Skandináv kerékpártúra, 82. nap. Norvégia, Storforshei.

Home » Skandináv kerékpártúra, 82. nap. Norvégia, Storforshei.

Loading

Skandináv kerékpártúra, 82. nap. Norvégia, Storforshei. 2011. július 29.

Július 29. péntek, az út 82. napja, Storforshei

Jó alvókám volt, reggel megint 10 után ébredtem. Odakint szürkület, és ezt most már így este 9-kor mondhatom is, hogy egész nap ez maradt. Egy pillanatra sem sütött ki a nap, viszont nem is esett. Egy igazi pihenő nap volt. Megvolt a napi háromszori étkezés, itt a Coop-ban sajnos olcsó csoki krém nincs, itt másokból kellett összeállítani a menüt. Mint már korábban írtam, elég behatároltak az anyagi lehetőségeim. Út közben, még korábban kaptam e-mailben egy kérdést, hogy mennyit költök kajára, illetve hogy mennyiben is van nekem ez az út. Akkor is azt válaszoltam, hogy a bankszámlámra érkező havi fixből élek, úgy, mint otthon. És akkor is csak azt tudtam válaszolni a konkrét összeget firtató kérdésre, hogy naponta kb. 7 €u-nyi összeget tudok költeni, úgy, hogy az a következő havi utalásig kitartson.

Ez a 7 €u durván 2000 Ft, most, norvég koronában 50 Kr. Ebből ugye mindig lejön a kikerülhetetlen egyéb kiadás, mint pl. az esetleges kemping, (ezért kerülöm mostanában ezeket) a kompok, amit nem lehet kikerülni, és volt Lofotenen a foghúzással felérő gázpalack-töltés. Mikor egy-egy ilyen kiadás megvolt, akkor egy végtelen egyszerű matematika következik, a megmaradt pénzt elosztom a hátralevő napok számával, és kijön, hogy mennyit költhetek. Lofoten után ez napi 30 kr-ra csökkent. Ezt azóta sikerült tartanom. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy van egy rendkívül szerény (kb. egy havi jövedelemmel egyenlő) tartalékom, mivel egy ilyen úton, 4-5000 km-re otthontól bármi előfordulhat. Viszont ezzel most nem megyek semmire, másként fogalmazva biztos, hogy itt vigyáznak a tartalékomra, mivel, mint már írtam, Norvégiában sehol nem váltanak külföldi bankjegyet. Semmilyet sem! Még Storforshei csodás városában sem.

Skandi 1917

Na, a kis kitérő után akkor egy kis konyhatitok. A kenyerek, mint már írtam az első döbbent napon, 30-40 Kr. közt vannak, (minden 40-el szorzandó) ezek általában 500-750 gr-osak. Létezik egy, kirívóan olcsó kenyér, a kneippbrod, ez 750 gr-os, és mindegyik áruházláncnál 6.90-be kerül. Eleinte gyanakodtam, de ez olyan, mint a korpás kenyér, és viszik, mint a cukrot. Mindig ez fogy el legelőszőr, úgyhogy ezt reggel a nyitás után érdemes beszerezni. A csomagolóanyag hátulján levő (norvég nyelvű) ismertetőből annyit megértettem, hogy ezt egy norvég pék, Sebastian Kneipp találta ki, aki az 1800-as évek közepén Németországban tanult, és onnan hozta a receptet. Mindegy, de jó.

Aztán, nagyon beváltak nekem a paradicsomos babkonzervek. Ezek 40 dekásak, és általában nem érik el az 5 Kr-t. Mindig rakok bele egy kis húsfélét is, persze ebből is a hosszas kutatás után megtalált legjobb árút. Nagyon jók a grillkolbászok, ezek 20-25 Kr/kg áron vannak, kb. ennyik a legolcsóbb virslik is. Gondolkodtam krumpli főzésen is, 1 kg ebből min. 20Kr. Azután felfedeztem, hogy létezik rendkívül olcsó majonézes krumpli saláta, fél kg-os 5 Kr-ért.

A reggelik, vacsorák gyakori tárgya a margarinos-lekváros kenyér. Nagyon finom dzsemeket lehet kapni, egy kg-os vödörben, 14-15 Kr-ért. Ez általában 3-4 étkezésre elég, a fél kg-os margarin 20 Kr-ért még többre.

Útra, tartalékként pedig érdemes betárazni halkonzerveket, ezek 180gr-osak, olajban 9 Kr, vizes kivitelben 4.50. Ezek nem tűnnek magas áraknak, de ez mind hosszas keresgélés, ismerkedés eredménye. Amúgy csak azt tudom mondani, hogy általában az élelmiszer árak elképesztően magasak az otthonihoz képest. (persze az itteni jövedelmek is) Zárás előtt még visszaszaladtam egy fej hagymáért, megbolondítani kicsit a babot. Előttem fizetett egy hölgy, pár dolog volt a kosarában, (nem az én elveim szerint összeválogatva) és 600 Kr-nál többet fizetett. Én az egy közepes fej hagymáért 3-at, 120 Ft-ot.

Skandi 1921

Mindezeket két dolog miatt írtam le. Egyik, egy kis bepillantás az itteni megélhetés kulisszatitkaiba. Nem mindig jó kifogás az, hogy „azért nem megyek külföldre, mert nagyon drága”. A szükség mindig, mindenütt kikényszeríti az emberből a megmaradás ösztönét. Ha nagyon végig gondolom a dolgokat, otthon is százezreknek, (ha nem millióknak) a napi rutinjába tartozik az, hogy megpróbáljanak a rendelkezésükre álló fillérekből életben maradni. És ha már nyomorog az ember, legalább szép helyen tegye! A másik ok, pedig hogy nagyon ráértem…

Napközben viszont az olvasáson, heverészésen, filmnézésen kívül mást nem csináltam.

82. éjszaka, Norvégia, Storforshei, egy közösségi ház pihenőjében. 66°24’17.21” 14°32’39.91”

80-84.