Skandináv kerékpártúra, 20.nap. Litvánia, Dusmenys közelében. 2011.május 28.
Május 28. szombat, az út 20. napja
Szúnyogokkal hadakozva kezdek neki a mai nap történéseinek.
Egész éjjel szakadt az eső, de érdekes módon nem volt különösebben hideg, 15 fok körül, ami az előző éjszakákhoz képest… Most is hajnalban, mikor szokás szerint felébredtem, és még ömlött az eső, kevés esélyt adtam a mai napnak. Visszaaludtam, majd 8.10-kor ébredtem újra, most a legkisebb gyermek, egy két év körüli kislány csicsergésére. Na, ha Ő kint van, akkor ítéletidő azért nem lehet! Kilestem, hát az ég még fekete, tiszta víz minden, fúj a szél, szóval olyan igazi gusztustalan idő. A pici lány esőkabátban és kis esernyővel tett-vett odakint. Ahogy kibújtam, rögtön odajött, és mondta és mondta. Litvánul. Abban meg én még kicsit gyenge vagyok, tehát szerintem egész jól elbeszéltünk egymás mellett, de azért aranyos volt.
Reggeli most nem volt, csak kávé, mivel tegnap nem találtam a határtól idáig boltot. Azt az első nap megfigyeltem, hogy amíg Lengyelországban két kilométerenként volt egy bolt, addig itt nagyon ritka. Beöltöztem, elköszöntem, és nekiindultam. Egy km. után egy buszmegállóban átöltöztem.
Fülledt, párás meleg volt. Az ég is szép lassan kikékült, és az én reggeli pesszimizmusom is gyorsan tovaillant. Ilyen környezetben megint öröm volt a tekerés.
Aztán úgy hat km után egy kis falucskában megláttam az első boltot. Igazi falusi kis szatócsbolt. Megvettem a reggelit, és ott helyben a kerítésre ülve meg is reggeliztem. Érdekes volt megfigyelni, hogy ahogy haladtam az ország belseje felé, úgy színvonalasodott, szépült. Az első nagyobb városka Alytus volt, itt már lakótelep is volt, és egy olyan üzletközpont a bejáratnál, hogy otthon is bevállalnánk. A neve Maxima, és tényleg mindent árulnak, és színvonalasabb minőségben, mint pl. a Tesco, de egyben átszámítva olcsón. Egy 800 gr-os gyümölcsös joghurtot vettem kb. 180, fél kilós csomag party-virslit kb. 450, 30dkg. csokis linzert 250 forintnyi litas-ért. Ebéd, vacsora, reggeli. A linzert ott helyben megettem, ráittam a 800gr. joghurtot, aztán mozdulni alig bírtam. Majdnem megálltam, és azt mondtam, hogy tekerjen, aki bír!
Az út az jó minőségű, igaz nagyon szerény rajta a forgalom. A domborzat olyan amilyen, mindenesetre jó sokat kapaszkodtam egyesben, és még többet toltam. (71km.-t sikerült összehozni, fele távot Vilniusig) Olyan igazi település szinte alig van. A gyönyörű zöld lankákon a legváratlanabb pillanatban tudott feltűnni egy-egy csodálatos, mesebeli paripa, csak úgy szabadon, úgy, hogy az ember azt látja rajta, és érzi vele kapcsolatban, hogy övé a világ! Mint egy látomás…
Eddig két nagyobb városka volt, a hazai értelemben vett falvak hiányoznak. Viszont mindenütt laknak. Az út mellett végig, pár száz méterenként van egy kis…talán bírtok, ez a legjobb szó rá.
Nem tanyák, mert a legtöbben láthatóan nincsenek gazdasági épületek, tehát nem gazdálkodnak. Viszont egytől egyik mind nagyon szép, modern, színvonalas, láthatóan nem régi, és ami nagyon fontos, ízléses.
Deklaráltan a természetbe épült, annak részeként, azt meg- és tiszteletben tartva. Alap, hogy mindegyik kis birtokhoz tartozik egy ház melletti tó. És nem kis díszmedence, hanem igazi tó. A ház körül pedig egészen nagy területen parkosítva, gyönyörűen nyírt pázsittal, gondozott, és ízléses virágoskerttel, fából készült komoly játszótérrel, faszobrokkal.
És ami még szembetűnő, hogy minden háznál, tanyánál, település legkisebb szabad részén elmaradhatatlanul ott a kosárlabda. Vagy egy pálya, de legalább egy palánk formájában. És mindenütt, folyamatosan pattog a labda. Tegnap este mikor a szemerkélő esőben a tanyánál megálltam, és a két srácot kérdezetem, hát ők is kosaraztak. Mert természetesen ott is volt profi kosár. A litván kosárlabda színvonalát, és eredményeit meg ugye ismerjük. Nem véletlen.
Talán unalmas már, de leírom: rengeteg gólya van. Otthon láttam őket pár villanyoszlop tetején, itt pedig előtted röppen fel, két méterre húz át az út fölött, köröznek párosával fölötted, és egy helyen meg is álltam, megszámoltam, tizennégy gólya szemezgetett csapatban egy frissen vágott kaszálón. Hát, engem még mindig megfog! Aztán persze itt sem maradhatott ki a temető, az itteni temetkezési külsőségekkel, szokásokkal való ismerkedés.
Fél hat körül elkezdtem nézelődni, és megtaláltam ezt az úttól kissé félreeső irtást egy erdő szélén. A szomszédban van egy nagy tó, ahogy megálltam, természetesem megrohantak a szúnyogok. Irdatlan sokan vannak, és rámenősek. Ahol egy szabad pont van a bőrödön, rögtön rajta vannak. Vacsora közben még a számba is beleszálltak. Most fél kilenc múlt, az ég tiszta, és rohamosan hűl a levegő, azt hiszem, jól be kell megint öltöznöm. Ha holnap is ilyen szép idő lesz, és a domborzat is engedi, este már a vilniusi kempingben bontok sátrat. 81km., na, majd látjuk.
20. éjszaka Litvániában, egy erdőben Dusmenys közelében. 54°26’04.70” 24°29’45.03”
