Spanyolország, Torrevieja. A kaland folytatása. Az első részt pedig ITT tudod elolvasni
Először is kitaláltuk hogy elmegyünk egy általam már régóta tervezett helyre, ami egy igen különleges és egyedülálló a maga nemében. Ezt a helyet úgy hívják, hogy La Manga del Mar Menor. És hogy miért különleges?
Hát elmesélem: ez a hely a spanyolországi Murcia tartományban található, és ha már tengerpart és Spanyolország, akkor ugye mindenki arra gondol hogy ez bizony a Földközi tenger lesz.
Ez részben igaz is. Ugyanakkor La Manga del Mar Menor, egy olyan természetes földnyelv ami szinte teljesen összeköti egy nagy tengeri öböl két partját, ami nagyjából 22 kilométernyi föld sáv. És ez a föld sáv egy közel 170 ezer négyzetméteres belső “Kis” tengert (Mar Menor) eredményez leválasztva a Földközi tengerről, amit errefelé szokas Mar Mayor (Nagy tenger) néven is nevezni, amivel pl rámutatnak, hogy a földnyelv melyik oldaláról beszélnek épp. Mivel nem tudtam elég magasra ugrálni, hogy erről egy remek panoráma képet készitsek, így ismét egy google térkép kép jön:
Ez a hely egyszerűen imádnivaló… vannak olyan részei ahol maga a földsáv mindösszesen egy autóútra szűkül le, és ez az autóút választja el a végtelen Földközi tengert (Mar Mayor) ettől a belső tengertől (Mar Menor). Amit még tudni kell, hogy addig amíg a külső Földközi tenger vad, zabolátlan, adott esetben hullámzó, mély és szeszélyes, ezért mindenféle vízi sportokra alkalmas, addig a belső belső tenger jellemzően enyhe partjával tökéletes választás akár kisgyermekes nyaralásra is hiszen a víz hőmérséklete is magasabb, hiszen sekélyebb és kisebb felületű vizet kell felmelegíteni a Napnak.. Szerintem erre a helyre mindenféleképp vissza fogok térni. Igazából egy kicsit emlékeztet a földrajza a Kubai nyaralásom alatt felfedezett Varadero nevű félszigetre, ami kb 20 km hosszú, fehér homokos földnyelv, ami itt-ott szintén alig éri el a 100 méter szélességet, és így nyúlik be a Karib tengerbe.
A következő napirendi pont szombati “nyaralás a nyaralásban“nal (ez milyen hül,én néz így ki) az az volt hogy kora este megérkeztünk egy nagyjából 2500 éves városba aminek a neve Cartagena, ahol először Uncsitesó egy katonai tengeralattjáró kikötőt mutatott meg,
aztán pedig a történelmi belvárosban sétáltunk aminek az amúgy is remek hangulatát az fokozta, hogy éppen Múzeumok éjszakája volt, ezért rengeteg szabadtéri program előadás volt mindenfele a belvárosban, és természetesen nyüzsgő tömegeket is hozott magával.
Ebben a városban is van egy olyan Amfiteátrum mint amit jól ismerünk az athéni akropolisz környékéről, csak igazából ez nem a hegytetőn van, hanem bent a belvárosban, és ami egy domboldalból lett kialakítva még jó pár ezer évvel ezelőtt. És ezt vette körül az azóta újonnan épült város. De ezen kívül is még sok érdekes ókori építmény van szétszórva erre-arra a városban.
És igen… a figyelmes olvasónak feltűnhet az, hogy a város neve Cartagena, ami nagyon egybecseng a történelemből ismert Kartago névvel. És van is valami összefüggés amit mondtak, csak ezt elfelejtettem….. na mindegy… ennek könnyű utánaolvasni.
Az utolsó nap (vasárnap) egy kis extra csemege.
Nem tudom, Ti hogy vagytok ezzel, de mi imadunk mindenhol elmenni a helyi piacokra. Szerintem ott lehet megismerni igazából az adott helyet, az igazi embereket, a valós árakat, a helyi ízeket, és betekintést nyerni a valódi helyi hetkoznapokba.
Torrevieja piaca a Mercadillo Campo de Guardamar del Segura. Először is azért tartom nagyon valósnak, mert nagyon a semmi közepén van a “világ végén”. Több kilométeren keresztül egy földúton kell menni. Mivel itt Spanyolország déli részén, főleg nyáron nem annyira jellemző az esőzés, ezért az út poros. Nagyon poros. Teljesen mindegy, hogy mivel mész, így nyelni fogod a port, amíg odaérsz. Amúgy javaslom, hogy vasárnap menjél, mert igazi piac módjara csak vasarnap van nyitva!
Viszont, ha megtalálod, akkor az igazi kincsesbanya lesz…. Egy igen nagy területen valóban MINDENT IS meg tudsz venni. Voltak pólók, strand nadragok, cipők, papucsok, elektronikai, háztartási, híradástechnikai eszközök, kis kocsmák, büfék, zöldség, kenyér, péksütemény gyümölcs és persze olivabogyó minden méretben fajtában, színben és ízben……. valóban MINDEN van a piacon.
Mondjuk a távol-keleti kereskedők által árult téli, és bőrkabátokat egy picit táj idegennek éreztem, viszont a churros-t enni, ami olyasmi, mint a magyar fánk, csak hosszúkás, az igen autentikus. Uncsitesó zöldségeket, gyümölcsöket vett olyan áron, ami Magyarországról nézve is bőven az olcsó kategória. Pl 1,5 kiló, mézédes sárgabarack 80 cent(!) Mondjuk erre azt azért mondta, hogy ezért kell zárás körül menni a zöldség/gyümölcs árusokhoz, mert olyankor már szinte jelképes összegért is odaadják a terméket, csak ne kelljen hazavinni.
És ha már piac, Spanyolország és ételek, akkor természetesen a piacról nem maradhatott el a méltán híres paella, amiből gyakorlatilag mindenféle változatot meg lehetett találni, -túlzás nélkül- malomkerék méretű serpenyőből árulva, gusztusosan tálalva. A paella egyébként ha valamihez nagyon hasonlítani akarnánk, akkor a magyar rizseshúshoz áll a legközelebb. Itt majd a gasztronómiai szakértők pici felhördülnek majd, de igazából paella az rizs és szinte bármi másnak a keveréke, ami lehet csirke, bárány, marha, hal, bármilyen zöldség, kagylók, tengeri gyümölcsök…stb. Valóban szinte bármi lehet a rizs mellett, és ami egy igen ízletes, tradicionális spanyol, ezen belül is ha jól tudom akkor Valencia-i ételféleség. Ráadásul ha minden igaz, akkor maga az étel arról a serpenyőről kapta a nevét, amiben készül… merthogy az a serpenyo maga a paella. Picit olyan, mint amikor Magyarorszagon felmerül a kérdés, hogy: “összedobunk egy jó bogracsost”? Na abból is lehet a végén bármilyen elvadult hétvégi elvadulás……
Ezután már valóban csak laza semmittevéssel és a már kedvenc bejáratott strandjaink ismételt meglátogatásával telt a nap. Meg volt egy kis otthoni pinenéses lazulás. És persze borozgatással egybekötött “goodbye” est, hiszen másnap reggel indult vissza a repülő Dublinba.
És még amit itt meg kell említenem, hogy természetesen ettünk is, és valószínűleg sokan kíváncsiak vagytok arra hogy milyen árakon lehet például enni, vagy milyen hétköznapi kiadások vannak, mibe kerülnek menük….stb
Lássunk pár árat:
Például nagyon sok étteremben árulnak napi menüt. Jellemzően háromfogásos menük, (előétel, főétel, desszert). Ezek nagyjából 12-16 euro között mozognak, (persze van drágább is) viszont ügyesen válogatva kimondottan kellemes adagokat és változatosan összeállított ételeket lehet összerakni.
Sörözni nagyjából 2-4 euró közt lehet /korsó. Attól függ hogy egy chiringuitoban iszol a tengerparton, vagy egy eldugott kis bárban, valahol mindentől távol.
Viszont hogy ha igazán jót akarsz enni akkor mindenféleképp el kell menned abba az étterembe aminek a neve La Boca Restaurante. Ez Torrevieja tengerpartján van, közel a belvároshoz Kimondottan elegánsan tálalt finom ételek, a tengeri herkentyűktől a sült kacsákig, a gasztronómiai divatot betartva, egy igazi íz kavalkádot tudsz összeválogatni az étlapról. Mindenféleképp csak ajánlani tudom. A halaktól a desszertig, a koktéloktól a borokig, gyakorlatilag bármit megtalálsz ebben az étteremben, aminek a weboldala: https://labocarestaurante.es/
Most ennyi volt a Torrevieja-i kaland.
Hamarosan jövök, és egy újabb helyszín újabb beszámolójával.
Addig is, ha tetszik a művészetünk, a stílusunk és a kalandunk, kövessetek minket a következő felületeken, hogy biztos ne maradjatok le semmiről, legyen az akár podcast vagy akár pici videós élménybeszámoló vagy hosszabb szöveges leírás a világ különböző pontjairól….
