Tenerife, Playa de Las Americas. Negyedik alkalommal az Örök Tavasz szigetén
2019.02.20.- 02.23.
Ebben az évben is úgy alakult, hogy Moncsi ismét megnyerte a “Jó tanuló-Jó sportoló” iskolai tanulmányok értékelésére szolgáló, és egyfajta nemzetközi szakmai gyakorlatot biztosító modernebb változatú Erasmus-program díjat, ami ismét egy három hetes Spanyolországi, Tenerifei út volt. Ezt persze úgy tálalta, hogy milyen keményen kell ám ott dolgozni, olykor 4-6 órát is, és a turista csoportokkal járkálni vadasparkokba, banánültetvényekre, meg egyéb fesztiválokra. Így nem is igazán volt kérdés, hogy nekem is mennem kell Tenerifére, az egyik kedvenc szigetemre. Persze a munkahelyen nem nagyon értékelték azt az ötletemet, hogy februárban három hétig koktélozzak, meg napozzak és szörfözgessek, igy most csak pár napra tudtam menni, de ez is hatalmas kikapcsolódás.
Tenerifén valahogy egész évben egy kellemes, napsütéses, májusi szombat délután van…. Legalábbis a sziget hangulata és lendülete nekem mindig ilyen érzést ad. Igy most csak pár napra mentem februárban, hét közepén, májusi szombatozni. Mondjuk ez így leirva elég kusza, de ha figyelmesen olvasod, azért meg lehet érteni.
A repülés három óráját vidám borozgatással töltöttem, igy könnyed, légies lazasággal érkeztem a szigetre.
A repülőtérről többféle módon is el lehet jutni a sziget különböző turista övezeteibe, ám azt már az előző utam alatt kisilabizáltam, hogy ezek közül a legolcsóbb, alig 3 euros megoldás Las Americasba a 40 vagy a 111-es busz. Mondjuk ez jó sok helyen megáll, (a turista transzfer olykor még több helyen) és elég időigényes, na de nem ráérsz? Főleg Tenerifén? Amúgy is. A Spanyolok egyik kedvenc szava, a “mañana” ami annyit jelent: holnap.
Ezt a szigeten letelepedő, a folytonos sietésben, kapkodásban és rohanásban szocializálódott európaiak közül sokan nem tudják feldolgozni, és bosszankodnak rajta, különösen, ha például már 3 hónapja várnak az internet bekötésére, és a válasz arra, hogy mégis mikorra várható valami előrelépés: “mañana”.
Tehát szépen megérkeztem Las Americasba, ahol Moncsi és a szállásom is várt.
Mivel Moncsi még dolgozott, én pedig éhes voltam, ezért az egyik kedvenc helyemre mentem. Egy Marokkói srácok által üzemeltetett “gyros-bár”-ba, amit szintén az előző évben fedeztem fel, és sokat jártam hozzájuk, mert hatalmas tányér mix-meat (vegyes hústál, ami birka és csirke) gyrost adtak igen baráti áron, óriási adag salátával és sült krumplival. És persze nem maradhatott el a két állandó kísérője sem ennek az ételnek, a csípős chilli és a fokhagymás-tejfölös-joghurtos szósz sem. (8 euró).
Ez azután alakult így, mikor az első alkalommal elmondtam a már sok helyen bevált varázs-mondatot, amely így hangzik: “Nézz rám! Közel 2 méter vagyok, 100 kiló és éhes! Találunk-e erre megoldást?” És ilyenkor a jó vendéglátók egyfajta küldetésüknek érzik ennek a nem kis feladatnak a megoldását.
Így kerültem a Marokkói srácokhoz is egy évvel ezelőtt. És kezdődtek a kellemes meglepetések:
Meglepetés 1:
Amikor elmondtam a “varázs-igét”, a srácok megismertek, vidáman, hangosan és pacsizva, megölelve üdvözöltek, és kérdezték, hogy milyen volt Marokkó, ami már az előző Tenerifei utunk előtt tervben volt, és voltunk is. Tehát valóban odafigyelnek és emlékeznek a vendégekre. És persze megkaptam a szokásos gyros adagomat, ami a szigeten tartózkodás állandó vacsorája lett.
A gyros-bárból a szintén előző alkalommal felfedezett kis tengerparti söröző-étterembe mentem, amit viszont Hong Kong-i srácok üzemeltetnek Marco Polo néven, és ahol Moncsival volt a randi megbeszélve. Én kicsit hamarabb érkeztem, (mert a csajok mindig késnek) és ekkor jött a következő meglepetés. Mivel Moncsi a napi “kemény” meló után odajárt kiengedni a szigeten ért stressz okozta gőzt, így sokat beszélt a felszolgálókkal, akik szintén emlékeztek rám, és miután megérkeztem szinte kérés nélkül hoztak egy alső, AJÁNDÉK, vagyis amolyan “welcome” sört. Természetesen San Miguelt. Természetesen jeges korsóban. Ezen a helyen igen sok időt töltöttem, ugyanis ide jártam reggelizni, tízórai sört fogyasztani, ebédelni, uzsonna sört inni is. És persze sörözni, ami Tenerifén CSAKIS a San Miguel lehet, ami a drágább helyeken 1,50 euro, de itt csak 1 euró.
Egyesek szerint inkább a Dorada, vagy a Esterella esetleg Mahou sört kell Tenerifén inni, de szerintem ez a vélemény nem az enyém, ezért nem is is értek vele egyet. Csakis San Miguel, csakis jégbe hűtött korsóból.
Na és persze elég sok kávét is ittam. Tenerifei kávét. Helyesebben A tenerifei kávé-különlegességet, aminek a neve: BARRAQUITO. Ez a kávé a helyiek egyik kedvenc itala, amelynek az elkészítése igen macerás, és időigényes (nagyjából 2-3 perc).
-egy hosszabb átlátszó, jellemzően 2 decis vizespohár aljára kerül egy réteg sűrített tej.
-erre egy speciális alkoholos ital a Licor 43, ami egy picit narancsos ízű, citrusos, édeskés likőr, amibe a készités folyaman (szerintem) kerül egy kis hajnali Tenerifei harmatcsepp, egy kis óceánparti naplemente, és természetesen egy kis hűs tavaszi szellő is.
-ezután jön fél adag felgőzölt tejhab,
-a tejhabon keresztül bele kell önteni egy adag presszó kávét, ami a hab alá fog menni, de megáll a likőr fölött.
-jöhet a következő fél adag tejhab.
-egy nagyon pici darabka lime héjat kell még rátenni. Vagy reszelni.
-és már csak egy kis löket őrölt fahéj kell rá, és teljes a pompa.
Ebből a kávéból naponta négyet, ötöt ittam, csak az íze miatt. Amit nem igen értek, hogy ez a kávé különlegesség miért nem indult még el jól megérdemelt világhódító körútjára?
Persze nem csak söröztem, mert nem vagyok én alkoholista. Szomjoltás gyanánt elé sok Sangriat is fogyasztottam, aminek a pontos és helyi receptjét egy másik posztban fogom leírni, hiszen annak a megtanulása az egy másik kaland volt. Egy nagyon másik kaland :D.
Viszont sokat úszkáltam és ugrándoztam az óceánban. Egyesek szerint olyan élménnyel ugráltam és lubickoltam, mint amekkora örömet okoz egy kétéves gyereknek a szülinapi csokitortájával vidám kuncogások közepette összetortázni a függönyöket, a kanapét és a ruhásszekrényt. Természetesen belülről!
Tenerife elhelyezkedése és földrajzi adottságai egész évben a szabadidős sportok teljes skálájának ad otthont. Na jó. Aránylag kevés sípálya van de azon kívül valóban sok lehetőség van a sportolásra. Ezek közül az egyik legnépszerűbb a Surf. Rengeteg surf iskola van a parton, ahol jellemzően 100 euró környéki összegért 3 napos oktatásokat lehet venni, és megtanulni a sport alapjait. Mivel ez egy népszerű üzletág, ezért sok arc foglalkozik az oktatással. Vagy csak a surf-özéssel. Nekem most az idő rövidsége miatt sajnos nem volt lehetőségem nevezni, na de nem baj…. A következő utazásra már kinéztem egy egész hetes tábort.
Ez a sport a lazasága mellett azért mégiscsak extrém sport, és mint ilyen, jellemzően furcsa alakok a fő művelői. Mint általában az ilyen sportoknak. Ami viszont érdekes, hogy minden extrém sport a határok feszegetése, a lehetőségek minél szélesebb felhasználása, és saját magad megismerése. Ezek a sportolók jellemzően nem nagyon szeretik a szabályokat, de ha Ők azt mondják, hogy az adott sportban mégiscsak van ez a pár szabály, amit be kell tartani, akkor azokat valóban nagyon érdemes követni. És ezek az arcok a hétköznapokban is úgy viselkednek, ami másoknak jellemzően megbotránkoztató. És persze titokban azért irigylik is az emberek ezeket a laza figurákat, akik úgy élnek, mint ahogy mások maximum titokban szeretnének.
Lássunk egy példát.
Az egyik reggelizés, kávézás, sörözés közben a parton Tenerife egy arra a szakaszára érünk, ahol a lakókocsiban élő szörfös társadalom éppen ébredezett. Egyszercsak nyílik az egyik lakó-autó ajtaja, és kiszalad egy kis szőrmók kutyi. Majd egy nagyobb torzonborz, Tarzan kinézetű, raszta hajú figura is szinte kiesik az ajtón, aki szemmel láthatólag nem csak azt nem tudja, hogy milyen nap van, hanem szerintem azt sem hogy milyen év van, és a világ melyik részén lehet…. Tehát szét volt csúszva rendesen… kiment a kutya után, összeszedte egy zacsiba amit a kutya szethagyott, kidobta, majd eltűnt egy pillanatra az autóban és egy kávéfőzőbe tett ásványvizet, hogy a kültéri fözőjén elkészítse a kávéját. Közben kitette a szörfoktatásos reklámtábláját is. “Kezdődhet a munka” alapon….
Igen tudom. Ez borzasztó. Meg hogy lehet ezt csinálni. Meg hogy napról-napra lakni egy lakóautóban…
Így is lehet nézni, miközben épp a cikket olvasva a reggeli buszon utazol, hogy reggel hatkor már le tud húzni a gyárban a belépő-kártyát, hogy a hónap elején meg lehessen kapni a fizetést, amiből ki kell fizetni a lakbért meg a villanyszámlát, meg a…..
Ám főhősünk az Óceán parton lakik, miközben egész nap azt csinálja, amit szeret, és azt oktatja, amihez ért…. Ugye így már kicsit más, és már nem is annyira tűnik törvényen-kívülinek?
Inkább picit mégiscsak irigylésre méltónak.
Viszont ez a három nap igen hamar elröppent, így indulni kellett, hogy elérjem a Birminghambe induló járatot, ami pont az utolsó beérkező repülő volt, az angliai repülőtérre. Azért Birminghami rövid kitérő, mert így a közvetlen Tenerife-Dublin repjegy ár kevesebb, mint feléért tudtam utazni. Viszont be kellett vállalni egy vidám, reptéri pár órás szundikálást a váróteremben, amikor is arra ébredtem, hogy a leendő utazás izgalmában túlpörgött gyerekek fogócskáznak körülöttem a reptéri váró közepén. De a nem mindennapi ébredést követően már indulhattam is tovább Dublinba.
