Csehország, Prága. A Kisvakond és a kürtöskalácsos időutazás
2017.05.06. – 05.09.
Egy időben távoli történettel kezdem: Még réges-régen az általános iskolában osztálykirándulás volt szervezve a misztikus “külföldre”, ezen belül is Csehszlovákiába. Nekem ide nem igazán kellett elmennem, különböző családi közgazdasági alaptételek miatt. Konkrétan nem volt erre pénzünk, így, ameddig a kispajtások a Csehszlovákiai “valahol” voltak, addig én mehettem az iskolába. De ez már rég volt, azóta a történelem sodró szélben sok minden változott, többek között megszűnt Csehszlovákia is, és helyette lett két másik ország, Csehország és Szlovákia. Ebből viszont az következik, ha a kellemes oldalát akarom nézni (márpedig én mindig azt keresem), hogy az “ezekben az országokban jártam” listámról lehet, hogy hiányzik egy, de helyette el tudok menni kettőbe is. Többek között ezért is, a Cseh főváros (Prága) meglátogatása már régóta tervben volt. Ezt egy amolyan “kellemest a hasznossal” módon sikerült összehozni, mert Moncsi is már szeretett volna találkozni a szüleivel, a szülei is szerettek volna találkozni velünk, de kirándulni is akartunk menni, és én így be tudtam pótolni a régi elmaradásomat, és egy újabb országot sikerült megismernem.
Tehát Moncsi szülei vonattal mentek Pestről valamilyen jelképes összegért, mi pedig Dublinból repültünk, Ahonnan szerencsére van közvetlen járat Prága városába. A város annyira kedves, és turistabarát, hogy a nyelveket nem beszélő szülők, akik jó pár órával hamarabb érkeztek, mint mi, gond nélkül megtalálták a szállást, és a számukra kellemes helyeket. A találkozás után kezdődhetett a városi kalandozás. A szállásunkról, ami a város egy külsőbb kerületében volt, a könnyen és gyorsan tanulható metróvonalak egyikével jutottunk a bentebbi területre, és amikkel a város szinte bármely pontja kényelmesen elérhető. A belvárosba érkezve elég sok helyen teljes útlezárások voltak, mind a járműveknek, mind a gyalogos forgalomnak, mert épp egy maratoni futóverseny volt, és ez az ami izgalmassá tette a sétát, mert ezekkel az ideiglenes akadályokkal tarkított labirintussal semmilyen térkép és alkalmazás nem tudott megoldást találni, így volt olyan kocsma ahova háromszor is be tudtunk ülni, mert mindig arra tereltek a korlátok. Persze a sörözésben azért volt tudatosság is, hiszen a Cseh sörök igencsak a sörvilág “Forma 1” kategóriájában indulhatnak.
Prága belvárosa igen kellemes. Egy kicsit Baja, egy kicsit Szeged, Egy kicsit Bécs, egy kicsit Budapest, egy kicsit Eger. Jellemzően 19. század végi, 20. század elejei nagy belmagasságú polgári lakások és belvárosi paloták hangulatos utcákkal szegélyezve, a Moldva folyó két partján. Az egyik legismertebb, a várost jellemző építmény is itt van a folyónál a Károly híd, ami minden ebben a városban játszódó filmben felbukkan.
Ez a város is a falai közt őrzi a történelemnek azon időszakát, amikor még Csehszlovákia a szomszédos Szovjetunió barátságának és “nagytestvéri” szeretetének védőhálója alá tartozott. Ennek egyik legszembetűnőbb jele, a hely hangulata mellett, a belvárosi ajándékboltok tárgyai, amivel a 70es, 80as években még bárki találkozhatott Magyarországon is. Ilyenek a “tankos sapka”, a füles szőrmesapka az “usanka”, a különböző kitüntetések, bádogbögrék, stb. Azon tárgyak modern utánzatai, amiket pár éve még mindenki dobálta ki a lomtalanítás idején. Természetesen az üzletek szintén meghatározó árukészlethez Svejk a derék katona, és a híres Kis Vakond is hozzáteszi a részét. Ők is ott vannak: képeken, poharakon, szobrokban, tányérokon, mindenhol. Érdekes volt még a városban látszólag véletlenszerűen elhelyezkedő piacok, ahol friss gyümölcsöket, péksüteményeket, vásári édességeket, vágott virágokat és kürtős kalácsot lehetett venni. Persze, ez lehet, hogy a futós rendezvény miatt volt.
Viszont ha már kürtőskalács. Itt ennek a csemegének teljesen új változatát ismertem meg. Egy egész új irányvonalat, amit eddig nem is sejtettem, hogy van. Hiszen eddig ismertem a cukormázas fahéjas változatot, esetleg dióval ízesítve. Bezzeg Prágában! Van az édes alapú és van sós. Mindez kúp alakú fán sütve tölcsérré formázva, amit megtöltenek, mint egy fagyi tölcsért a legkülönbözőbb dolgokkal. Ettem vaníliakrémes – fahéjas – almásat, csoki – vanília fagyisat, a sós alapúban valami darált húsosat, gyroszosat, és láttam salátásat is.
Természetesen nem csak kürtőskalácsot és sört ittunk, hanem mutatva Moncsi szüleinek, hogy mégiscsak milyen kultur ember vagyok, elmentünk egy étterembe is, amit az Ausztriában élő rokonok ajánlottak (nemrég éppen ők is a városban jártak, és valahogy felfedeztek egy remek helyet). A hely nevét nem tudom, de ha a Károly hídon átmész a folyón, akkor lesz egy pici sétálóutca, ami egy kis térhez vezet, ahol fordul a villamos. Na, itt kell nagyon figyelni, mert nem könnyű észrevenni az éttermet pedig négyszintes, csak éppen lefelé a pincébe. Na de hogy ott milyen lakomákat lehet csapni! Másnap vissza kellett menni, hogy ismét ott ehessünk. Természetesen volt sült kacsa, párolt káposztával és knédlivel (kenyérféleség), volt csülök, tatár bifsztek (nyers darált bélszín, nyers tojással és fűszerekkel). Na de a legjobb a Gulash néven árult ételük. Erre kimondottan kíváncsi voltam, tehát kértem ilyet. Friss meleg cipóban hozták, és azt gondoltam, hogy gulyásleves lesz. Ha így állsz hozzá, akkor nagy csalódás lesz, mert ez nem az. Viszont a legjobb fajta lakodalmas marhapörköltekkel veszi fel a versenyt. Tudod, a kétszer szedős változattal. Nagyon finom, ízletes, szaftos husi a friss cipóban. Igazi remekmű, amit csak ajánlani tudok.
A lakoma levezetése képen felsétáltunk a Prága várához, ahonnan kellemes kilátás nyílik a városra. Itt a magasabbak előnyben vannak, mert a felvezető lépcsők melletti kőfalnál az alacsonyabbak nem igen fognak látni semmit, ellenben bőségesen lesz idejűk és lehetőségük elmélyedni a korabeli kőművesek munkájának tanulmányozásában, és egész sokáig és közelről nézhetik, hogy milyen szépen pakolták egymásra a köveket. Viszont a várban, ha van kedved, és időd, akkor különböző helyekre is be lehet menni, amit mi kihagytunk, és inkább élveztük a napsütést. A várhoz tartozó kert is igen kedves, színes és zöld szigetecske.
Kellemes pár órás program Prága viaszmúzeuma is, ahol történelmi, és filmbéli ismert arcok várják a látogatókat, így lefényképezheted magad például amint csip-csip csókázol a Terminátorral, szamárfület mutatsz a valamelyik politikusnak, vagy kezet fogsz Einsteinnel.
Ettől a múzeumtól csak pár lépés a világ legrégebbi és ma is működő asztronómiai (csillagászati) órája, ami amellett, hogy mutatja az időt, és a csillagok járását, minden órában az “Apostolok menetét” is bemutatja, amikor kis apostol figurák járnak körbe az óralap előtt. Ez az óra is hatalmas tömegeket vonz a térre. Az óra többek közt az úgynevezett “steam- Punk” vonal egyik kedvenc ikonja is, ami a modern, digitális eszközök helyett a gőzgépek idejét idéző, kézzel készített, és látható/érthető módon működő gépeket kedveli.
Az egyik nap elmentünk még egy hajó túrára, ami szintén a Károly hídtól indult, és egész érdekes szögből lehet megnézni a várost. Igazából erre a programra nem is készültünk, de egyenruhás matrózok osztogatták a jegyeket, és hát a lányoknak ez nagyon tetszett, így hát elmentünk hajókázni is, ami végül is kellemes volt, mert mint kiderült, az úthoz jár bor is, amit viszont a lányok nem szeretnek.
Az esti, díszkivilágításban tündöklő város nagyon jó hangulatot ad egy kora május estisétáltatáshoz, és kellemes emlékeket tud felidézni. Szívesen ajánlom mindenkinek aki a 80-as évek Magyarországára szeretne egy hangulatos időutazást tenni.
