Peru 2019. Csavargásaim az inkák földjén. Bevezető, miért és hogyan?
Az előző naplómat Izlandon fejeztem be. Most menjünk egy más kontinensre, más éghajlatra, más világba!
Itt fekszem egy Lima-i külvárosi lakás egy olyan szobájának franciaágyán, ami első ránézésre szerintem mindenkiből a „Jézus Mária!!” reakciót váltaná ki, fülledt 28 fok van idebent, a tablet órája, amin írok, hajnal 2-t mutat, (persze otthoni, még nem állítottam át, de még magamat sem) hulla fáradt vagyok, és mégis csodálatosan érzem magam!
Hogy is kerültem ebbe a helyzetbe? Egy ilyen kezdő körmondat után igyekszem az előzményeket rövidebbre fogni. Sok-sok sátras, biciklis csavargás után, (összeszámoltam, legalább négy évet laktam a legkülönbözőbb országokban eddig sátorban) észrevétlenül a 66. évembe léptem, kicsit rá is untam a sátrazás „gyönyöreire”, kicsit bele is fáradtam. Váltani kell! Persze nem abbahagyni a csavargást, hisz azt már brit tudósok is bizonyították, hogy azt nem is tudnám, mert a génjeimben hordozom. Csak a hogyanon akartam finomítani. Volt már nekem 2006-ban egy kisbuszom, amit berendeztem lakóautónak, és egy csodálatos Európa-i túrát tettem vele. Tehát, már tudom miért akartam megint hasonlót. Azt, akkor el kellett engednem, a pénzügyi helyzet néha kikényszerít az emberből fájó döntéseket is, de minden pótolható, egy kis akarattal újra teremthető. Kisebb léptékekben gondolkodva, igazodva a mostani lehetőségekhez, terveztem egy szerényebb, de megfelelő, egy kis furgonra kivitelezhető, tulajdonképpen „önjáró sátrat”. Az anyagiakat egy barkácsáruházban polcszervizesként elhelyezkedve kezdtem összeszedni. A munkahely két hónap után megszűnt, csak nagyon szerény furgon ára gyűlt össze. Talán bele vágtam volna így is, de végül egyéb dolgok az életemben eldöntötték a kérdést. Nem lesz kocsi. (Egyelőre, hisz a tervek nem azért születnek, hogy csak úgy lemondjunk róluk.)
Viszont, ha már dolgoztam, legyen belőle egy emlékezetes út. Az alapkoncepció egy délutáni két órás nézelődés alatt állt össze. Másik kontinensben gondolkodtam, ahol még nem jártam, és vannak csábító látni, megismerni valók. A repülőjegy árak villámgyors átnézése hozta meg a döntést, Peruba megyek. A repülőjegy, kicsit furcsa kanyarokkal, de KLM-el, oda-vissza 160 ezer Ft. alatt volt. Megvolt tehát egy 27 napos intervallum, ezt kellett kitölteni programmal. Először is úti célokat kijelölni, az ottani, csak szervezetten elérhető programokat kijelölni, megkeresni hozzá a legolcsóbb, időbe mindenképp egy kis ráhagyással csatlakozó buszjáratokat, majd végül a szintén legolcsóbb szálláshelyeket. („Jézus Mária kategória” is becsúszhat ilyenkor.)
Ez csak ebben a sorrendben lehet, és ráadásul úgy, hogy minden megtalált alkalmas helyet, járatot, programot azonnal foglalni. Jártam már meg úgy, hogy találtam egy jót és olcsót, (akár szállás, akár busz, akár repülő), kiléptem a keresésből, és mikor nem sokkal később visszatértem, már jóval drágább volt. Rossz nyelvek szerint a programokba olyan motor van beleépítve, ami az IP cím alapján észleli a visszatérő, tehát „érdekel” kategóriájú potenciális vevőt, és megemeli a kínálati árat. „Ha érdekel, ennyit is megadsz érte!”. Szállást mindig a Booking.com-on keresek, soha nem csalódtam bennük. Buszokat az adott ország nagyobb társaságainak listáját lekérve, és a honlapjaikat összehasonlítva választok. Repülőjegyet sokan rendelnek a különböző keresőoldalakon, ügynökségeken, nekem más módszerem van. Először is a célállomás repülőterének az érkezési oldalát nézem, honnan jönnek, milyen társaságok. Aztán az azok kiindulási állomását kezdem közelíteni az én starthelyemhez, értelemszerűen Budapesthez. Már csak a különböző útvonalak árait kell összehasonlítani, és azonnal foglalni. (Ez, amit elsoroltam, tehát a repülők, buszok, szállások egyeztetése és lefoglalása 4-5 óra alatt, egy délután meglett.)
Így jöhet ki az a tényleg nagyon kedvező árú, de érdekes útvonal, mint most nekem. Budapest-Madrid-Amszterdam-Lima. És vissza ugyanígy. Hat járat, összesen kb. 40 óra repülés, de megéri. Az árpolitikát nem értem, hisz ha Budapest-Amszterdam-Lima járatokat választok, jóval drágább lett volna. Ha eszembe jut, hogy én hazafelé, Amszterdamból rövidítek, és közvetlen Pestre hazarepülök, az utazási szerződés megszegéséért olyan pert akasztanak a nyakamba, amikből a híradások szerint most is több tucat folyik, és amiken a légitársaságok sorra nyernek sokezer eurós kártérítési pereket az ügyeskedő utasoktól. Még csak a kapott számla érdekessége, hogy az odaút ára kerek 500 euro, a visszaút 2!!! euro. Végösszeg 502 euro. Feltétel, 4 napnál hosszabb, 90 napnál rövidebb kint tartózkodás. Szóval, sok mindent nem értek ebben, de nem is érteni kell, hanem használni. Tehát, így jött létre ez az út. Jobb lett volna az élményeit megosztani egy társsal, kettesben szórakoztatóbb egy ilyen kaland, de azt is tudomásul kell venni, hogy nem mindenki vállalja be ezeket a körülményeket, nem mindenki tudja élvezni a talán túl kalandosra sikeredhető körülményeket, és én is nyugodtabb vagyok, ha csak én vagyok a tét, és csak magamra kell figyelni, magamról gondoskodni. Az egyéb izgalmas előzményeket majd az adott szituációhoz csatolva mesélem el. Most eljött a tervezett indulás napja, március 12., tehát vágjunk bele.
