Skandináv kerékpártúra, 93. nap. Norvégia, Steinkjer. 2011. augusztus 9.
Augusztus 9. kedd, 93. napja vagyok úton
És ma, pontosan 3 hónapja hogy elindultam. Negyed év! Milyen sok, és milyen hamar elszaladt. És mennyi mindent láttam a világból! Van, akinek sajnos egy életben nem jut ennyi. Szerencsésnek érzem magam.
Reggel, mikor kezdtem magamhoz térni, először csak feküdtem, és füleltem. De nem kopogott semmi. Kinéztem, nem esett! Igaz, az égen ólmos felhők húztak, a napnak egyelőre nyoma sem volt, de legalább csomagolni szárazban tudtam. Egy gyors olajos hal reggeli, kávé, aztán indulás. A tó, (folyó?)aminek a partján éjszakáztam, most sem volt igazán szép. Így napfény nélkül komor, szürke és fénytelen minden, a víz felett úszott csak egy-két párapamacs.
Mivel a hosszúnadrágom, és a meleg trikóm még a tegnapi esőt hordta magában, így némi optimizmussal rövid ujjú trikóban, és rövidnadrágban vágtam neki a mai napnak. Azt már megfogadtam, hogy az éjszakai alváshoz szükséges hosszú ujjú trikókat, és a szabadidőruhát, ha az esőnek a legkisebb esélye is van, már pedig itt minden nap van, nem veszem fel, mert egy átázott, átfázott nap után még éjszakára is vizesbe bújni, az már kemény dolog.
Az út normálisan indult, a tó hamar elkanyarodott az út mellől. A völgy kiszélesedett, és új szín jelent meg a természet festőművészének a palettáján, a sárga. A gabonaföldek sárgája. Úgy látszik, itt már beérik a búza, mert minden szabad területen azt termelnek. Az egyik helyen kicsit groteszk is volt a látvány, az úttól 8-10 méterre csupasz gránitfal szaladt az égnek, de azon a pár méteres csíkon ott sárgállott a beérett kalászos. De hogy azt kombájnnal nem aratják le, az biztos.
Aztán egy emelkedő tetejére felérve megint egy festményre kívánkozó kilátás bontakozott ki. Hatalmas panorámával bontakozott ki a táj. A távolabbra húzódó hegyektől szelídebb lankák húzódtak a völgy közepére. Ott egy hatalmas tó gyűjtötte össze a csörgedező patakok, zúgó vízesések vizét. A tóból pedig ameddig a szem ellát, kisebb-nagyobb szigetek emelkedtek ki, fával benőtten, vadregényes szirtekkel. A parton körben a kis gazdaságok barna-fehér meseházai, köztük zöld legelők, és sárga búzaföldek csíkjai váltogatták egymást. Szél nem fújt, így a tükörsima vízen minden megduplázódott, és az egész látványra a közben kitisztult ég bárányfelhőkkel ékesített kékje tette fel a koronát. Megint álltam egy pár percet a tetőn.
A mai úti céltól, Steinkjertől 10 km-re egy pihenőben megebédeltem, egy kis sebességváltó és első fék állítás, majd jöttem tovább. A várostól 5-6 km-re kellemes bicikliút kezdődött, ami a város határában odáig „fajult”, hogy a főúton kint volt a kerékpárral behajtani tilos tábla. Elterelték a kerékpáros forgalmat egy belső mellékútra, ami felvitt a város fölé emelkedő dombra, nagyszerű panorámával ajándékozva meg a kerekes vándort, miután kifújta magát.
A meglepően komoly stadionban épp női futballmérkőzés volt, a norvég női válogatottal minden komolyabb tornán számolni kell. A trondheimi-fjord végében fekvő településnek természetesen kikötője is van, valamint vasúti pályaudvara is. Az út leszaladt a belvárosba, a sétálóutca, és a templom környéke le volt zárva, 13-20-ig valamilyen fesztivál lesz, arra készültek, színpad épült, és vásáros-sátrak emelkedtek az utca két oldalán.
A pályaudvar mellett az Amfi hatalmas plázája emelkedik, megítélésem szerint nagyobb, mint a Westend Budapesten. Rengeteg üzlet, butik, hipermarket, engem, ami érdekelt a Rema. Itt egy kis kajautánpótlás, találtam csapot, onnan a vízkészletemet töltöttem fel, majd, mivel időben jól álltam, egy kis céltalan nézelődés következett.
Hat órakor indultam tovább, a cél az első pihenő volt. A városból kifelé valószínű egy táblát elnézhettem, mert egyszer csak a gyorsforgalmi úton találtam magam, és a rövid duddantások tudatosították velem, hogy bizony még ide is tilos a behajtás biciklivel, úgy, mint a bevezető szakaszon. Mindegy, megfordulni nem lehet, kereszteződés nincs, tekertem majd csak vége lesz. Még tart, de közben jött az a szokásos nagyon jó pihenő, fedett asztalokkal és forró vizes WC-vel, úgyhogy a szabálysértés elkövetésében most egy éjszakányi szünetet tartok, azt majd reggel folytatom.
Most ezen az öböl, és város fölé magasodó, csodálatos panorámát, és hideg szelet nyújtó helyen letáboroztam, megvacsoráztam, és telefonon beszéltem Kata lányommal, aki elmesélte az egyre aggasztóbb londoni híreket a zavargásokról. Az akkumulátor még úgy nézem harmat gyenge, majd látjuk mire lesz elég, bár most van 22.48, lehet, hogy egy jó alvás lenne a legjobb program. Az ég, a változatosság kedvéért beborult, és már bár halkan, de elkezdett kopogni is az eső a ponyván. Már hiányzott!
93. éjszaka, Steinkjer mellett, egy autópálya pihenőjében. 63°59’7.99″ 11°26’12.36″
