Skandináv kerékpártúra 34. nap. Finnország, Helsinki. 2011. június 11.
Június 11. szombat, 34 napja vagyok úton.
És megérkeztem Skandináviába, kezdődhet a „Scandinavian Tour 2011”! Mert eddig csak egy előjáték volt, ide kellett érni a kiindulási pontra. Emlékszem mikor már így kezdett publikus lenni az út, tehát nekem fejben abszolút megvolt, a legtöbben megkérdezték, hogy „és mivel mégy el odáig?” Volt tipp vonattal, repülővel, a gyakorlatiasabbak kamionra tippeltek, ami az egész szerelvényt el tudja hozni, de senki nem volt, aki a valódi idejutási módszerre tippelt volna, és mindenki őszintén megdöbbent mikor mondtam, hogy ez „háztól-házig” bicikli túra.
Na, de sorban a mai nappal. Reggel fél nyolckor ébredtem, ráérős reggeli, fürdés, szöszmötölés, mikor bevillant, hogy bizony nekem még mindenem magyar időt mutat, és a 12 órás becsekkolás az az itteni 12, de nálam csak 11. No, mindjárt nem is volt olyan ráérős. Elköszöntem Tallinntól, a campingtől, és kényelmesen kitekertem a kikötő D termináljába. A homokos partra a szombat és a szép idő rögtön kicsalogatta a fürdeni, napozni vágyókat.
Útközben még volt időm egy kis bevásárlásra a Reni-ben, nem akartam Helsinkiben azzal kezdeni, hogy boltot keressek. Délre épp odaértem, lehetett is bemenni a beszállóhelyre. Nekem is ugyanúgy kellett menni, mint az autósoknak, bár engem kihagytak a vámosok és a kábítószer kereső kutyák. Mert amúgy minden kocsit megvizsgáltak. Kicsit sértve éreztem magam, hogy engem csak egy érdeklődő mosollyal elintéznek, hisz lehetett volna nálam 50 kg heroin is. De mit tegyek, ha süt rólam az ártatlanság!
A hajót úgy hívták, hogy Baltic Princess, a Balti Hercegnő, és baromi nagy volt. Mikor bementem a gépkocsik szállítótermébe, hát a kamionok, buszok elvesztek benne, Az is időbe telt, még elkerekeztem az elejéig, ahol nagyon integettek, hogy menjek fel előre. Megtámasztottam a szerelvényt, és ami tetszett, kikötötték hevederekkel, és a kerekek elé-mögé ékeket raktak. Aztán mikor ez kész volt, akkor be kellett mutatni mi, hogy működik a szerelvényen, és el kellett mesélni az utat. A lenti beszállító személyzet mind összejött, a kocsik meg maguktól keresték a helyüket. Amire büszke voltam, kamion, busz, személykocsi rengeteg volt, de bicikli csak az enyém!
Felmentem az utastérbe, annak is a legmagasabb pontjára, a 10. emeletre. Mert bizony a hajó 10 emeletes volt.
Rengetegen voltak, pedig két óránként megy hajó a két főváros között. Az indulásig fent voltam, fényképeztem, filmeztem, búcsúztam Tallintól, a Baltikumtól, és talán az az érzés is megvolt bennem, hogy Európától. Legalábbis Közép-Európától. Mert Skandinávia az – úgy számoltam – más világ lesz. Azután elindultam felfedezni a hajót.
Rengeteg kabin, elképzelni sem tudom mennyi (közben rákerestem, 927), bárak, éttermek, egy nagy teremben zenekar, énekesnő, és tánc, aztán szupermarket, butikok, boltok, játéktermek, fodrász, szauna, helikopter-leszálló, szóval minden ami egy nagy hajón illik. Bevallom őszintén, ekkora hajón még nem utaztam. Mindent bejártam, a kabinokba is belestem, és ha nincsenek mindenütt térképek, hát rendesen el is lehetett volna tévedni. A hajó belsejében amúgy semmi motorzaj, remegés, pont olyan fix és csendes, mint egy szárazföldi szálloda.
Mellesleg a szóbeszéd a skandináv szeszturizmusról igaz, mert az utasok fele tök részeg volt, fiatalokból álló bandák félmeztelenül, az igazi, kötözködős állapotig részegen, én a különböző sarkokban legalább 20-22 jól öltözött férfit számoltam, akik eszméletlenül hevertek a földön, és bizony a női wc ajtaja, (az egyiké a sok közül) nagyon durván le volt rókázva, már nem bírta bevinni az ártatlanom.
Gyorsan eltelt a három és fél óra, a hangosbemondó mondta, hogy kikötünk. Felrohantam a tetőre, megint fényképezés, film. Lassan csorogtunk be a kikötőbe. Először messzebbre kimerészkedő vitorlások szegődtek mellénk, aztán partközelben már százával hasították a vizet. Apró szigetek szegélyezték a hajózó csatornát, a kisebbeken csak egy irányfény a hajóknak, a nagyobbakon már fák, a sziklákon fürdőző, napozó tömeg. Megérkeztünk Helsinkibe.
A kiszálláskor elköszöntünk, jó szerencsét, jó utat kívántak, leállították az autósort és külön kivezettek. Közjáték: milyen kicsi a világ! Most jött ide egy svájci házaspár, két napig Ők is a tallinni kempingben voltak, köszöngettünk is, és most Ők is itt vannak, megismertek, és idejöttek üdvözölni.
Eszter hangjával aztán nekiindultam az út hatodik országának, és negyedik fővárosának. A kikötőtől 13 km-re, egy Rastila nevű elővárosban van a kemping, idetaláltam. Egy saját magam alkotta sztereotípia megint megdőlt, Helsinki dimbes-dombos, sziklák, és rendkívül rossz utak vannak. Legalább is amerre én jöttem, toltam a fogatot. Két dologból van rengeteg, fák, erdők, és víz. Jellemző kép volt mikor a forgalmas út melletti bicikliúton tekertem, egyszer csak kiugrott a fák közül két nagy vadnyúl, leültek, körbenéztek, az egyik átszaladt a fékező autók közt, a másik visszafordult. Itt meg, ahogy állítottam a sátrat, egy mókuska nézte érdeklődve talán 10 méterről. Aranyos jelenetek ezek, kedvet csinálnak. Jó másfél óra volt még idetaláltam. Az utcák meglepően csendesek és üresek, igaz, szombat van.
Megadtam a módját a kempingezésnek: négy csillagos a létesítmény, és a három éjszakára kifizettem 54 €u-t. Szép, elegáns, kényelmes, pihenni akartam egy kicsit, de azért nagyon rosszul esett! Mert ez bizony a kaja rovására megy.
Sokan vannak itt is minden nációból, sok a láthatóan pénzes orosz, a konyhánál ahol a virslimet főztem volt egy arab család, megszámoltam Őket, 24-en voltak a csecsemőktől a nagypapáig. Nem sikerül kinéznem miben laknak, kamiont nem láttam idebent.
Mint írtam megvacsoráztam, a nap kezd lemenni, és hűlni az idő, még ezt megpróbálom felrakni a netre, mert bár van wifi, de csak a recepció 20 méteres körzetében. Szúnyogok itt is vannak, most kipróbálhatom este a mai beruházásomat, vettem szúnyogriasztó stiftet a testre, és rovarirtó sprayt estére a zárt sátorba. Holnap, ha igaz városnézés, hétfő a környék becserkészése, pihenés. Hyvää iltaa Suomi, hyvää iltaa Helsinki! Hát jó estét Finnország, jó estét Helsinki!
34. éjszaka, Finnország, Helsinki, Rastila kemping. 60°12’41.08” 25°08’09.26”
