Mielőtt első utamat tettem volna Indiába, egy ismerősöm küldött néhány képet különböző indiai nevezetességekről. Kitudja miért, nekem a Hampi elefántistállók tetszettek a legjobban. Azóta szerettem volna elutazni ide, ami aztán csak harmadik indiai utam alkalmával sikerült, sok éve volt már, de az élmény még mindig friss bennem.
Hampi a Vijayanagara Birodalom fővárosa volt a 15. században – egy virágzó birodalom, India leggazdagabb királysága. 1500-ra a világ második legnagyobb városa volt – Peking után, lakossága ekkor 500,000 fő körül volt. Ez a gazdagság sok Perzsa és Portugál kereskedőt is vonzott. 1565-ben a muszlim szultánság serege lerombolta a várost, mely után Hampi városa romokban is maradt. Fél év alatt teljesen kifosztották, s akik életben maradtak, elhagyták a várost.
Hampi olyan, mintha egy nyitott, szabadban lévő múzeum lenne. Romjai 4100 hektár területen terülnek el, egy egész napos program bejárni – még riksával is. Erődök, paloták, templomok, viztározók, szobrok, egyéb épületek romjait nézhetjük meg. Alig több, mint 2000 fő lakja a falut, de a hely ma is fontos vallási központ.
A Virupaksha Templom, mely Pampapathi Templomként is ismert, egy Shiva templom a hampi-i bazár mellett. A 7. században épült, ez India legrégebbi, ma is működő temploma, állandó látogatókkal, fesztiválokkal, esküvői ceremóniákkal. A templom bejárata egy 49 méter magas toronykapu. A komplexumban találhatók szentélyek Bhuvaneshwari és Pampa istennőkhöz is.
Hampi szimbólumává vált az a kőszekér, mely egy szentély Lord Vishnu hegyéhez. Gyakran emlitik monolitikus, azaz egyetlen kőből vésett szerkezetnek, az igazság azonban az, hogy több hatalmas gránitdarabból épült, az illesztéseket pedig úgy elrejtették a faragások között, hogy azok ne látszódjanak.
Sasivekalu Ganesha, jellegzetes ábrázolása az elefántfejű istennek, egy kigyóval a hasa körül. A Hindu mitológiában Lord Ganesha jó étvágyáról is hires. A legenda szerint egyszer olyan sokat evett, hogy majdnem szétpukkadt, ezért gyorsan egy kigyó után nyúlt, hasa köré tekerte övként, igy megakadályozta, hogy szétdurranjon.
Miért van Ganeshának elefánt feje? Erről több különböző legenda is létezik, a legelterjedtebbről itt olvashattok (angolul) egy kellemes Ganesha mantra kiséretében: https://www.youtube.com/watch?v=sEcKcOAUQOU
Zenana, egy magas kőfallal és őrtornyokkal elkeritett terület, ahol csak nők éltek. Ezen a területen található a Lótusz Palota is, mely az indiai és a mogul épitészeti stilus keveréke.
Az Ugra Narasimha szobor egy 6,7 méter magas, egyetlen kőből faragott szobor, Lord Vishnu egyik inkarnációja, félig ember, félig oroszlán. A legendát pedig, hogy hogyan győzte le (belezte ki) a démont, itt elolvashatjátok: https://vilagcsavargo.eu/india-mysore-2/
Fantasztikus élmény volt bejárni a helyet, mely egy egész napot igénybe vett. Másnap kis csónakkal -amit itt kompnak hivtak- átkeltünk a folyó túloldalára, ahol motort béreltünk és bejártuk a környéket.
Ezeken a lépcsőkön vezették le az elefántokat is, hogy megfürdessék őket a folyóban.
A hegyek olyanok, mintha óriási kavicsok lennének egymásra dobálva. A túloldalon a táj szépsége mellett nem sok látnivaló volt. Ugyan volt egy templom valahol egy hegy tetején, ahova elindultunk, de már az út előtt ott kellett hagyni a cipőnket. Amikor azt mondom út, akkor az egy kis szűk ösvényt jelent át az erdőn, fel a hegyen, kavicsokkal meg mindenféle, a talpnak kifejezetten fájdalmas dolgokkal teli. Már vagy 10 perce mentünk (lehet kevesebb volt csak a fájdalomtól többnek éreztem), amikor azt mondtam, inkább nem akarom látni, forduljunk vissza.
Láttunk egy madarat fészket épiteni, sajnos olyan lassú vagyok, hogy a madár nem került a képre, vagyis ott van, a fészek mögött 😊
Egy aszkéta széles mosollyal az arcán füvescigivel kinált minket, és igencsak meglepődött, hogy szó nélkül továbbhajtottunk.
Mentünk fel-alá a faluban, egyszer láttuk sok gyerek megy hazafelé, épp vége volt a tanitásnak, de egy 8 év körüli fiú lekéste a buszt. Leintegetett minket, hogy vigyük haza. Indiai szokás szerint felpattant a motor tankjára, és mondta az irányt.
Hampi látogatása nem egy hagyományos kirándulás, ez egy igazi utazás évszázadokkal vissza az időben.
Egy olyan élmény, ami életünk végéig megmarad.