Katasztrófa turizmus, Csehországban. (1.rész, Készülődés és megérkezés)
Közelget a nyár és mi a hűvös Írországban lapozgattuk a napárat. Én mindig örömmel jártam a szívemnek kedves Csehországban és ezúttal rábeszéltem a feleségemet, hogy oda menjünk eltölteni egy hetet. Ő még sosem látta a csodaszép Prágát én pedig már többszőr is elbicikliztem oda, ráadásul emlékszem elég sok mindenre, amit meg tudok mutatni neki idegenvetető nélkül is. Prága elé még beszerveztünk egy pár napos Nemzeti Park látogatást is Észak Csehországban a Német határ mellett. Szállás ott is le lett foglalva, Hřensko városában.
A kinézett dátum előtt 2 hónappal szoktuk lefoglalni a repülőjegyet és a szállásokat is, most is így tettünk. Ezek után csak a naptárra kellett várni, hogy oda forduljon, amikor indulunk.
Az utazást megelőző napon csomagolni kezdtünk. A feleségem megkért, hogy nézzem meg az Interneten, hogy milyen ott az időjárás, hogy megfelelő ruhákat csomagoljon el. Az előrejelzés változékony időt jósólt, amihez itt Írországban már hozzászoktunk. De fura volt, hogy mindenütt felkiáltó jel volt és a hivatkozások egy cseh szövegre mutattak. Megpróbáltam magyar, vagy angol nyelven is elérni, de nem sikerült. A google fordító, meg valami árvízről hadovált, aminek ügye semmi értelme sincsen. Egy szlovákiában felnőtt magyar barátom volt a következő reményem, hogy lefordítja nekem. Korábban ő mondta, hogy aki szlovákul tud, az csehül és horvátul is tud, így e-mailben kértem tőle segítséget.
Még a válasz érkezése előtt láttuk meg a híradóban, hogy szinte egész Európában árvizek vannak. Különösen abban a régióban, ahová menni szeretnénk. Este volt már és reggel repülünk. Felhívtuk hát a Hřenskoi szálláshelyünket, de nem vették fel a telefont. Másodszor sem. Hívtuk hát a prágai szállást. Elmondtuk, hogy érdekelne, mit tud az Észak Cseh helyzetről. Persze pontos infója nem volt, de elmondta, hogy több várost is kitelepítettek és egy részük csak hajóval közelíthető meg. Nem tudott központi információs elérhetőséget adni, pedig nagyon segítőkésznek tűnt. Ezután hívtuk a Dublini cseh nagykövetséget, ahol nem vették fel a telefont. Kikerestem a google-ön Hřensko önkormányzatának a számát, amit sokadik próbálkozásra fel is vett valaki, de nem beszélt angolul (magyarul sem). Ám pár perccel később egy cseh számról érkezett egy hívás, egy feltűnően fiatal, talán tinédzser gyermek hangja volt a vonal másik végén, aki egész jó angollal kérdezte, hogy miben segíthet. Elmondtuk, hogy Hřensko-ban foglaltunk szállást és szeretnénk tudni, hogy fogadni fog-e a szálloda, vagy az is árvízben van. Azt mondta a srác, hogy ismeri a szállodát. Aznap nem volt víz alatt, de nem tudta, hogy bezárt-e, vagy sem, csak hogy sok a víz a városban és sok utca le van zárva. De azt nem tudta, hogy másnap mi lesz a helyzet. Kérdeztem, hogy apad-e az ár, vagy még nincsenek túl a nehezén, de nem tudott válaszolni. Megköszöntem és hívtuk a bookingot, hogy miként törölhetjük a szállást, de ők a szállodához irányítottak vissza. Közben megjött a válasz e-mail a barátomtól, hogy arrafelé árvizek vannak, de pontos infó számára sem derült ki. Aztán hívtuk a légitársaságot, hogy miként mondhatnánk le az utat. A válasz, hogy sehogy. Hát ha sehogy, akkor sehogy. Ők biztos jobban tudják.
Becsomagoltunk hát mindent és másnap elindultunk a reptérre. Sose indult még ilyen pontosan repülő, mint ekkor. Annak rendje és módja szerint le szálltunk Prágában, béreltünk egy autót, ahol még megkérdeztük, hogy van-e tippje arra nézve, hogy érdemes-e elindulni az kinézett területre. A srác nagyon segítőkész volt a pultnál pár telefont is megeresztett, de ő sem tudott sokat mondani. Adott ingyen egy térképet, amiért egyébként fizetni kellett volna és bejelölte rajta azok az utakat (főleg autópálya szakaszokat és főutakat), amik tuti le vannak zárva arra felé és azt tanácsolta, hogy kerüljük a folyóvölgyekben vezető utakat, de többet nem tudott segíteni. Beültünk az autóba, kitiltottam a naviból az autópályákat és elindultunk.
Szebbnél szebb helyeken mentünk, főleg hegyeken átvezető mellékutakon. Egész nap változó intenzitással esett. Mire odaértünk Hřensko városba bevezető út szélén homokzsákok voltak, de pár centivel a víz felett volt. Viszont az összes épület az út mentén mélyebben épült, így azok mind víz alatt voltak.
Megtaláltuk a szállodát, ahol szobát foglaltunk és láttuk, hogy kb. térdig érő víz van körülötte. Vissza autóztunk a hegyekbe és a legelső faluban, Janov egy Zimmer Frei-jében megkérdeztük, hogy van-e szabad szoba. A válasz határozott és boldog „Yes” volt. Utóbb derült ki, hogy minden foglalást visszamondtak és ez egyetlen szó, amit a tulajdonos felesége, a recepciós angolul tud, de erről majd a második részben.
Hagyj üzenetet!