Peru 2019. Csavargásaim az inkák földjén. 22.nap. Az inka Főváros.

Home » Peru 2019. Csavargásaim az inkák földjén. 22.nap. Az inka Főváros.

 318 ember olvasta mar el ezt az írást

Peru 2019. Csavargásaim az inkák földjén. 22.nap. Az inka Főváros. Április 2. kedd.

Az előző részben Machu Picchuban jártam.

22. nap, április 2. kedd.

Mára pihenőt terveztem, és érdemeltem, ezt a Napisten is hallotta és egyetértett, ugyanis egész nap 10 fok alatt volt, és esett. Itt az ősz! Nem is mozogtam túl sokat. Tíz körül kimentem a piacra, az utolsó apró emlékeket megvenni. Kiléptem, mentem 50 métert, és visszafordultam. Fáztam, és esett. Széldzsekiben vágtam neki újra. Megvettem amit akartam, meg a holnapi túrára vizet. Másodszorra ebédelni mentem ki kettő körül, a szokásos húsleves volt. Nagyon megszerettem! Vettem az utcán még 3 fahéjjal töltött churrost, az lesz/lett a vacsora. Megint megkerestem Lizbeth-et, most bent volt az utazási irodában. Megbeszéltük a holnapi túrát, részvételi jegy semmi nincs, jönnek értem, visznek, hoznak, vezetnek, etetnek, nekem csak mennem kell. Az a baj, hogy ezt hajnal 3.30-kor kezdik.

1

Megnéztem egy filmet, olvastam, kezdtem összecsomagolni, és írom ezt. Egyedül vagyok most bent, a szobában szinte csak francia fiatalok vannak, 15 lány, ketten vagyunk hímek. Épp most volt egy aranyos sztori. A fejemnél az emeletesen két jókedvű francia leányzó alszik. Rengeteg csomagjuk a földön. És, a csöndben hallom, hogy valami nagyon motoz az egyik nagy nejlonzacskóban. Figyeltem, zörög, és már mozog is. Artúr, a portás épp jött villanyt felkapcsolni, szóltam neki, és mutatom. Közelebb hajolt, a valami épp motozott egyet, Artúr pedig elszaladt. Felkeltem, megnéztem, tényleg motoszkált a zacskó. Kimentem, leszóltam a két lánynak, feljöttek, kérdezem mit tartanak a szatyorban, ami mozog? Sikongtak, majd megszakadtak a nevetéstől, de közelebb jönni nem mertek. Felkeltem, összefogtam a száját, és kivittem a folyosóra. Ott szétnyitottam, és egy pici, cickányszerű, hosszú orrú, hosszú farkú szürke kisegér nézett rám. Aztán ugrott egy nagyot, ki az élelmiszeres szatyorból, és mint a villám, vissza a szobába. Itt 5 centivel megemelt álpadló van, az alá, sosem lesz meg.

Nos, ilyen kalandok színesítik a szürke, esős Cuscói napokat. Megvacsoráztam, megteáztam, lent a társalgóban még zajlik az élet, én korán szeretnék elaludni. Nyolc múlt, szűk hét órám van. Holnap nehéz, hegymászós nap lesz.