Skandináv kerékpártúra, 130. nap. Svédország, Värnamö. 2011. szeptember 15.
Szeptember 15 csütörtök, 130. nap
Igen, este még kérdezte a gondnok hölgy, hogy mikor indulok reggel. Mondtam, hogy 9 körül, hát nyolckor már hangos jóreggelttel köszöntött, és mondta, hogy menjek, kész a kávé. Megkávéztunk, megbeszéltük az időjárást. Ő is, mint helybeli, meg volt döbbenve hogy mennyi eső esik, és milyen viharok vannak, de megnyugtatott, hogy megnézte, ma nem fog esni. (hát sajnos tévedett)
Megköszöntem mindent, egy öleléssel elbúcsúztunk, és akkor még aranyos zavarban egy szatyrot nyomott a kezembe, hogy egy kis útravalót készített, fogadjam el! Mit mondjak, meghatóan jól esett. Ezért nem szabad általánosítani emberekre, mint én tettem pár napja, egyik ilyen, másik olyan. Aztán elment. Igaz, mikor elindultam fél óra múlva én is, megláttam, hogy az úttól kicsit távolabb levő házából kiszalad, és a kertből integetett.
Ahogy kikanyarodtam az útra, elkezdett szórni az az igazi, hideg permet, de a levegő is nagyon lehűlt, látszott a lehelet. Mikorra beértem Sävsjöbe, bár még addig igazán nem is esett, de a kabátom már csurom víz volt, átázott. Bementem egy boltba, vettem lekvárt, kenyeret meg italt, mire kiértem, már igaziból ömlött. Mivel a ruhámnak már mindegy volt, mentem tovább. Aztán hol esett, hol nem, az út viszont sokat javult, haladtam.
2 körül már gyönge napsütésben félreálltam, és felbontottam az elemózsiás csomagot. Három nagy szendvics volt különböző töltelékekkel, érdekes ízesítésű, hófehérre tartósított uborka, amit a csomagból külön a figyelmembe ajánlott, mint saját készítésű svéd specialitást. De tényleg finom volt, meg gyümölcsök, almák, körték. Jóízűen beebédeltem.
Továbbra is jó volt az út, sütött a nap, neki is kellett vetkőznöm. 4-kor értem Värnamö-be, egy elég komoly város, itt találkoztam újra az E4-el, amivel egy célhoz tartunk. Sajnos vészt jósló fekete felhők takarták be az eget, láttam, hogy nem lesz jó vége. Bementem egy benzinkútra, a mellékhelyiségre, mire kijöttem, szakadt. Láttam egy táblát, ami egy kempinget kínált, mivel megvan a mai 60 km, elgondolkodtam, hogy nem lenne rossz beállni egy olyan helyre, ahol fel tudnám tölteni az akkumulátoraimat, mivel az utóbbi idő rossz, nap nélküli időjárásában nem igazán tudja jól megszívni magát.
Egy esőszünetben elindultam a kemping felé, két perc múlva megint felhőszakadás. Gyorsan beálltam a Lidl eresze alá. A boltból akkor jött ki egy nő és két férfi, magyarul beszéltek. Reflexből rájuk köszöntem, Ők is meglepődtek. Mint kiderült, a városban van egy korház, és a két férfi orvos, most jöttek ki, itt fognak dolgozni. Az időjárást is megbeszéltük, ők azt mondták, hogy annyi a felszíni víz az országban, hogy annak az elpárolgása sajnos mindennapra ad esőt is, a svédek már megszokták.
Elindultam a kemping felé, természetesen, amint már írtam, itt keményen utóidény van, a kemping zárva. Nyitás 2012. május 15. Azt azért nem várom meg. Viszont a kapu nyitva volt, így bejöttem szétnézni, mivel láttam, hogy két lakókocsi azért bent van. A szolgáltatások, tehát fürdő, konyha nem üzemel, de hely az van. Ahogy beléptem, ugrottam is eresz alá, mivel újabb zuhi, de most egy kemény jégeső formájában!
Sátrat vertem, ahogy csillapodott, és elindultam szétnézni, hátha sikerül az akkujaim töltéséhez áramot találnom. 30 csatlakozót leellenőriztem, egyben sem volt, viszont a 31-ben, egy kapcsolószekrényben találtam, így átköltöztettem ide a sátrat is. Reggelig feltöltődök, sőt, a hab a tortán az, hogy még net is van, tehát a napló is aktualizálva lesz. Szerencsés nap ez a mai!
Most ezeket elintézem, vacsora, aztán megpróbálok az otthoniakkal is kapcsolatot találni. Az eső keményen esik, remélem, reggelig kitombolja magát!
130. éjszaka, a Värnamö-i bezárt kempingben. 57°11’28.24” 14°02’46.11”
