Skandináv kerékpártúra, 86. nap. Norvégia, Mosjøen. 2011. augusztus 2.
Augusztus 2. kedd, a 86. nap
Ma nagyon nagy magasságokat megjártam, és nagyon mélyre is jutottam. Ebben még az is teljesen életszerű, hogy a nagy magasságokba hosszú, nehéz, fárasztó kapaszkodás után jutottam fel, a mélységekbe pedig villám gyorsan zuhantam.
Vízparti pihenőhelyem sajnos elég közel volt az úthoz, és bár éjszaka nagyon kicsi a forgalom, azért ha fél óránként egy-egy kamion dübörgésére felriad az ember, az nem mondható nyugodt éjszakának. Reggelre társaim is akadtak, egy norvég autó utasai sátorban, egy német hölgy pedig a kocsijában éjszakázott. Én keltem legkorábban, fél nyolckor már reggeliztem. Az idő nem sokat változott, a felhők alja még ekkor is a földet söpörte. Összepakoltam, beöltöztem az útra, és az indulás pillanatában kitisztult az ég, kisütött a nap. Mivel már tapasztaltam, hogy ha az süt, akkor nagyon süt, így vissza az egész, átöltözés nyáriba.
Azért fél 10-kor csak elindultam, rögtön egy alagút várt. Nem igazán számoltam hány alagúton mentem keresztül, egy nagy volt köztük. Pár kilométer után az út elhagyta a vízpartot, és bekanyarodott a hegyek közé. Ez persze együtt járt a kapaszkodással, majd a meredek ereszkedéssel. Dél körül értem Korgenbe, egy pár házas körzeti centrum, de van bevásárlóközpontja. Bár igazából még van mindenem, a kenyeret megnéztem, de nem volt a kedvencem. Volt viszont nagyon szép, forró vizes mosdó, ahol rögtön megborotválkoztam, kicsit rendbe hoztam magam. Majd tovább.
Korgen után jelzett a térkép egy komolyabb alagutat. Előtte, mint lehetőség, egy tábla terelte a gyalogos és kerékpáros forgalmat egy, az alagutat kikerülő mellékútra, igaz jóval hosszabbra, és hogy milyen kapaszkodók lehettek rajta, arról vannak elképzeléseim. Maradtam az alagútnál. 9 km hosszú volt, és már a legelső métereknél kiderült, hogy emelkedik. Ez végig így is volt. Nem durván, de első sebességben 250 métert tudtam egy szuszra letekerni, aztán pihenő. (könnyű volt mérni, mert 250 méterenként vannak a segélykérő telefonok és a tűzoltó készülékek egy kis beugróban).
Jó hideg volt, de így is jócskán megizzasztott. Ami a zajon kívül zavaró volt, az a kipufogógáz. Bár, úgy fél óránként bekapcsolt a szellőztető ventilátor, de nem sokat ért, már a bemenetelkor láttam, hogy rendesen füst gomolyog odabent. A jó hegyi levegő után… Egy óra húsz perc alatt értem át, biztos gyorsabban, mint a kerülő úton sikerült volna. Ahogy kiértem, ragyogó kék ég, gyönyörű napsütés, és mesés táj fogadott. (Na meg jó levegő)
Az alagút után rögtön egy pihenő következett, megálltam, megebédeltem. Csodálatos táj vett körül. Szokták használni fokozó jelzőként azt a szóösszetételt, hogy „lélegzetelállítóan szép”. Igen, valóban van ilyen. Az út második felében olyan tájon jöttem keresztül, egy-egy kanyar után olyan képek bukkantak elő, hogy néha csak hirtelen beletapostam a fékbe, megálltam, és csak sóhajtani tudtam egyet a látványtól. Egyik ilyen pillanat egy híd közepén volt, a napfény játéka a vízen, a háttér, olyan fényképre kívánkozó volt, hogy beletapostam a fékbe, és szedtem elő a gépet. Igen ám, de a híd előtt ki volt téve az útszűkület tábla, a régi kis hídon tényleg csak nehezen fért el egymás mellett két autó. Ez már az amúgy mérhetetlenül türelmes, udvarias, a kerékpárosokkal különösen toleráns norvég sofőröknek is sok volt, talán először az országban, rám dudáltak. Nem nagyon, csak egy olyan „hát ezt azért már mégse” hangsúllyal. De mikor olyan szép volt!
Aztán megint egy fjord simult az út mellé, kiértem a Vefsnfjord partjára. Mosjøen, egy másik nagyobbacska település előtt vagyok, az út mellet egy nagy pihenőhely következett. Megnéztem mindkét órát, bár még csak fél 5 volt, de pont 50 km-t jöttem. Elég az mára! Megálltam, kerestem egy csendes helyet, és lesátoroztam. A víz mellett egy szépen felszerelt kis strand van, láttam elég sokan napoznak, családok heverésznek a napon, kisgyerekek fürödnek. Akkor nem lehet az olyan szörnyű. Fürdőnadrágra vetkőztem, és irány a víz! Hát, a mi fogalmaink szerint azért elég szörnyű volt…. Olyan 12-14 fok körül lehetett, az egész nap izzadó testemnek kicsit sokkoló volt. De ha kisgyerekek lubickolnak, én sem vallhatok szégyent, úsztam egy jó nagyot. A végére megszoktam, de azért jól esett a nap.
Megszárítkoztam, rögzítettem két nap fényképeit, most a naplóírás után vacsora, aztán a szokásos pihentető lazítás. Ilyen környezetben…. Biztos szépet fogok álmodni!
86. éjszaka, Mosjøen előtt egy strandon. 65°54’30.50″ 13°21’19.36″
