Skandináv kerékpártúra, 112. nap, Norvégia, Skedsmo. 2011. augusztus 28.
Augusztus 28, vasárnap 112 napja úton
Egyfolytában több mint 14 órát aludtam! Fél 10 volt mikor kezdtem éledezni, és megnéztem az órát. Feltámadt a szél, reggel még apró szemekben esett egy kicsit, de aztán elkezdte kergetni a felhőket, és néha már egy-egy pillanatra a nap is előbújt.
Reggeli után elmentem a közeli benzinkúthoz, vasárnap lévén csak az tart nyitva, a reggeli tisztálkodásra. Kerültem is egyet a teljesen néptelen, még alvó településen, majd visszasétáltam, és megpróbáltam, hogy legalább az ebook-ba valami kis életet leheljek. Nagyon rossz ez, de egyszerűen nem bírok ki úgy tíz percet, hogy ne csináljak semmit. Idegesít a tétlenség. Legszívesebben már délben, mikor a nap kisütött, csomagoltam volna, és indultam volna tovább.
Az eredeti elgondolás, hogy egy nagy pihenő után 1.-én, szerdán megyek tovább, szerintem megbukott. Áldom az eszem, hogy pénteken bementem Oslót nézni, azt még szép időben meg tudtam tenni. A hét vége erre teljesen alkalmatlan lett volna. Beszélgettem itt egy kutyáját sétáltató helybelivel, panaszkodtam a sok esőre, hogy nem bírok tovább menni. Megnézte a telefonján, hétfő-keddre felhőtlen, napos időt jósolnak. Hát adná az ég, hogy úgy legyen, holnap reggel a bevásárlás után indulhatnék tovább. Rendkívül gyorsan elunom magam egy helyen úgy, hogy tudom, előttem az út, és a további látnivalók.
Ebédre megcsináltam a gombás tojásrántottát, hat tojást bepakoltam, gyűjtöm az energiát a további útra. Hála a napsütésnek, az ebook is töltődött annyit, hogy ebéd után befejeztem a Bálványt. (Merle) Közben alig vettem észre, hogy a szél mind dühödtebben szaggatja a sátrat fölöttem, rendes kis napsütéses szélvihar kerekedett. Nem tudom ez mennyire megszokott itt, de fél ötkor, mikor a közben újra beboruló égből várható eső előtt még sétáltam egyet, a nyugdíjas otthon kerítésének egy eleme az utcára döntve, a székek asztalok felborogatva, egy útjelző-tábla lefektetve. Ezek szerint tényleg komolyan fújt!
Ma már nem csinálok mást, vacsora után még olvasok, és reménykedve várom a jó időt, amivel Norvégia, de főleg az utolsó hetek nem kényeztettek el. Az a szomorú, hogy bármerre is visz az utam, minden felé az őszbe haladok bele, és hazáig, a következő kb. két hónapban már ez, vagy még rosszabb várható.
112. éjszaka, Skedsmoban, Osló elővárosában. 60°00’06.23” 11°02’14.30”
