Izland 2013. 40 nap alatt Izland körül, két keréken. 8. rész, Geysir.

Home » Izland 2013. 40 nap alatt Izland körül, két keréken. 8. rész, Geysir.

 478 ember olvasta mar el ezt az írást

Izland 2013. 40 nap alatt Izland körül, két keréken. 8. rész, Geysir. 2013. június 27. csütörtök.


8. nap, június 27. csütörtök

Még nem aludtam el, mikor az eső rákezdte. Nagyon hideg éjszaka volt, magasan voltam, és nem hiába volt már látótávolságra az a hatalmas összefüggő jéghát, a Langjökull. Éjszaka menetrendszerűen ugráltam ki, kitaposni a görcseimet, lehet, hogy nem ártana elkezdeni szedni egy kis magnéziumot. Összepakoltam, az állomás még kihalt volt, megvártam a nyitást, jól esett a forró vizes tisztálkodás, fogmosás.

IMG_20130707_175246

Indulni már szakadó esőben indultam, (a cipőm két napja lucsok víz volt, majd lefagyott a lábam, de induláskor kamáslira már nem futotta a költségvetés. bár lehet, hogy az is átázna.), Rögtön a parkoló szélén egy jelenés jött szembe! Egy nálamnál talán még jobban (bár minőségi cuccokkal) felpakolt csúcsbringán, vörös esőpelerinben kanyarodott be egy sorstársam, egy első kinézetre még nálam is idősebb férfi, és az után érdeklődött tőlem, hogy merre kell menni a Magasföldre! Na most a magasföld, a távolban látható tiszta jég gleccserbirodalom, ahová onnan csak egy murvás út vezet, és szigorúan csak különleges terepjárók mehetnek fel. Mutattam, hogy merre, megkérdeztem honnan jött, (Németország) jó utat kívántunk, és ki-ki a maga útján. És önmagamban kissé leértékelődött az utam…. Bátor!

20

Ugyanazon az úton jöttem vissza, csak most szakadó esőben, és mind jobban megérlelődött bennem az elhatározás, hogy meg kell állnom, száradni. Jött egy házikó, ahol internetes, zuhanyozós szálláshelyet kínáltak. Bekanyarodtam, a házban minden tárva-nyitva, sehol egy lélek. Pár száz méterre onnan egy tanya, próba szerencse alapon elgyalogoltam odáig, hátha ott van a „recepció”. Igen az övék, és egy éjszakára 4500 Kr. Tulajdonképpen nem sok a 8 ezer Ft, csak hát… Továbbmentem. Egy másik vendégház, tárva nyitva, az ajtón egy telefonszám. Felhívtam, egy hölgy volt a vonal végén, az ár ugyanaz. Köszönöm. Beértem a Geysírhez, most, esőben sokkal kevesebben voltak. Itt is volt egy vendégház, amihez rosszat sejtetően egy golfpálya tartozott, tárva nyitva, sehol senki. Pár épülettel odébb találtam egy alsónadrágos, TV-t néző férfit, (ekkor valószínű egy lakásba tévedtem) mondta, hogy érdeklődjek a szálloda portáján. Azt is megkerestem, és egy kedves recepciós hölgy mondta a vendégház egy éjszakás árát. Aztán le is írta, mivel értettem, de nem hittem a fülemnek, ez már 25 ezer Kr/fő/éj. 45 ezer Ft. Ekkor végleg a közeli kemping mellett döntöttem!
Ott volt az is párszáz méterre. Megnéztem az árlistát részletesebben, majd a recepciósnak határozottan bizonygattam, hogy én már „szenior” vagyok, (tulajdonképpen az, de azt hiszem, Izlandon 65 évtől számít annak a férfiember). Végül különösebb probléma nélkül megegyeztünk 1100 Kr-ban. Micsoda különbség! Áramot nem számoltak fel, azt csak lakóautóknál szoktak. Ettől függetlenül mondtam, hogy a telefonomat szeretném tölteni, kértem csatlakozást, a konnektor mellett vertem sátrat, és ezerrel töltöttem mindent.

Képernyőfelvétel (194)

Végre egy csodálatost forró zuhanyt is vehettem, (reggel indulás előtt még repetázni fogok) zoknit, fehérneműt mostam, amit a kézszárítóval rögtön meg is szárítottam. Sajnos a kabátomnak az kevés volt, hisz két nappal azelőtt a nagy viharban, a sátor aljában teljesen elázott. Így kabátom az továbbra sem volt, pedig már nagyon elviseltem volna. Jobb híján 5 pólóban, és a bélelt melegítőmben bújtam be a sátorba, és a hálózsákba a negyedóránként eleredő eső elől.
Naplót írtam, de mivel nehéz volt már könyökölve írni, meg a sátorban is mind jobban fáztam, átsétáltam a közeli étterembe. Kerestem egy olyan asztalt, ami mellett van konnektor, és jó három órán keresztül pótoltam az elmaradt írást. Körülöttem zajlott az élet, a rossz idő ellenére nagyon sok vendég volt, látszott, hogy ez egy igazi turista látványosság. Na meg, Izlandon olyan, hogy rossz idő nincs! Izlandi időjárás van, és kész! A pincérek elkezdtek teríteni, valószínű csoportot vártak, de szólni senki sem szólt, hogy útban vagyok. Persze nem akartam visszaélni a türelmükkel, meg kész is lettem, visszasétáltam a hideg, esőáztatta kis vackomba.
Sikerült feltöltenem a képeket, a naplót, és hogy teljes legyen a nap, ezen az estén is sikerült tanulnom valami fontosat! A második lecke arról szólt, hogy ha rosszul látsz, mielőtt apró kütyükkel, elektromos dolgokkal kezdesz foglalkozni, tedd fel a szemüvegedet! Az történt, hogy volt egy (a múlt idő különösen indokolt) pót-pót akkumulátorom, ügyes kis jószág, 5600 mAh-s, tehát egész jó, egy telefont simán 3-szor feltölt. Ezt én este a nagy akkumulátorom központi töltőjén keresztül akartam utántölteni. Azon két egyforma kimenet van, az egyiken 5V-ot ad le, ez kell a kis kütyüknek, és a pót-pót akkumulátornak, a másikon 19V, ez pedig a netbooknak. Én rutinból, szemüveg nélkül, a sátor félhomályában csatlakoztam. Aztán egy pillanatra elfordultam, majd mire visszanéztem, már füstölt, és égett, és olyan büdös volt, hogy…. Szóval a 19V sok volt neki! Még egy veszteség 24 órán beül, Murphy papa megint bizonyított. (Nővérkém jutott eszembe, mikor a két évvel ezelőtti Skandináv utam előtt látta a sok kütyüt, kábelt, stb. amit az útra vittem, akkor mondta, hogy: „El tudom képzelni Öcsém, hogy mit össze bal….szkodsz ezzel a sok vacakkal.” Hát most biztos jót nevetett rajtam onnan fentről!)
Félálomban még támadt egy nagyszerű ötletem. Eszembe jutott a délutáni mennyei, forró vizes zuhanyozásról nosztalgiázva nagymamáink, (vagy az angolok?) szokása. Még felkeltem, és egy kétliteres kólás palackot teleengedtem forró vízzel. Beraktam a lábamhoz a hálózsákba, és reggelig melegen tartott, plusz megszárította a zoknimat. Az egyszerű, de hasznos praktikákat sosem szabad elfelejteni!