a feladat sem sikerült hibátlanul.
Négyből egy.
Mivel nem vagyunk hisztisek, ezen még úgy ahogy megpróbálja túltenni magát az ember.
Dehogy a jól átsült steak helyett kés belevágása után gyakorlatilag kifolyt a vér, ezt azért már nem nagyon szerettük 
Ötből egy.
Természetesen szóltunk a pincérnek hogy ezt talán vissza kellene vinni, mert nem ezt kértük, vagyis nem teljesen ezt, és az sem lenne baj ha friss, de legalább meleg krumplit és friss tükörtojást adnának a steak mellé. Ráadásul a legdrágább steak ételt az étteremben 26 euróért.
A pincér térült fordult és kapaszkodjatok…. visszahozta ugyanazt a húst amit vissza küldtünk. Ezt onnan tudjuk, hogy látszódott benne az a rész, amit mi vágtunk.
Hatból egy.
Ugyanazzal a már eleve kihűlt sültkrumplival és ugyanazzal a már eleve kihűlt tükörtojással
Hétből egy.
Na ekkor volt az amit nem szoktam csinálni: Szépen kulturáltan szóltam az egyik pincérnek, hogy lesz oly’ tündér és kedves ide küldeni az üzletvezetőt, mert nagyon beszélnem kell vele. Természetesen semmi patáliát nem csináltunk csak csendesen. Elmondtam az üzletvezetőnek a fenti problémát, megemlítve hogy ennyire rossz kiszolgálást azért ritkán kap az ember, pedig nem vártunk túl sokat. Mentségére legyen szólva hogy nem Ő vette fel a rendelést, nem ő hozta ki Ő csak egy egyszerű üzletvezető. De hát ugye mint olyan neki kell elvinni a balhét.
Miután figyeltem arra, hogy a szomszéd asztaloknál ne hallják a beszélgetésünket elmondtam neki, az egész történetet. Természetesen szabadkozott, bocsánatot kért, elnézést kért, esedezett, mondta hogy rendeljünk bármit, édességet, desszertet, üdítőt, sört, bort, amit kedvünk tartja, de ezt köszönettel elutasítottuk. Kérdeztem, hogy mivel tartozunk és amivel ebben az esetben igazából egyedül kompenzálni tudott szerintem, és az egyetlen járható út, amikor azt mondta, hogy: az étterem nevében elnézést kér és természetesen nem kell fizetni semmit, és nagyon hálás lenne hogy ha ennénk valami desszertet. Miután ezt így rendezték le, ezért sem a város nevét, sem az étterem nevét nem írnám ide, mert nem hiszem hogy nagyon fair dolog lenne részemről, És mint jelenség nem is volt mindennapos. Az összes többi étteremben jókat finomakat és ízletesek etettünk. Sőt… ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor ennek az étteremnek is igazából jó értékelése van az interneten, nagyjából négyes és maga a steak is egy kellemes ízű fűszerezést kaphatott még a sütés előtt. Tehát ezt szerintem csak egy hiba volt dehát illik ilyeneket is elárulni egy útibeszámolóban.
Ezzel kapcsolatban viszont eszembe jut egy vicc. Hadd meséljem el. Persze tudom azt, hogy egy utazási beszámolóban elég hülyén néz ki egy vicc, ami ráadásul elsőre talán nem is illik ide, na mindegy… olvassátok el és értékeljétek. Szerintem illik ide:
Tehát:
A kis Jancsikát első alkalommal viszik el a szülei vendégségbe. Előtte tanítják, oktatják, hogy lehetőség szerint ne okozzon kellemetlenséget, így elmondják neki hogy a vendégségben amikor esztek és ha valami finom, azt illik megdicsérni, ami nem pedig nem ízlett arról pedig nem kell beszélni.
Így is volt a vendégség a búcsúzkodásig egész jól sikerült, majd a kis Jancsika köszönéskor, zárszóként így köszönt el, és ezt dobta be nagyon illedelmesen:
Nagyon szépen köszönünk mindent…. a kenyér finom volt a többiről nem beszélünk!
Nos, ugyanezt tudom én is elmondani a történetben szereplő étteremmel kapcsolatban:
Köszönjük a fantát, nagyon finom volt a többiről nem beszélünk….

Azori szigetek, partszakasz
Egy szétcsúszós este, társasjátékokkal

Miután részben írtam, hogy minden természeti szépséget nem lehet felsorolni, részben pedig már amúgy is egyfajta “piciny kis naplóm” jelleget kezd ölteni az írás, ami azért nem túl nagy baj, mert szerintem sokkal személyesebb, és hangulatosabb, mint egy nyers, adatokkal tűzdelt útleírás, így bátran szerepet kaphat említés szinten egy vadabb este az első napokról, amikor otthon, kellemes beszélgetés és társasjátékozás közepette, igen komoly károkat sikerült okozni a sziget alkohol készletében, mert valahogy az egész hétre vásárolt igen szép nagyságú készlet elfogyott aznap este. Ezt tovább nem is részletezném….. Erre ugyan nem vagyok nagyon büszke, de hát megesik az ilyen… nemigaz?
De az is tény, hogy pompás és hangulatos este volt…. Persze másnap volt egy kis másnap, de hát ez ezzel jár.

Azori szigetek, a három jómadár….. hopp… JÓBARÁT …
Irány vissza Lisszabonba, majd onnan Dublin 

A repülés vissza lisszabonba teljesen átlagos volt. Ezúttal a becsekkolás már könnyedebben, szinte rutinosan ment.
Na annyi kaland azért akadt, hogy miután a nagy, egyes terminálnál kiszálltunk a repülőből és láttuk, hogy még rengeteg rengeteg időnk van a mi gépünk indulásáig, hiszen még ki sem írták, ezért leültünk kicsit sörözgetni a terminál központjában, és vártuk hogy előbb-utóbb majd csak kiírják a mi járatunkat is, hogy melyik kaputól indul. Hát volt egy meglepetés, azután meg szaladgálás, amikor kiderült hogy nem is ebből a terminálból indul, hanem a másikból ahova már a lisszaboni kalandnál említett 10 perces buszozással lehet eljutni.
Feltéve ha megtalálod a buszt. Ami viszont nem a terminálból indul, mint ahogy azt elsőre gondoltuk ezért sokat szaladgáltunk, mert kell menni a terminálon kívülre és onnan ingyenes buszjárat visz át az egyes terminálból a kettesre. Nos, miután a szaladgálás megvolt már csak az kavart be, hogy a beszálló kártyámat kellett megkeresni, hiszen elsőre nyilván nem engedett át a rendszer. Mint később kiderült azért, mert egy régebbi, tenerifei QR kódos repülőjegyet mutattam valami okból kifolyólag. Dehát ez is RyanAir járat volt, így  megesik az hogy az ember összekeveri beszállókártyát. De ezután már gördülékeny volt az út Írországig 

Azori szigetek, vízesés
Csabi még várakozik

Az utolsó nap reggelén Csabitól érzékeny búcsút vettünk, hiszen a mi gépünk hamarabb indult vissza Lisszabonba.
Délelőtt indultunk, az övé csak délután indult vissza Kanadába. Külön érdekesség, hogy mi nem tudtunk eljönni közvetlen járattal Dublinba, mert nincsen közvetlen Azori szigetek – Dublin járat, míg Ő gond nélkül repült vissza közvetlen járattal Kanadába. Na mindegy.
Visszavittük a kölcsönzött autót, ami egész gyorsan ment szemben a feltevéssel.
És akkor itt van az első keret: közlekedés
Ugye mondtam, hogy a szigeten tömegközlekedés nem igazán van, és hát a taxi rendelése sem zökkenőmentes, szintúgy ahogy az Uber szolgáltatás is elméletileg van gyakorlatilag pedig nem igazán létezik.
Éppen ezért már napokkal hamarabb megpróbáltunk valami transzfert szervezni Csabinak, amit úgy sikerült megoldani elméleti szinten, hogy egy étterembe foglaltunk neki ebédet, mondván, hogy Ő ezt úgy is szeretnél kipróbálni, és az volt az alapkoncepció még a helyfoglalásnál jeleztük, hogy majd az étterem Intézzen egy taxit ami kiviszi a reptérre.
Na ez volt a terv. Ugyanakkor a kivitelezésben egy kis hiba csúszott. Vagyis inkább egyfajta laza helyi mentalitással kezelték az egészet. Ugyanis a számla kikérése után 20 perccel a taxi még sehol nem volt, amikor is úgy Csabi, mint a személyzet kezdett aggódni, hogy nem jó lesz ez így…. Viszont problémamegoldásból jeleskedett az étterem, amit azzal is bizonyított, hogy az egyik pincér felhívta egy cimboráját, aki egy jelképes összegért cserébe Csabit a repülőtérre vitte a saját autójával. Így mindenki jól járt és igazából megismertünk még egy helyi furcsaságot. 

Azori szigetek, kicsit ködös a story
Írország, Hawaii, Tenerife együtt. Egy imádnivaló pici sziget, ami egy természetes díszlet-gyár

Összefoglalva: a sziget rengeteg csodás helyet  mutatott nekünk. Igazából a ha nagyon hasonlítani kellene valamihez, akkor azt mondanám, hogy egy olyan hatalmas, a természet által létrehozott díszlet raktár vagy díszletgyár, ahonnan a világ különböző országai visznek maguknak gyönyörű természeti képződményeket…
Ebből a képzeletbeli raktárból például Amerika elvitte a Grand Canyon-t vagy a Yellowstone Nemzeti Parkot, Mauritius a Hétszínű földet, Magyarország a Fátyol vízesést, Kanada a Niagara vízesést, Tanzánia a Kilimandzsárót és így tovább, de ebben a gyárban továbbra is készülnek a szebbnél szebb természeti csodák, természeti díszletek, amiket szétszórva tartanak a szigeten, amolyan bemutató jelleggel. Szebbnél szebb vízesések, hegyek, völgyek, meredek tengerparti sziklafalak, óceán alatti melegvizes  források, és mondjuk ha nagyon nem jutott hely a természetben, akkor egy kisváros közepén egy gejzir park….. ahogy már említettem. 
Igazából én még Hawaiiban soha nem  jártam, de elég sok filmet néztem ami a szigeteken készült. Biztos ti is láttátok mondjuk a Hawaii Five O című sorozatot, amikor is a különböző vágóképekben vannak csodálatos helyszínek. És azt mondanám hogy ez a sziget ahol mi jártunk, igazából nagyon sokban Hasonlít a fent említett Hawaii helyszínekre, és minthogyha ezek a helyszínek össze lennének összekeverve az örökké smaragdzöld vidéki Írországgal és kapott volna egy csipetnyi Kanári szigeteki ízesítést a szikláival, hegyeivel….. Tehát ennek a három helynek az ötvözéséből, ötvözetéből kell elképzelni ezt a mese szigetet.
Igazából ha lehetőségetek engedi mindenféleképp látogassátok meg ezt a mesés szigetcsoportot.
Amit viszont még szintén el kell mondanom mindenféleképp, hogy szerintem azt a hibát nem szabad elkövetni, amit sokat javasolnak, (lásd az írás legeleje), hogy pár napot töltsél ezen a szigeten, pár napot a másikon, pár napot a harmadikon, mert az én véleményem szerint ha két három hónapot csak túrázással töltesz, csak ezen a szigeten, akkor sem fogod megismerni a sziget minden pici titkát.
És ezzel mintegy keretet is kapott az egész írásom hiszen ezzel kezdtem ezt a beszámolót 

Azori szigetek

ha tetszik, amito olvastál, akkor kövess minket, és oszd meg barátaiddal ismerőseiddel az írásokat, Rengeteg felületen elérsz minket:

 Csatlakozz Facebook csoportunkhoz

Ez egy tetszik gomb az oldalon

Térkép alapján is választhatsz olvasnivalót

A Spotify oldalon hallgathatod is a kalandokat

Vagy sok más podcast oldalon

A weboldalon még több érdekes kalandot olvashatsz

A Youtube felületén is találhatsz érdekességeket

A Twitteren is követhetsz

És az Instagramon is

A Hírlevélre feliratkozva értesítést kaphatsz az új élményekről

A Patreon oldalon,  ha gondolod, akkor akár támogathatod is a kalandokat…

TikTok oldalon rövid videókért