Skandináv kerékpártúra, 100. nap! Norvégia, Hovin. 2011. augusztus 16.
Augusztus 16. kedd, az út 100. napja
Igen, jubilálok, századik napja vagyok úton. Sok, de milyen tartalmas 100 nap volt! Csak azért a jubileumi nap lehetett volna szebb is. Egész éjjel szakadt az eső. Egy enyhe domboldalban volt ez a park ahol tábort vertem, de ez még neki is sok volt, egyszerűen nem bírta elvezetni a talaj a sok vizet, reggelre megint egy tócsában állt a sátor, és bár az alja elméletileg vízzáró, azért rendesen vízben volt bizony a matrac alja.
Ahogy fél nyolckor rászántam magam hogy kilesek, bár a felhők alja a földet söpörte, akkor épp nem esett. Gyorsan elszaladtam a boltba, bevásároltam, megtisztálkodtam, vettem vizet az útra, és szaladtam vissza hogy a következő eső előtt sikerüljön tábort bontanom, becsomagolnom. Hát ez nem sikerült maradéktalanul, de gyakorlatilag mindegy is volt, mert mindenből csöpögött a víz. 10-kor elindultam.
A belváros, és a kikötő ugye tengerszinten van. Ezen keresztül vezetett az út, és innen kellett gyakorlatilag kikapaszkodni a városból, amit hirtelen magasba szökő dombok vesznek körbe. Ahogy elindultam persze rögtön eleredt, és az út, ahová Eszter kalauzolt, meredeken emelkedett a Rosenborg városrészbe. Ennek a dombnak a tetején van az ugyanilyen nevet viselő vár. Épp az erődítmény falai alá értem, mikor egy hatalmas dörrenés zavarta meg az esőben való kapaszkodással kapcsolatos sötét gondolataimat. Hirtelen nem tudtam mi az, megálltam, de már jött a következő. Hát ágyúból lőttek a várfalról. Megnéztem az órát, pont fél tizenegy volt. Elkezdtem számolni, 21-ig meg sem álltak. Szerettem volna hinni, hogy így búcsúznak tőlem, esetleg megtudták a jubileumi napot és annak a tiszteletére adnak díszsortüzet, de ennek elég kevés volt a valószínűsége. Net nincs, majd legközelebb utánanézek, hátha megtudom a lövések okát.
Meg is kellett állnom, annyira szakadt, hogy féltettem a GPS-t, ritkán használom már, de az ilyen nagyvárosokba való be, és onnan kijutásnál aranyat ér. Az E 6-os a városban is, meg még azon túl is jó 25 km-en keresztül tiltott a kerékpárosoknak, meg fizetős autópálya is. Ezért persze kacifántos kerülőutakon vezetett kifelé az út, amit én még kicsit meg is variáltam. Még péntek este mikor odaértem, találtam egy boltot, ahol nagyon reklámozták a propángázt. Bementem, megkérdeztem töltenek-e, de ők nem, viszont adott egy címet, a Propáncenter nevű cég címét, ők töltenek is. Megnéztem, és épp az Osló felé vezető kijárat mellett volt, egy egész csekély kerülővel.
Na, ezt ejtettem én még útba, meg is találtam. Bementem, vittem a palackot, igen gyorsan közölte az eladó, hogy nem. Erőszakoskodtam, akkor hátrament a műhelybe, pár perc múlva visszajött, hogy ilyen menetű csatlakozójuk nincs. Aztán összeröffentek még hárman, hümmögtek, nézegették, norvégül megvitatták, és arra jutottak, hogy sajnos, sehogy sem megy. Én ezt egy akkora szakmai impotenciának tartom, mint egy ház! Nem tudom elképzelni, hogy nem lehetett volna megoldani. Ha egy olyan műhelybe, amibe beláttam, engem beengedtek volna, öt perc alatt megtöltöttem volna, még ha többszörös adaptációval is, de nem igaz hogy két szabványos menetet nem lehet összepárosítani. Persze valahol megértem őket, nem a sajátjuk, akkor meg mit kínlódjanak a megoldással.
Tovább. Elhaladtam a Rosenborg stadionja mellett is, épp edzést tartott a nálunk is ismerős trondheimi csapat. Nem emlékszem pontosan, de mintha a Debrecent sorsolták volna össze pár évvel ezelőtt a norvégokkal. Mindenesetre a pálya nagyon szép, és az esővel nem törődve két kapuzott a keret. A kivezető út egyre kapaszkodott felfelé egy patak mellett, ami most, a sok eső miatt egy, a medrét szinte kilöttyenésig teletöltő, rohanó, sáros vízfolyássá vadult. Az aszfalton pár helyütt már át is folyt belőle a víz, sőt köveket is hordott az útra.
Aztán 25 km után simult a kerékpárút a főút mellé, persze ez is meg volt variálva, néha az úton kell menni, de legtöbbször bicikli útnak kinevezett kerülő úton. Értelmes, és nagyon praktikus a bicikliút, ha az az anyaút mellett, és főleg azzal szintben megy. De itt a főút ment a vasút és a folyó mellett a völgyben, a bicikliút meg gondolom a régi, minden tanyát érintő ősút kopott aszfaltján kapaszkodott és kanyargott a dombok között, néha dupla kilométert befutva egy-egy szakaszon, mint az E6. Ma is többet toltam, mint hajtottam.
Volt időm nézelődni, bár a tájból nem sokat láttam, azt szürke homály takarta, de a közvetlen közeli dolgok is elég ijesztőek voltak. Nem tudom mennyi a sokéves esőmennyiség átlaga erre, szóval hogy normális dolog-e ez a rengeteg eső, de sok kárt okoz, az biztos. A folyómeder teljesen tele a sáros lével, és láttam olyan gazdaságot, ahol már az udvaron volt a folyó vize. Minden laposabb részen áll a víz, és erre, ahol minden egyes négyzetméter szabad területen gabonaföldek sárgállnak, minden tábla kalászig el van lepve vízzel, és nagyon sok helyen már bele is van feküdve az egész tábla. Hogy ezeket hogy aratják le?
Itt már a mezőgazdasági művelés olyan, mint otthon, szép érő ribizli táblákat láttam, (sajnos házközelben), de szépen terem a rebarbara, és nagy földieper ültetvények is vannak. Gyümölcsfát nem sokat láttam, még bent a városban figyeltem fel egy meggyfára, és egy almafára.
48 km-t jöttem ma, nem túl sok, de ebben az időben, és ezekkel az útviszonyokkal elég volt. Fél ötkor épp azon bosszankodtam, hogy megint eltereltek egy néptelen kis mellékútra, és nem találkozok a főút éjszakai szállást adó autós pihenőjével, mikor ezen a számozatlan kis mellékúton látom kint a táblát, hogy pihenő. Megálltam, körbenéztem, hát egy kis skanzen.
Egy domboldalban szerintem egy régi gazdaságot állítottak helyre nagyon szépen, gyönyörű, frissen nyírt pázsit veszi körül a szépen felújított, hangulatos régi épületeket. Csak azt nem tudom, ki nézi ezt meg, mert itt forgalom semmi, és jó három órája egy teremtett lelket nem láttam itt. Ami, mondjuk, nekem nem is hiányzik. Jó sok fényképet csináltam, út közben elő sem lehetett venni semmit a szakadó eső miatt, meg nem is látszott semmi. Itt, mióta megálltam, nem esik. Mindenem át van ázva, a filmfelvevő azt írja ki, hogy nedvességet érez, nem működik. Jó lenne már megint egy pár nap meleg és száraz idő.
Megvacsoráztam, nagy a csend, kicsit fázok a nedves cuccokban, de már megint közelebb vagyok Oslóhoz. Holnap folytatás, elhagyom az E6-t, alacsonyabb rendű utakon visz tovább az utam.
100. éjszaka, Hovin mellett, egy skanzenben. 63° 6’41.77″ 10°14’13.57″
