Egyesült Arab Emirátusok – A végletek és szélsőségek sokkoló és pazar élménye , Sheikh Zayed (3.rész Abu Dhabi)
Az előző részből megtudhattad, hogy milyen nagyszerű dolog részt venni egy sivatagi safarin. Biztosíthatlak, hogy ez a rész, másról fog szólni.
Reggel kicsit csalódott voltam. Bármi történt eddig velünk, abból kiérződött a profizmus, de személytelen volt. Éreztük, hogy a pénzünkért más munkáját kapjuk, de mi ebben csak a munka vagyunk. Bánatunkban elmentünk fésűt venni és körbenéztünk a szálloda körül.
Mára egy buszos városnézés várt ránk, amit ugyancsak még otthonról szerzetünk magunknak. Már majdnem dél volt, mikor értünk jöttek. Előszőr megijedtem, mikor megláttam a legendás buszt, a buszok Trabantját. Mit Trabantját? Verolexét, ezt a TATA-t. De szerencsére ez valami luxus kivitelű változat volt. A sofőrnek volt mivel szenvednie a gépészkedés közben, de az idegenvezető ügyesen terelte el erről a figyelmet. Mi utasok azonban az igazi keleti kényelemben részesülhetünk. A hűtött ásványvíz pedig kifogyhatatlan volt.
Mindketten indiaiak voltak, de rajtuk látszott, hogy élvezik és szeretik a munkájukat. Az idegenvezetőnek volt egy sajátosan vicces stílusa, amivel azonnal nagyon jó kedvet és hangulatot teremtett, de elég profi volt ahhoz, hogy mindent elmondjon, ami érdekelhet. A kicsi busz pedig tökételes hely volt arra, hogy ez ne egy fajta monoton előadás legyen, hanem beszélgetés. Utunknak sok megállója volt és sok látnivaló volt felfűzve. Elmentünk egy tájmúzeum szerű valamihez, ahol betekintést nyerhettünk az olaj kora előtti életbe. De utunk során megtudtuk, hogy már régen nem az olaj a jólét alapja, hanem az idegenforgalom, ami az emirátusok bevételeinek több, mint a felét adja, valamint a sajátos gazdasági berendezkedés, amivel néhány kivételtől eltekintve, mindenben tulajdon résszel bír egy helyi állampolgár, ami az emirátusban van. Legyen az ingatlan, vagy vállalkozás. Ebből pedig olyan jól élnek a helyiek, hogy szeretik az Emirt és nem törődnek azokkal a kritikákkal, ami külföldről éri az igazságtalan rendszerüket. Elmentünk egy strandra, ami bár a sivatagban van, de partjára a homokot a világ másik végéből hozták. Ennek az oka állítólag az, hogy a sivatagi homokot elvinné a szél, ez meg ott marad, ahová tették. Ha nem ez a homok lenne itt, akkor itt se lenne és így a turistabusz vezetők sose találnák meg a strandot. Ez logikus magyarázat volt, de azért akkor is… -sivatagba homokot vinni?
Elmentünk a helyi datolya piacra, ahol annyiféle datolyát lehetett kóstolni és persze venni, mint amennyi féle árú van egy átlagos ÁBC-ben. De a nap fő száma a Sheikh Zayed mecset volt. Láttuk a helyi Forma1-es pályát, ahol a Redbull éppen edzett, láttuk a Ferrari vidámparkot is (bár csak kívülről), meg még sok érdekes dolgot, de a mecset volt az, ami miatt megérte Abu Dhabiba jönni.
A belépés díjtalan, de fő imaidőben korlátozva van a turisták számára. Az Emirátusokban csak itt találkoztunk a hölgyek számára előírt ruhaviselettel. Nincsen megkövetelve az abaja, bő szabású, teljes testet fedő ruha és kendő is megengedett, de a bajáratoknál a hölgyek ingyen kapnak kölcsön a méretükben abaját és segítséget is megfelelő viseléséhez, ha a ruházatuk egyébként nem volna megfelelő. A repülőtereken megszokott biztonsági kapu is van mindkét nem számára kialakított bejáratokon.
Innen már minden Pazar. Ez a mecset nem a legnagyobb a világon, hiszen az nagyon durva illetlenég volna bárki részéről, ha nagyobb mecsetet építene, mint a Mekkai. De mindennél fontosabb volt az építése során, hogy a legek legje legyen, minden más tekintetben. A legfehérebb márvány, a legtisztább kristályüveg, a leg… a leg… a leg… Mégsem hivalkodó, mégsem giccses. Egyszerűen lenyűgöző. Már maga a kertje is egy csodás park. A bejártok közelében szökőkutak és feszített víztükrös medencék, friss zöld fű és hófehér márvány. Minden apró része művészi érzéket és a mérnöki precizitást árasztja. Nem lehet hibát találni rajta csak ámulattal befogadni a látványát.
Innen még várt ránk egy kisebb kör a városban, majd visszavittek a szállodához.
Kiválasztottuk a szálloda egyik éttermét, hogy megvacsorázzunk. Egy ételallergia miatt szigorú diéát kell tartanom, így a vacsi kiválasztásában a pincér segítségét kellett kérnem. Láthatóan nem értette, hogy mi a kérdésem és miért fontos ez számomra, de az ő munkája az, hogy kedves vendég minden rigolyája ki legyen szolgálva. Az elégtelen információ miatt, én írtam neki körül, hogy milyen ételt szeretnék enni. Natur hús szeletet, rízs, vagy burgonya körettel és vártam, hogy ajánl valamit. DE ő felírta a noteszébe és láthatóan tanácstalan tekintettel, elment. Hamar megérkezett a feleségem makarónija és nekem is a sült csirkemell. De semmi más nem volt hozzá. Vártam kicsit, hátha a köret később jön, de nem jött.
Azt már több helyen olvastam, hogy itt az elégedetlen vendéket aki elégedettlenné tette, az nagyon, de nagyon pórul jár. Én meg nem akartam senkivel kiszúrni, senkit nem akartam kirúgatni. De jóllakni, azért szerettem volna. Az étterem fő pincére segített át a dilemmámon, aki már jött is a rutin kérdést feltenni, hogy minden rendben van-e. De meglátta a tányéromat és ráérzett, hogy a rutinkérdés most nem esedékes. Nem vártam meg, hogy mi ilyenkor a protokoll, kértem egy adag sültkrumplit tőle. Percek alatt visszajött, ő maga hozta ki és bár a helyzetet lehetetlenné tettem arra, hogy elnézést kérjen bármiért is, nagyon látszott rajta, hogy ki akar engesztelni. Többszőr is megkérdezte, hogy elégedett vagyok-e és ízlik-e az étel. Mivel nem akartam bajt senkinek, igent hazudtam. Bár nem láttam a pincérnőt a másnapi reggeliztetésnél, remélem nem ezen botlása miatt!
Vacsi után, taxival visszamentünk a mecsetbe. Naplementekor értünk oda és sötétedésig sétáltunk ott. Kívül belül megcsodálva. Ha lehet, akkor még lenyűgözőbb este, mint nappal. Már-már mesébe illő. Tényleg olykor az volt az érzésem, hogy ez egy Walt Disney rajzfilm díszlete. Viszont be kellett telni a látvánnyal, nem költözhetünk a mecsetbe. El taxiztunk a tengerparti corsohoz sétálni egyet. Volt ebben egy kis remény részemről, hogy lesz ott valami gyorsétterem is, de csak elég sokára találtunk egy kínai gyors büfét, ami még nyitva volt. Ott sikerült csak elejét venni annak, hogy a hasam korgásától mindketten átvirraszuk az éjszakát. Így nyugodtan mentünk vissza aludni.
Ha nem csak Abu Dabhi, de Dubai is érdekel, akkor olvass bele a következő részbe is!
