Skandináv kerékpártúra, 95. nap. Norvégia, Stjørdal. 2011. augusztus 11.
Augusztus 11. csütörtök 95. nap
Hideg volt az éjszaka! Úgy tűnik erre (is?) korábban köszönt be az ősz, és a hűvösebb idő, bár ahogy olvasom, otthon is talán vége az igazi nyárnak. Kíváncsi vagyok, mire érek haza… Igaz, az elméletileg még nagyon messze van, bár a jelek nem túl biztatóak. Na, mindenesetre reggel összepakoltam, megreggeliztem, és ahogy ezekkel kész voltam, elkezdett szakadni a menetrendszerű eső. Még jó hogy a bezárt kempingben voltam, behúzódtam az épületbe, beültem a nyitva felejtett konyhába, és vártam, hogy elálljon. Egy jó fél óra szieszta után indulhattam, az út persze felázva, a kamionok húsvéti locsolkodást rendeztek. A fjord partját követve haladt az út, gyakran felkapaszkodva a domboldalba, ilyenkor a hosszas kapaszkodás jutalma a gyönyörű panoráma volt.
Az is jó a kilátásban, hogy pontosan átlátom, merre jár az eső. A mai az olyan volt, hogy gyakorlatilag bárányfelhős kék ég volt általában, csak úgy 10 percenként itt-ott feltűnt egy terhét cipelni már tovább nem tudó fekete gomolyag, az hirtelen egy szűk terület fölött kiszakadt, és ott bizony szétázott minden és mindenki. Aztán sütött tovább a nap. Fentről, ha körbenéztem, általában négy-öt ilyen beszürkült foltot láttam, és csak azon kellett drukkolni, hogy ne arra jöjjön, illetve néha megállni, hogy én ne fussak bele.
Húsz lassú kilométer után egy pihenőben komoly figyelmeztető tábla és térkép fogadott, Trondheim megközelítésének rejtelmeivel. Mert, ahogy áttanulmányoztam, ez koránt sem egyszerű. Autóval az, csak fent kell maradni az E6-on, átmenni pontosan 8 alagúton, (ami nekem ezzel a minden pillanatban szétesni készülő kerékkel nem volt jó ötlet) és ugyanannyi fizetőkapun leperkálni a 20-40 Kr útdíjat. Szerencsére onnan már volt végig bicikliút, olyan amilyen, sok mindent kikiáltanak annak…
Átálltam arra, nem is bántam, még ha sokkal lassabb is, de tényleg nem hiányzik az irdatlan forgalomban egy kerék-összecsuklás. Nos, így értem be Strojdal-ba. Már a túloldalon majdnem kihajtottam, mikor egy tábla azt mutatta, hogy turista-információ, és könyvtár. Hirtelen ötlettel bekanyarodtam, elég nagy városkának tűnt, próba szerencse, hátha van bicikli szerviz. Bementem az információba, megkérdeztem, ott volt a szerviz a szomszéd utcában, 100 méterre. Hurrá!
No, akkor mivel ez nem két órás munka, keresni kell egy táborhelyet. Ez egy város közepén mindig egy kényes dolog, nehéz találni olyan jó, zöld helyet, ami nincs túl szem előtt. Azért elég gyorsan találtam egyet, szinte mindentől egy-két száz méterre, igaz, ez a városi tanács épületének a hátsó frontján volt. Azért előtte még körbekarikáztam a várost, boltokat kerestem, szétnéztem. A bolthálózatok mind képviselve vannak, kettőben bevásároltam mindkettőben az a kellemetlen szitu ért, hogy nem fogadta el a terminál a kártyámat. Még szerencse hogy Narvikban maradt egy százasom bankjegyben, azt elraktam nehezebb időkre, hát ez most bekövetkezett.
Az érdekes a dologban, hogy a netre fellépve megnéztem a számlám, ami szerint még kb. 180Kr van rajta. Na, mindegy, szintén elméletileg holnap fel kell, hogy töltődjön újabb 1500-al. Ebből kiderült, hogy a könyvtárnál folytattam, kiültem egy padra kerestem szabad netet, és volt! Elintéztem, leellenőriztem a dolgaimat, levelezésemet, írtam is, valamint sikerült felrakni a naplót, képeket. Aztán a kinézett helyre mentem, sátrat vertem Előtte megnéztem, hogy a szerviz csütörtökön este hétig van nyitva. Nem akartam az egész szerelvényt vinni, illetve nem is tudtam volna bevinni, na meg látni sem sokat láttak volna, ezért szétszedtem a fogatot, fejre állítottam a biciklit, és kiszedtem a hátsó kereket, hogy csak azt vigyem. A látvány elég ijesztő volt, most már három küllő van kiszakadva teljesen, egyoldali, és egymás mögötti küllők.
Vittem a szervizbe, ami egyben bolt is, láttam rengeteg javításra váró bringa volt, azért reménykedve elmondtam, és megmutattam a bajomat. Hümmögve megnézték, megkérdezték hány éves, és milyen gyártmányú a gép, pár perc türelmet kért az egyikőjük, eltűnt hátul, majd ahogy visszatért, sajnálkozva közölte, hogy nem tudnak segíteni, ilyenjük nincs, próbálkozzam Trondheimben, az csak 37 km, vigyem be busszal vagy vonattal. Kösz! Szerintem igazából nem is akartak vele foglakozni. Igaz, hogy náluk talán ez a márka nincs, de egy 28-as felni az minden országban egyforma nagy, esetleg 700C-nek hívják, és kíváncsiságból megszámoltam egy ott kirakott hasonló bringa küllőjeit, ugyanúgy 36 küllős az is. Viszont ha nem akarják, akkor nem is fogják megcsinálni. Erősködtem én, mondtam egy-két ötletet, de mindre mosolyogva csak azt mondták, hogy sajnos nem tudnak segíteni, erőszakos pedig nem akartam lenni, mert az meg már az árban mutatkozott volna meg. Ezért kár volt szétszedni!
Összeraktam, fél hat volt, akkor már nem indultam sehova, bezártam a „házat”, és elmentem nézelődni. Már délben láttam, hogy nagy a nyüzsi a városban, aztán egy plakáton láttam, hogy épp ma kezdődtek a három napos Stjørdal-i napok. Olyasmi mint a szegedi, a főtéren színpad, zenekarok, sátras vásár, mutatványosok, szóval buli! Nézelődtem, beültem a nézőtérre egy kis zenét hallgatni, jól eltelt az idő. Persze ahogy megálltam, az idő is végképp kitisztult, kimondottan szép nap volt. Nem is ártott a nem túl fényes hangulatomat feldobni egy kis happeninggel, estére kicsit jobb kedvű lettem. Az még hozzátartozik, hogy az akksi az idő miatt még harmat gyenge, és a fogat szétszerelésekor az otthoni forrasztás is felmondta a szolgálatot, és egyszerűen levált a napelem és az akkumulátor közti összekötőről a vezeték. A sok esőtől szét volt korrodálva.
Leszereltem azt is, most csak a két vezeték van manuálisan összetekerve. A legegyszerűbb megoldás. Fél kilenc körül maradt abba a zene, a móka és a kacagás, és mintegy varázsütésre teljesen kiürült minden. Az utcák, terek kihaltak, tök üresek! Még annyit megcsináltam előtte hogy az akksival felbicikliztem a könyvtárhoz, felnéztem a Skype-ra, és sikerült az otthoniakkal beszélgetni egy kicsit.
Aztán vissza, még egy kicsit olvastam, de fél 11-körül már sötétedik annyira, hogy csak lámpával lehetne olvasni, így ráhagytam azt is. Közben meg volt egy bőséges vacsora, bár az utazásom eszköze szétesőben, de a hasam tele, és végül is azért mindent meg lehet oldani, úgyhogy most egy kiadós alvás, és holnap, a sors kezébe ajánlva magamat, folytatódik a kaland! Jó éjt!
95. éjszaka Stjørdal belvárosában. 63°28’8.68″ 10°55’7.86″
