Egyesült Arab Emirátusok, Dubai – A végletek és szélsőségek sokkoló és pazar élménye (5.rész, Ismerkedés Dubai-al, és a Burj Al Arab )
Az előző részből megtudtattad, hogy miként érkeztünk Dubai-ba Taxival. Na, nem Dublinból közvetlenül! Olvasd el és megtudod, hogy honnan! De ha itt maradsz, akkor A Dubai-i élményeinkről olvashatsz.
Mivel elég korán érkeztünk meg a hotelbe, a városban akartunk keresni valami olcsó, de kiadós ebédet. Így nem vacakoltunk a pihenéssel, azonnal célba vettük a várost. Ahogy mentünk kifelé a szállodából, a portás az ajtónál nem értette, hogy hogy értem azt, hogy mi gyalog megyünk a metróhoz. Van erre a célra busza a szállodának és egy rakás taxis is ezért áll az épület előtt, mondta, de mi ragaszkodtunk a sétához, ha már kinőt két-két láb a seggünkből. Igaz, fiatal koromban 30-50km-es teljesítmény túrákon is gyalogoltam, sőt- a feleségemmel egy ilyenen ismerkedtem meg, ezért másként láttam a megállóig hátralévő 400-500métert, mint egy átlagember. Mondjuk úgy, hogy nem éreztük leküzdhetettlen kihívásnak. Akkor még…
A csillogó metrómegállón végig sétálva eljutottunk a peronhoz, ahol hamar jött is a vonat. Ekkor tűnt nekem fel, ahol mi álltunk, ott a rózsaszínű ajtaja nyílt ki a szerelvénynek és tulajdonképpen a peron is rózsaszínű volt. A felségem fel is szállt, de engem illedelmesen eltessékeltek onnan a női alkalmazottak, mert oda csak hölgyek léphetnek be. Pár méterrel arrébb a másik ajtón én is bejutottam a szerelvénybe, de hosszas magyarázkodásra szorultam a feleségemnél, hogy miért másutt szálltam fel. Neki fel sem tűnt a különbség, hogy a szerelvénynek van egy része csak is hölgyek és gyerekek számára. De innen már erre is figyeltünk.
Kinéztük magunknak a Mall of the Emirates nevű bevásárló központot, mert az közel volt és feltételeztük, hogy van benne valami jóllakató hely. Itt jegyezném meg, hogy aki szereti legeltetni a szemét a luxusautó kereskedések kirakatán, az inkább metrózzon Dubai-ban, mintsem Budapesten, Prágában, vagy Londonban, mert itt a metró nem a föld alatt jár és egy hosszabb szakasza, szinte egybefüggően ilyen kereskedések kirakatai előtt vezet. Megérkezve a Mall of the Emirates-hez, itt is hosszú séta várt ránk az állomásban, a boltig. Egy elég nagy Shopping Center-ben találtuk magunkat, ahol nem csak vásárolni lehet, hanem a kinti 30-35°C ellenére, akár síelni is a -8°C-ban. De kicsit arrébb korcsolya pálya is volt a helyiek örömére. Egyébként az üzletek zöme, az ismert üzletek voltak a globalitásnak hála, de volt egy-egy üdítő színfolt is az arab brand-ek képviseletében.
Rövid keresgélés után megtaláltuk a sarkot, ahol az éttermek vannak. A megszokott amerikai nevek mellett, főleg olasz és kínai volt a választék. Ez utóbbi nyerte el a tetszésünket és ettünk valóban finom és kiadós kaját műanyag tányérból, műanyag evőezközökkel. jóllakva sétáltunk tovább nézelődni, mikor egy utazás szervező talált ránk és elkezdett rábeszélni egy városi kiránduló buszos szolgáltatásra. Ez egy olyan városnéző buszos vállalkozás, aminek több megállóhelye is van város szerte és véletlenül mind ott, ami a turistákat érdeklő helyek közelében van. Ezekben a megállókban szabadon le és fel lehet szállni bármelyik menetrend szerint közlekedő kiránduló buszra, ha veszünk jegyet.
Eddig minden alkalommal gondosan elkerültük az ilyen buszokat. Miért ne éppen most szakítsunk ezzel a hagyománnyal? Vettünk hát jegyet a következő napokra és rögtön fel is szálltunk egy ilyen buszra, amivel bejártuk az egyik útvonalát. Na pont nem azt, amit akartunk, mert miért is ne rossz buszra szálltunk, de mivel előszőr voltunk Dubai-ban, nem láttunk semmi olyat, amit már látunk volna, így nem ért minket csalódás sem. Előszőr leszálltunk egy stand közelében, ahonnan szinte látszott a Burj Al Arab impozáns épülete, de sajnos egy rusnya építkezés korlátozta a rálátást, na meg a nap tájolása sem kedvezett a fotózáshoz. Megismerve azt az eltökéltséget, amivel a turisták kedvébe próbál járni Dubai, nem is értem, hogyan engedhettek meg maguknak olyan könnyelműséget, hogy a napot hagyják rossz irányból sütni, de ház legyen a legrosszabb, ami itt érhet minket! A tengerbe meg mégsem gyalogol be az Írországból éppen csak megérkezett turista, mert tudja November van és ilyenkor a tengervize alig 5-7cm hideg. (ezt is rosszul tudtam persze)
Leküzdve a csalódottságot, megváruk a következő buszt és elmentünk annak a következő megállójához, a Madinat nevű piacra. A megannyi piaci csecse-becse helyett, itt leginkább luxuscikk volt a piacon, de ami miatt nagyon megtetszett, hogy remek rálátás volt innen a Burj Al Arab-ra és így meg is bocsátottam a Dubai napfelelősnek.
Ez a piac egyébként nem a hangos alkudozásról híres. Főleg drága kávézók és még drágább éttermek vannak itt, de mi sajnos jóllakottan érkeztünk. Így nem tudtunk meg kóstolni valami bitang drága ételt valamelyik csatorna partján. A piac kialakítása ugyanis megpróbált az Itáliai Velencére hasonlítani a megannyi csatornával és az azok felett átívelő gyalogos hidakkal. Szép volt és hangulatos, de elég mára az élmény, vissza mentünk a szállodába, ahol a szobánk nem csak kitakarítva volt a távollétünk ideje alatt, de valaki odacsempészett nekem egy szülinapi sütit, lévén, hogy éppen aznap volt a szülinapom és ez az útlevelemből bejelentkezéskor kiderülhetett. Nekem a gesztus esett jól, a süti meg mivel nem illik a diétámba, a felségemnek.
