Skandináv kerékpártúra 42. nap Finnország Niinilahti. 2011. június 19.
Június 19. vasárnap, 42 napja úton
Ma is masszív kísérőm volt az eső. Borúra is ébredtem, de akkor még száraz volt minden, tehát éjjel nem esett. Szeretek autós pihenőkben megállni, több okból is. Rendezettek, gondozottak, és mindben van asztal-pad, tehát nem a földön kell főzőcskézni, írni, stb. A másik ok, ezek mindig szép helyen, általában tóparton vannak. Van szemetes, lehet fürdeni, és reggel könnyen visszatalál az ember az útra. Tehát számtalan előnye van, talán egy hátránya, hogy közel az út, és éjjel is van forgalom. Ma is felébredtem egy párszor a motorbőgésre, aztán 7.10-kor már nem erőltettem a visszafekvést, útra keltem.
Húsz kilométerre a pihenőhelyemtől, Aänekoskinál egy nagy üzletközpontot találtam az út mellett. ABC márkajelzéssel futnak ezek a benzinkút-szupermarket-vendéglő keverékek, és amellett hogy olcsók, van egy másik nagy előnyük: azon ritka kivételek közé tartoznak, ahol nem kell fizetni a WC-ért. Ezt ki is szoktam használni, a forró vizes csapoknál remekül meg lehet mosdani, borotválkozni, sőt, elmosogatni, és ha alá bírod varázsolni az üveget a csap alá, akkor vizet is lehet venni. Persze nem inni. Elmosogattam, este nem akartam az ivóvizet arra pazarolni, olyankor csak papírtörlővel kitörlöm az edényeket, és később mosom el mosogatószerrel, teljesen.
Az üzletbe is bementem, bár volt mindenem, és picit most spórolni is kell, de megint találtam grillezni való kolbászt 1.10-ért, 40 dekás tehát a 300 ft-nyi összegért nem szabad ott hagyni.
Tényleg, nézzünk szét egy kicsit az árak között. Elég sokat vadásztam már üzletekben, pár dologban már rutinom van. Az árakat átfordítom forintra, (kb.) és mindenhol a legolcsóbb eddig talált árat írom, mert a felső határ az ettől nagyságrenddel feljebb van. Egy kiló kenyér 750 Ft-nál olcsóbban nem jön ki. Tej 650 Ft., 1kg. finom gyümölcsjoghurt viszont 270. A 40 dk.-s grillkolbász 300 Ft. körül, egy kiló rizs 700 Ft., egy kiló krumpli 260, banán 650, hagyma 700, a párizsi szerű felvágott 950, az egyéb kolbászok, felvágottak már 2000-nél kezdődnek. A hal itt meglepően drága, a szép lazac és tonhalszeletek 7-8000 ezerrel kezdődnek. Egy grillcsirke 1400, a sajtok 2000-el kezdenek, csoki 20 dekás 350, csokikrém, (a kedvenc) 75 dekás 800 Ft. körül, Cola, üdítők 500, az ásványvíz 300 Ft. Hát kb. ezek az általam legtöbbet vett élelmiszerárak. A benzin most 415 Ft. A WC ajtók egységesen 270-re nyílnak. Kicsit talán magasnak tűnnek, de ne feledjük, jóléti államban járok.
Tehát megvolt a vacsora, (amúgy leves lett volna) és tovább indultam. Volna! Ha nem kezd el hirtelen esni az eső. Így kanyar vissza, és beöltöztem, majd nekivágtam, látszott, hogy egyhamar nem hagyja abba. Fekete volt az ég, és ez már egy hete így megy. (szerencsére, ahogy ma megálltam, és letáboroztam, eloszlottak a felhők, kikékült az ég, és szépen süt a nap). Ez azért is rossz, amellett hogy rosszkedvet csinál, mert nekem az eddig kiválóan működő energia ellátásom napelemeken alapul. És annak ugye egy valami kell, napsütés. Mióta elindultam abszolút önellátó vagyok villamos energiából. Naponta 4 órát megy a netbook, elemeket, akkumulátorokat, lámpákat töltök, telefont, GPS megy egész nap, tehát van fogyasztás. És tegnap este először mondta az akksi 2 óra laptopozás után, hogy kimerültem!
Konginkangas (tényleg így hívják!) után, még esőben beálltam egy pihenőbe, az eddigi legszebbe, amit láttam. Fedett kis étkezők, tűzrakóhely, WC, mindez egy csodálatos tó mellett. Nagy önfegyelem kellett, hogy az esőben tovább induljak! Jó 10 percig komoly vitát folytattam magammal, soroltam az érveket, és ellenérveket a maradás mellett és ellen. Nagyon jó lett volna! Megnéztem a vizet, langyos volt, homokos meder, szóval az amiről megállóhelyként álmodni szokott az ember.
De vasárnap ide, ráérek oda, erőt vettem magamon, és továbbindultam a szakadó esőben. Ez is edzi ám az akaraterőt. Azzal győztem meg végül magamat, hogy ami emelkedőt a nap végéig még megmászok, azt holnap már nem kell. Ez volt a legfőbb érv, mert az út csak nem akar kisimulni. Rengeteg olyan kaptató van, ami előtt az út elején még leültem volna a földre, és azt mondtam volna, hogy mássza meg aki akarja, most már nem is bosszantom magam rajta. Van és kész!
Tekertem még egy nagy adagot, és 5 órakor bejött a másik érvem a maradni akaró énem ellen, jött még egy szép pihenő. Amannak a nyomába sem érhet, de minden megvan, amit az elején előnynek felsoroltam. Van tó, kb. 2 méterre vagyok a víztől, legalább 100-ra az úttól, van pad, tehát jó. A megállás után rögtön egy nagy fürdés következett, kicsit hűvös volt a víz, de csak az első percekben, aztán megsütöttem a kolbászt, főztem csészés levest, teát, tűzön, úgyhogy a gázzal, ami szerintem fogy, spóroltam.
Van egy kis vendéglő is, de az szerencsére bezárt, remélem így kevesebben állnak meg. Bár elég félreeső helyen vagyok. A hely amúgy Viitasaari névre hallgat, és egy kisváros szerűség, ahogy a térképét megnéztem, és előttem van kb. 1 km.-el. Oulu ha jól láttam még 260 körül, egy-két napig még el tologatom a gépet az emelkedőkön még odaérek. Ma 60 km-t haladtam, viszonylag nem sok, de rettentően kiveszi az emberből az energiát az, hogy ebből jó 15-öt gyalog, emelkedőre toltam a biciklit. De végül is a tervhez képest bőven időben vagyok, és nem hajt senki.
A mai napló tehát kész, a fényképekkel együtt most felrakom, a test megkapta, ami jár neki, most már csak egy kis családi beszélgetés következik, és ha bírja az akksi, (még szépen süt a napelemre a napocska!) akkor egy film. Ha nem, akkor olvasás, majd alvás. A nap már nem megy le.
42. éjszaka, Finnország, Niinilahti mellett, egy tóparti pihenőben. 62°55’30.47” 25°50’15.68”
