Skandináv kerékpártúra, 65. nap. Norvégia, Narvik. 2011. július 12.
Július 12. kedd, az út 65. napja
Ha kíváncsi is voltam milyen is az a tengeri vihar, most már tudom! Most már elég volna! Egész éjjel úgy tombolt a szél és úgy morajlott a víz, hogy azt hittem megint jönnek a német tengeralattjárók. És az esőnek is folyamatosan van utánpótlása.
Ma egy kifejezetten laza, unalmas nap volt, a napi megszokottakon kívül szinte alig történt valami. Reggeli, bolt, majd egy kis olvasás, mert nagyon esett. Aztán beöltöztem esőszerelésbe, és csavarogni indultam. Olvasni is jó lett volna, most van is rá időm, de nem 12 fokban fekve. Azért ha nem mozog az ember, akár mennyi pulóver van rajta, egy idő után fázni kezd.
Vittem a fényképezőgépet, csináltam is egy pár képet, de esőben bonyodalmas, és lassan minden műszaki cuccom felmondja a szolgálatot elázás miatt. A fényképezőgépért kár lenne.
Üzleteket nézegettem, az utóbbi két évben nem jártam annyi boltban, mint itt Narvikban. Az épülő új szálloda előtti kis üzletsoron is végigsétáltam, be-bementem a boltokba. Az egyikben jó pólókat, és igazi norvég-mintás pulóvereket kínáltak leárazva. Csak a kíváncsiság vitt be, venni nem volt szándékomban. A tulaj persze – mint egyetlen vevőre – rám csapott. Kínált mindent, aztán kérdezte honnan jöttem. Mondtam, hogy honnan, kérdezte mivel? Mondtam, hogy mivel látni akartam Narvikot, amúgy meg biciklivel. Nézett, és már kérdezte is, hogy nem én vagyok azzal a nagy napelemes utánfutóval, amit az utcán, meg a parton látott? Hát ennyit az észrevétlenségről.
Ahogy az utcákat jártam, egy valami feltűnt. Apróság, és így van rendjén, de az otthoni gyakorlat után azért csak észrevettem. Mégpedig az, hogy bárhol, bármikor megközelítesz egy zebrát, a közeledő kocsik vezetői azonnal taposnak a fékbe. Olyan elképzelhetetlen hogy már a zebrán vagy, és elszáguld melletted egy autó. Több mint két hónapja vagyok úton, közelítem a 4000 km-t, és még (szerencsére) nem láttam egy balesetet sem. Itt a városban pedig lassan egy hete egy rendőrt sem. Azért ezek jelentenek valamit!
Ma láttam itt a víz melletti úton, tanuló motorkerékpárost. Itt gyakoroltak, itt alig van forgalom. Az igaz hogy szakadt az eső, de azt is szokni kell. Ami viszont szokatlan, és feltűnő volt, az az oktató. Nem ám kocsival követte a tanulót és rádión utasította! Ott ült mögötte. És a motor is oktató motor volt ám, a javából. Nagy 1000-es Yamaha, és a csúcs: a hátsó ülés mellett kinyúló kis szarvkormány, rajta ugyanazok a kezelőszervek – gáz, fékek – mint a vezetőnek. Az oktató be tud avatkozni!
De a kóválygásba is bele lehet unni, hazajöttem. Csak olvasgattam, és csak elaludtam. Ébresztőnek a kikötői séta, és most még látványosság is volt. Akkor állt be egy finn rendszámú kamion egy hatalmas, speciális trélerrel, rajta egy gyönyörű jacht. Elöl- hátul sárgalámpás kísérő kocsi, szép nagy szállítmány volt. És ingerlően szép a hajó! Hófehér, elegáns, hatalmas, és lakható. Megkívántam!
Vacsorára virslit főztem. Kiültem a kis asztalkához, megadtam a módját. Esténként a sétányt kocogók és kutyasétáltatók népesítik be. Mikor a sátorban olvasok, vagy filmezek, mindig hallom mikor a kutyák körbejárják, szaglásszák a sátrat. Na, most is jött egy középkorú hölggyel egy gyönyörű, csont fehér Labrador. De tényleg nagyon szép volt, amúgy is egyik kedvenc fajtám. Ő is szimpatizált velem, már messziről kiszúrt, és nyílegyenesen húzott hozzám, a gazdája nem bírta visszafogni. Valószínű a kutyák megérzik, hogy én is szeretem őket, mert ez is gondolkodás nélkül, és olyan odaadással bújt hozzám, és hízelgett, és simogatni kellett, mintha sok éve ismernénk egymást. Persze a vacsorámra is kíváncsi volt, és a tekintete, na meg az izgága farkcsóválása egyértelmű üzenet volt: na, haver, a megismerkedésünkre nem akarsz megdobni egy-két falcsival!? Értettem én a szóból, két szál virslim bánta. És azután kellett csak a szigor, hogy haza menjen, és ne törje a fejét gazdaváltáson!
Este még volt kicsi lányomtól, Katustól egy hívás a telefonon, de sajnos megint megmakacsolta magát az érintőképernyő, nem hajlandó működni, én meg nem tudok fogadni, sem indítani semmit. Ez így kicsit gáz. Olvasás, film, odakint esik, én meg alszok.
65. éjszaka Norvégiában, Narvikban, a fjord partján. 68°26’53.80″ 17°26’30.62″
