Skandináv kerékpártúra, 110. nap. Norvégia, Oslo. 2011. augusztus 26.
Augusztus 26. péntek, 110. nap, és ünnepnap, Kata születésnapja!
Boldog Születésnapot kívánok Édes Pici Lányom!
Elég ramaty éjszakám volt! Már este éreztem, hogy valami nem igazán stimmel a gyomrommal, nem is tudtam a film után elaludni. Éjfélkor felkeltem, és elkezdtem olvasni, az eső meg szakadni. Számítottam rá, hogy álomba olvasom magam, de most nem ment. Egy óra körül ráerőltettem magam, de olyan gyomorfájós, záporhallgatós volt az egész éjszaka, így fél hétkor már nem is kínlódtam, felkeltem. Ahogy kinéztem már mutatkozott kék is a felhők között, így elhatároztam, hogy ma nekiugrok az Osló-i városnézésnek. Gyorsan felöltöztem, nyári szerelést vettem, csak óvatosságból vittem az esőkabátot és a szabadidő dzsekit. Szerencsére egyik sem kellett.
Kajám nem volt, így nem is húztam az időt reggelivel, a fél nyolcas buszon már fent ültem. Kicsit aggódtam, ötletem sem volt mennyiért visz be, de 60 kr-ban végül kiegyeztünk. (2200 Ft.) Rögtön felszaladt az autópályára, 25 perc alatt a központban voltunk. A hatalmas buszterminál közvetlen a főpályaudvar szomszédságában, igazán a központban fekszik.
Ahogy leszálltam a buszról, először is valami térképet, viszonyítási pontot kellett keresnem. Próbáltam én figyelni a buszból, hogy merre megyünk, de az a város szélén bebújt a föld alá az autópálya alagútjába, és gyakorlatilag csak a végállomás előtt jött fel.
Szétnéztem a hatalmas, több szintes üzletközponttal egybeépített közlekedési csomópontban, hát igencsak észnél kellett lenni, hogy már ott el ne tévedjek. Jó pár hete már a vadont, de legalább is a vidéket járom, Helsinki volt valamikor régen az utolsó főváros, most kicsit szokatlan volt a nagy nyüzsgés. Azért mindenesetre áldottam az eszem, hogy nem hoztam be a bringát és főleg az egész szerelvényt ide, azt hiszem megbolondultam volna, mire beérek, és főleg egy napba került volna a rengeteg kerülő, és a domborzati viszonyok miatt.
A kb. 600 ezres főváros központi része amfiteátrumszerűen veszi körül a környező domboldalakba felszaladva az Oslofjordot, vagyis a tengert. (A külvárosokkal a népesség kb. 1 millió)
Na, a nézelődés közben azért találtam egy Rimi üzletet, ami a reggeli miatt volt hasznos. Kicsit megpróbáltam változtatni az étrenden, egy fél liter joghurtot ittam, negyed kiló marcipános süteménnyel. Lehet, hogy az egyhangú kaja miatt fájt a gyomrom, vagy valamelyik csapvíz volt kemény neki. Na, majd vigyázok, mindenesetre délben már nem fájt.
Találtam még információs irodát is, ez pedig a térkép miatt volt jó, így már lehetett bátran csavarogni. Fél kilenc volt, még az ébredezésnek is nagyon a kezdetén volt a város, szinte teljesen néptelen volt a híres sétálóutca, ami egyben a város főutcájának is számít, a Karl Johans sétány. Illetve akik voltak, azok előtt behúztam a fényképezőgépes táskám cipzárját, és megtapogattam a zsebemben a paprika sprayt. (hurrá, közben még jó hogy hazaértem, elkezdett szakadni az eső…)
Az elegáns üzletek még zárva voltak, egy-két kávézóban adták a reggeli indítótápot álmos képű oslóiaknak. Jobboldalt a Dóm épülete tűnt fel, és rögtön eszembe juttatta a pár hete történt őrült vérengzést, a falak mellett, a kis kertben mindent virághegyek borítanak, apró búcsúajándékok, egy hatalmas szív, rajta nevekkel, amott egy tablón a meggyilkolt fiatalok képei. Így még szörnyűbb szembesülni a történtekkel, hogy az örökkévalóságba merevedve mosolyognak rám a szebbnél-szebb fiatalok, lányok és fiúk, a mosolyuk tele vidámsággal, életkedvvel, reménnyel és tervekkel, ugyanakkor tudom, hogy már mind halott, egy őrült egy-egy céltalan tarkólövéssel szétszaggatta a terveket, megölte az álmokat. Ezt nem lehet megtorolni…
Az utca másik oldalán, picit feljebb egy sárgatéglás épület, a Parlament épülete, a Stortinget. A főbejárat felöl térré szélesedik az utca, a Nemzeti színház főbejárata néz farkasszemet a tér túloldaláról a törvényhozás épületével. A kettő közt szökőkutak, kávézók, szobrok, egy hangulatos, és délre már nyüzsgővé vált park. Most még csak az utca másik oldalán van nagyobb mozgás, a híres Hard Rock Café már nyitva, és épp olasz turistacsoport hasonlítja össze az itteni kávét az ő otthoni ízlésükkel. A kávézóban a falon élő rocktörténelem: híres zenekarok aranylemezei, hangszerei, dedikált kották bekeretezve, itteni fellépések képei, még Madonna egyik fellépő ruhája is színesíti a relikviák tömegét.
Jobb oldalt megint egy híres épülettömb emelkedik, az oslói egyetem hatalmas épülete, előtte Munch szobrával. A neves norvég festő képei díszítik az intézmény auláját is, ahol, tudtommal a Nobel-békedíjakat szokták átadni.
Az utca vége már dombra fut fel, és az emelkedő tetején egy nagy térre néz a Slottlet, a királyi Palota épülete. A mi szabadságharcunk évében, 1848-ban készült el, meglepő módon, (számomra) az előtte levő felvonulási tér a mai napig nincs szilárdan burkolva, egyszerűen salakborítású. A kapu előtt épp őrségváltás zajlik, hagyományos öltözetben, hagyományos ceremónia, több száz éves lépéskombinációk, és a vállon a legmodernebb gépfegyver.
A palota kertjén át sétálok tovább, és a Henrik Ibsen körúton kiérek a kikötőbe. Hatalmas kompok, amik a németországi Kiel-be szállítják az utasokat és autóikat, óceánjárók, amik beugrottak pár órára néhány ezres turista-rakományukkal egy rövid városnézésre. A nagy-kikötő végében egy futurisztikus negyed áll, a Tjuvholmen nagyrészt vízre épült XXI. századbeli luxuslakóházaival, irodaépületeivel. A lakásokhoz számozott jacht kikötő is jár, és itt láttam először külön épített parkolót, csak elektromos gépkocsiknak. Tele volt, és a legkülönbözőbb márkájú villany-csodák szopták a konnektorokból a környezetbarát hajtóenergiát.
A már régebben újraélesztett régi-kikötő, az Akersbrygge is hasonló stílusban épült be, itt is közvetlen a vízre néző luxuslakások, alattuk végig a rakparton kávézók és vendéglők teraszai, néha közbeszúrva egy-egy nagy Pláza-jellegű üzletközpont. Minden terasz tele volt, hisz jó időt fogtam ki, és látszott az itt ülőkön, hogy azért ők egy más világban élnek, mint én.
Az öböl végében a vízen pár halászhajó a fedélzetről árulta a frissen fogott zsákmányt, kint a szárazföldön pedig egy másik hatalmas épület nézett a szobrok és szökőkutak mögül a vízre, a Rádhuset, a Városháza épülete. (jóval nagyobb, mint a Parlament. ) A fjord túloldalán megint egy domb, tetején a történelem, az Akershus erőd és vár. A város fölé magasodó bástyákról védték régen a korabeli Christianiát és lakóit, ma pedig remek kilátást, és fotótémát biztosít, a turisták tömegének. Furcsa látvány volt a közvetlen a falak mellett horgonyzó hatalmas óceánjáró, amelynek a parancsnoki hídjával voltak egymagasságúak a falak.
A mászástól kellőképpen kifáradva a Városháza előtt egy padon pihentem félórát, közben egy pizzával az éhemet, egy üdítővel pedig a szomjamat csillapítottam. Majd visszakanyarodtam a főutcára, ahol mostanra, így kora délutánra már egy tűt sem nagyon lehetett leejteni. Az elegancia, a jómód sugárzik mindenből, de azért csak tipikus nagyvárosban járok, itt is ugyanúgy, és ugyanolyan nagyszámban megtalálható a másik, a „sötétebb” oldal.
Minden sarkon ül egy rongyaiba burkolt koldus, a „munkájukat” összehangoló, és felügyelő, nagydarab, rosszkinézésű, sötétbőrű főnököt lesve fél szemével. Itt is kínálják léptenként a hajléktalan újságot, a kukákban itt is ugyanúgy durkálnak, még enni-innivaló után is, akik másként nem jutnak hozzá, és itt sem árt a zsebekre figyelni, és néha fél szemmel hátranézni, hogy ki jön olyan szorosan mögötted. Szóval bármekkora is a jólét, nyomor nélkül itt sincs élet.
Visszataláltam a központi pályaudvarhoz, és azt hiszem, mindent láttam Oslóból, amit feltétlen kell. Persze itt is áll az a dolog, hogy el lehetne itt nézelődni több hetet is, hogy tényleg mindent lássak, de ahhoz, hogy fogalmam legyen, hogy mi Osló, és legközelebb (?) ne tévedjek el, vagy ha a TV-ben látok, vagy bárhol olvasok valamit a városról, akkor képben legyek, ahhoz elég volt ez a nap. Buszra szálltam, és egy másik útvonalon, de visszataláltam a „vackomhoz”. Nem raktak bele semmit, igaz nem is vittek el. Erről jut eszembe, amit direkt figyeltem egész nap: talán hihetetlen, mert nagyvárosban jártam, és láttam, amiket leírtam, és nem túl rég történt itt egy szörnyűség, de egész nap, egyetlen egy rendőrt, vagy rendőrautót nem sikerült látnom!
Még elmentem a boltba, vettem egy kis tápot, megvacsoráztam, illedelmesen elköszöntem a jó időtől, és magamra húztam a cipzárt, azóta ugyanis egyfolytában szakad az eső. Most még világos van, olvasok egy kicsit, és ha a sötét kezdetén még bírja az akku, akkor film. Oslóval végeztem, gyakorlatilag Norvégiával is, most két dolog kell, jó idő, és hogy kicsit pihentebb legyek, és indulok Svédországba. Most egyelőre pihenek.
110. éjszaka, Skedsmoban, Osló elővárosában. 60°00’06.23” 11°02’14.30”
