Thaiföld, Koh Samui. Ázsia-túra 2. rész
2018.12.23.
Miután Szingapúrban felszálltunk egy hajóra, amit a kategóriája alapján egy fapados-óceánjárónak neveznék (részletek később), hipp-hopp, máris egy helyes kis trópusi, a Thaiföld-höz tartozó Koh Samui szigethez értünk. Pici kis ladikokkal vittek ki a partra. Ez izgalmas volt, különösen, amikor a 16 emelet magas hajó mellett ücsörögtél a kis csónakban.
Thaiföld, Koh Samui egy igazi álom sziget. A területe nagyjából akkora, mint Szeged, de nagyobb és jobb dzsungele van, mint a szegedi Liget, sokkal magasabb hegye van, mint a szegedi Vértói domb, sokkal több elefánt él a szigeten, mint Szegeden, és a tengerpartja is jobb és nagyobb, mint a szegedi tengerpart.
Megérkezésünk után egy nagyon kedves helyi idegenvezető/személyi sofőr hölgy vette át az irányításunkat, és itt el is érkeztünk az előző részben említett “részletek később” dologhoz, ami a hosszadalmas szervezés egyik kellemes és főképp gazdaságos része volt. A hajózási társaságok a szórakoztató lehetőségek széles és színes tárházát biztosítja az utasai részére. Mi ezt leginkább ötletszerzésre használtuk. Ebben az esetben például a szervezett sziget-túra alig 120 dodó/napszemüveg lett volna (értsd: USA dollár/ fő). Sok interneten töltött keresgélés után ez kijött nekünk 90 dodóban, ÖSSZESSEN 3 főre !!! Azért nagyon nem mindegy, főleg nekünk. Ilyenkor viszont arra nagyon kell figyelni, hogy ha a hajó szervezésében indulsz el bármilyen túrára, akkor azt a csoportot biztos, hogy megvárják, míg a saját szervezésű kalandorok késését már nem. Így érdemes az órát nézni és megbizonyosodni arról, hogy van nálad egy olyan kütyü, ami a hajó óráját mutatja, hiszen mindegy melyik földrészen vagy, az időzónák közti ugrálás miatt mindig a hajó órája lesz a mérvadó az érkezésnél és a tovább indulásnál is. Valamint biztosnak kell lenned, hogy időben visszaérsz a hajóra, hiszen nem fognak megvárni, és nyugodt szívvel tovább indulnak.
Természetesen mivel papíron, „csak” sofőrt foglaltunk és nem idegenvezetőt, ezért felkészültünk a szigetből, hogy mik azok a dolgok, amiket szeretnénk kipróbálni vagy megnézni fontossági és logisztikai sorrend alapján. Azonban a hölgy egy tündér volt. Egész nap „fogta a kezünket” és még extra programok is belefértek, és visszaértünk időben. Mondjuk eleinte kicsit furcsa volt, hogy ellenkező irányban indultunk el, mondván így nem a tömeggel haladunk együtt, hanem velük szembe. A rutinja kifizetődő volt a nap végére.
Először egy parkba mentünk “elefántegelni” …. mondjuk, lehet, hogy nincs is ilyen szó – az elefántból és a tevegelés szóból raktam össze – tudod, amikor egy elefánton tevegelsz, és nem lovagolsz, mert a teve úgy hullámzik, mint az elefánt. Remek móka volt, hiszen pluszba jött velünk egy bébi elefáncsi is, aki nagyon kis rosszcsont volt, vagy az anyukája hasa alatt téblábolt, vagy nagy ágakat húrcibált magával.
Ezután irány a dzsungel, egy dzsip tetején, ami több volt, mint izgalmas, főleg a hegyoldalon föl és le, egy tetőre barkácsolt székhez gumipókozva. Igazi vad dzsungel, patak, vízesés, fahíd, és a modern világ szavának engedelmeskedve egy kis kocsma-kunyhó internettel.
Az erdei kaland után felmentünk egy hegyi kilátóba, egy kis bányász-csille felvonóval, ami nekem tetszett, a többiek pedig inkább a 100%os páratartalommal küzdöttek.
A hegy után, “fő a változatosság” alapon, irány a tenger. Az egyik képen látható, amint egy kecses mozdulattal siklók be arccal a víz molekulái közé. A többiek a parton söröztek-koktéloztak, például “banana-colada” koktélt, ami olyan, mint piña-colada, csak banánból.
A lubickolás után egy kis városlátogatás, ahol a legérdekesebb, hogy a helyi villanyszerelők, valami számomra ismeretlen koncepciót követve, villanyvezetékekkel gubancolják össze az eget.
Volt még egy érdekes hely, egy pici templom, ahol volt egy napszemüveges, mumifikálódott szerzetes, aki imádkozás közben hagyta el a testét, ami mumifikálódott. Erről később olvastam egy cikket, mely szerint ez valóban így van, de elég hosszas szertartás, meditáció, és előkészítés előzte meg az eseményt. Furcsa látvány volt, de egyben elgondolkodtató is.
Ezután egy újabb érdekes, helyi természeti képződményt is felkerestünk, amit persze csak képeslapon találtuk meg ez nem más, mint a Papa-Mama sziklák ☺ Azonban a látvány kárpótolt minket, hiszen gyönyörű, és még egy kókuszba szervírozott fagyit is ki tudtunk próbálni, ami valami fenséges íz világot adott. Mindenkinek bátran tudom ajánlani!
A túra utolsó megállója a Nagy Buddha szobor volt, ami hogy még nagyobbnak tűnjön ezért egy hegytetőre építették, ahova egy csomó lépcső vezetett fel. Megér minden erőfeszítést még a hatalmas kánikulában is, mivel remek a kilátás, különös hangulata van a szobornak, a klímának, a helynek. Itt szerencsénk volt találkozni egy szerzetessel is.
Utunk során természetesen volt alkalmunk vásárolni, szuveníreket venni és nem volt feszített a tempó. A felejthetetlen napot a kedves hölgynek köszönhettük.
Amit sajnáltunk, hogy nem tudunk több időt tölteni a strandon és a szigeten, de megbeszéltük, hogy ide még egyszer visszatérünk, hiszen az emberek barátságosak, a táj gyönyörű, az időjárás remek, már majdnem hogy túl meleg, és még a pénztárcádat sem kell annyira kinyitnod, hogy jól érezd magad.
Innen már csak egy kis kaland vissza a fapados “luxus” óceánjáróra, amivel a következő állomásra mentünk.
Ázsia 3. része – Bangkok – Thaiföld
[…] Szingapúr Thaiföld, Koh […]