Izland 2013. 40 nap alatt Izland körül, két keréken. 30. rész. Tjörn.

Home » Izland 2013. 40 nap alatt Izland körül, két keréken. 30. rész. Tjörn.

 403 ember olvasta mar el ezt az írást

Izland 2013. 40 nap alatt Izland körül, két keréken. 30. rész. Tjörn. Július 19. péntek.

Az előző részben egy 12. századi templom mellett éjszakáztam, sirályok “éneke” mellett.

30. nap, július 19. péntek.

Bizony, egész éjjel szólt a sátor oldalán a dobolás. De nem csak az, hanem a közelben fészkelt egy nagy halom sirály, illetve az mindenütt van, lényeg az, hogy zokon vették, hogy a területükre tévedtem, és egész éjjel ott repkedtek, csérogtak fölöttem. Biztos váltásban csinálták, de folyamatos volt! Reggel 7 után, mikor felkeltem, épp szünetet tartott az eső, a helyébe egy 20 méter látótávolságú köd ereszkedett a vidékre. Nem is siettem a reggelivel, komótosan összekészültem, addigra a köd átadta a helyét a legkülönfélébb alakzatot felvevő, száguldozó felhőknek. Persze ezek is olyan alacsonyan szálltak, hogy hol eltűnt a tegnapi templomom benne, hol hirtelen ott pompázott pár száz méterre. Ugyanígy volt a közeli hegyekkel is.

Csomagolás után egy 6 km-es sáros földút volt még hátra az 1.-ig. Ahogy számítottam, forgalom a korai időpontra való tekintettel semmi, illetve ami meglepett, legalább 6-7 külön lovagló, korai lovassal találkoztam. És egytől egyig fiatal lány volt! A főútra visszatérve a pihenőben már várt a mosdó, reggeli tisztálkodás, és a tiszta, jól felszerelt wc. Tébláboltam még egy kicsit, mert ezek fedett helyet biztosítottak, és a nagy panoráma miatt láttam, hogy a környéken, többek közt amerre én tartok, bizony sok helyt, sávokban, földig értek a felhők. Ami, ugye egy jó kis esőt jelent. A szembe jövő autóknak mind működött az ablaktörlőjük, ami szintén óvatosságra intett.

 Negyedóra múlva aztán, bízva a szerencsémben, elindultam. Kb. eddig is tartott a jószerencse, aztán jött az erős szembeszéllel kísért zuhancs, a beöltözés, és sok-sok tolás. Mindegy, ez vele jár! Aztán néha kitisztult az ég, láttam én szivárványt is, láttam a felhők és a záporok útját. A szembeszél zavart legjobban. Alig vártam már, hogy az első lejárón lekanyarodhassak arra a félszigetre, amit kinéztem magamnak. Ez, ha a térképem jól mutatja, a Vesturhóp névre hallgat, és állítólag itt van Izlandon a legnagyobb fókatelep. Na, nézzük!

Végre elértem a 716-os elágazását, és bekanyarodtam (ahogy vártam) egy földútra. De, a közben viharosra erősödött szelet most már hátulról kaptam, száguldottam. Elég hepe-hupás út volt, de végre megint egy kis csend, egy kis magány, megszűnt a főút forgalma, ami így Reykjavik felé közeledve mind erősebb lesz. A környék, a látvány megint csodálatos volt! Részletekbe már nem megyek, mert csak a régebbi áradozásaimat ismételném. Élveztem az utat!

Egy 2 km-es átkötő átvitt a félszigetet tulajdonképpen megkerülő 711-re. befordultam erre az útra, magasan voltam, ráláttam a szemben levő völgy jó nagy területére. Láttam, hogy ott szakad az eső, és ha még egy kicsit megyek, biztos belefutok. És azt is láttam, hogy a hátam mögül is közeledik egy. Egy nagy völgymenet következett amúgy is az útban, a tetőn leültem egy sziklára, és megebédeltem. Élmény volt, ahogy a zápor széle, de tényleg csak annyival, 20-30 méterre húzott el mellettem!

Elment, folytattam a tekerést. A völgyben az út persze jó sáros volt, de a hátszél repített. Igaz, hogy estére nyakig sáros lettem. Közben ki-kisütött a nap is, a felhők feljebb szálltak, nagyon messze el lehetett látni, a távolban a magaslatokról már megvillant az óceán. Egy helyen álltam meg igazából, egy útszéli kis vendégfogadóban kiegészítettem az ivóvízkészletemet. Közben rálestem az árjegyzékre, hááát…. 20-22 ezer volt egy kétágyas szoba. Forintban. Nem messze onnan egy kiálló volt, és lent a parton sokan néztek valamit. A szintkülönbség kb. 100 m volt, a biciklit fent hagytam, és lesétáltam. A tengerben egy különleges szikla, a 15 méter magas, extrém formájú Hvítserkur volt a sokak által csodált látnivaló, de maga a part a vadregényességével is fantasztikus látványt nyújtott!

Szenvedtem egy kicsit a filmfelvevővel, hogy egy-két használható képet össze tudjak hozni, hát, majd látjuk. A visszakapaszkodás volt a nehezebb, megmásztam a Fogadalmi templomot!

Onnan már lestem az éjszakai kiálló helyet, a meredek hegyoldalban nem volt egyszerű. Figyelmeztető volt a sok eső, a napközben tomboló szél, szóval nagyon meg kellett választani. Végül egy sziklapárkány beugrójában sikerült találni egy helyet, ami jónak tűnt, igaz, a biciklit és csomagokat külön kellett felvinni, és reggel természetesen külön kell majd lehozni is. De a biztonság, és a kényelem ennyit megér! Tehát most pihenő, meglehetősen fáradt vagyok, és a lábamat már most fogja rendesen a görcs, mi lesz még éjszaka! Jó éjt!