Izland 2013. 40 nap alatt Izland körül, két keréken. 35. rész. Mosfellsbær.

Home » Izland 2013. 40 nap alatt Izland körül, két keréken. 35. rész. Mosfellsbær.

 403 ember olvasta mar el ezt az írást

Izland 2013. 40 nap alatt Izland körül, két keréken. 35. rész. Mosfellsbær. Július 24. szerda.

Az előző részben vulkánokat másztam meg. 🙂

35. nap, július 24. szerda.

Illetve én azt csak gondoltam este, hogy az alvás következik, 2-kor még fent olvastam! Előző nap vettem egy kétliteres kólát az egyetem szupermarketjében, estére azt benyomtam. Lehet, hogy ennyire elszoktam a koffeintől? Mindenesetre szenvedtem kegyetlenül, ez tipikusan az az eset, mikor nem bírsz elaludni, azon felidegesíted magad, és akkor meg már végképp nem tudsz. Reggel azért 7 óra előtt fent voltam, és örömmel láttam, hogy ragyogóan süt a nap, és a szél megfordult, hátszélben indulhatok. Gyorsan végeztem a szertartással, és már indultam is. Kb. 3 km-t tekertem fütyörészve, mikor egy szürke felhő tűnt fel a távolban előttem. Úgy nézett ki, és úgy is volt, hogy a tengerből szállt fel a sűrű pára, kúszott fel a hegyoldalba, és olyan 80-100 méter magasságig, a talajtól sűrű köddé állt össze. Persze ebbe bele is szaladtam, és egy jeges leheletű sűrű, alig átlátható ködben haladtam tovább. Nagy élmény volt!

Közeledett a nagy tengeralatti alagút, amit az egyes főútnak fúrtak pár éve a tenger alá, és amin biciklivel (gyalog és lovon sem) nem lehet átmenni. Ezért kellett a két kilométeres alagút helyett megkerülni a Hvalfjordot, csekély 65 km plusszal. Néztem a táblán az árakat, mivel fizetős az alagút, mindenesetre jól megkérik a 2 km-re az árát! Rámentem a régi egyesre, most 47-es, és csöndben tekertem, gyakran toltam, és abszolút nem tudtam hol járok. Biztos szép volt a környék és a táj, de annyira sűrű köd vett körül, hogy 20 méterre még előre sem láttam.

Tényleg vakon, csak mentem, bízva, hogy majdcsak véget ér. Bár, azért az a 65 km elég nagy táv… 30-nál a fjord végére értem, és ekkor csoda történt, hirtelen megszűnt a köd! És tényleg csodálatos táj vett körül! Most, mivel átláttam a túloldalra, megnézhettem azt is, hogy idefelé hol jöttem. A színek a ragyogó és éles napfényben káprázatosak voltak. A part sárga kikericcsel tarkított harsogó zöldje a vízbe futott. És a víz! A rengeteg sokszínű alga. Sárga, barna, zöldes, és mindez egy csodálatos kékségű csillogó vízben. Bámulatos volt. Forgalom szinte alig. Csend volt, illetve csak a rengeteg vízimadár koncertje kísért egész úton.   

 A víz mellől közvetlen az égnek szaladt a kopár, félelmetesen vadregényes hatalmas sziklafal, amit szebbnél szebb vízesések szabdaltak kilométerenként. Igazi álomvilág, mielőtt beérek a civilizáció sűrűjébe. Jócskán elmúlt már dél, ideje volt ebédelni, hol tehettem volna máshol, mint ilyen mesebeli környezetben? A lassan unott csokikrémemnek is más íze volt!

Egy ponton tájékoztató tábla és régi fényképek, ez a fjord volt a II. világháborúban az Amerikai hadsereg, a tengerészet fő támaszpontja, és logisztikai központja Izlandon. Érdekes volt látni a most mesebelien békés fjordot a régi képeken, mikor hadihajók tucatjai népesítették be. Azért így, ma szebb! Sokat veszít, aki leszurkolja a nagy pénzt, hogy hamarabb átérhessen az alagúton. Igaz, ára is volt, rengeteget toltam a gépet lejtőkre, de szinte észre sem vettem, annyira lefoglalt a látnivaló.

Aztán egyszer vége lett, közben még az egyik vízesésnél feltöltöttem a fogytán levő vízkészletemet, és találkoztam az alagút száján a felszínre rohanó kocsi áradattal. Hát, erről semmi szépet nem tudok mondani… Egyetlen érdekes momentum volt, amiért megálltam. Rég meg akartam már örökíteni az itteni útjelző eligazító táblákat. Most sikerült egyet. Szenzációsak!

Jöttem az áradattal, kerestem a kiálló helyet éjszakára. A 65 km-es szinte egyedül megtett, varázslatos kitérő után szinte mellbevágott az 1-es főútra visszatérve az alagútból kibúvó megdöbbentő forgalom. Érthető, hiszen a távolban már látszott a Főváros. Éjszakai pihenőhelyet a nagyvárosok közelében mindig nehezebb találni, elég sokat tekertem még, míg egyszer csak ismerős hely tűnt fel, az a kékvirágos szép mező, ahol az első éjszakámat töltöttem a kör megkezdésekor. És szinte pont ott vertem megint sátrat, a kör bezárult!! Innen már ismerős, egyszer már megjárt útvonalon tartok hazafelé! Ma, a nagy lendületben csúcsot döntöttem, 95 km-t tekertem-toltam, ennyit az úton még egyszer sem sikerült! Azt hiszem, most jót fogok pihenni. Holnap Reykjavik.