Skandináv kerékpártúra, 43. nap. Finnország, Pihtipudas. 2011. június 20.
Június 20. hétfő 43. napom az úton
A nap nem ment le, csak azok a ronda felhők takarták el. Filmet nem tudtam nézni, elaludtam, de fél 12-kor már verte az eső a sátrat, és ez így ment reggelig. 8 óra után ébredtem végleg, éjszaka ugyanis többször fent voltam, és gyanakodva tapasztaltam, hogy mind közelebb fekszem a földhöz. Reggel már csak a lapos, kisimult matrac volt alattam. Valahol veszti a levegőt, majd át kell néznem, ha nem esik az eső, és csak remélni tudom, hogy nem lyukadt ki.
Az ébredéskor is szakadt, de végül úgy döntöttem, hogy csak neki indulok. Sátrat bontani, reggelit készíteni, kávét főzni szakadó esőben nem egy leányálom. De benne volt a pakliban. Ilyenkor mindig csak az vigasztal, hogy lesz ez még jobb is. Meg rosszabb is. Esőszerelés, és indultam tovább. Este mikor megnéztem, és leírtam, hogy Viitasaari kb. 1km, hát jól elnéztem. A nagy atlaszban saccoltam be a tó formája alapján, ami mellett megálltam, és az Info pont alapján. Lassan viszont rájövök ezeknek a tájékoztató pontoknak a rendszerére. Ezek általában 13-16 km-re az adott település előtt vannak, annak és környékének térképét és látnivalóit tartalmazzák, és egy nagy, rendszerint a település által üzemeltetett pihenő-vendéglő komplexumot is magukban foglalnak.
Ez konkrétan még 16 km-re volt a városkától. Amin szakadó esőben átkerekeztem. A táj képe, az út jellege változatlan volt, megnőtt viszont a kamionforgalom. Lotanjarvi mellet egy hatalmas oszlop tetején három biztató betű hívogatott, ABC pont. Egy forgalmas csomópont mellé, és szokás szerint egy gyönyörű tóparton épült, benne minden, ami ezekhez a kiszolgáló pontokhoz tartozni szokott, plusz szálloda. Én most csak a mosdót vettem igénybe, a meleg vizes felfrissülés határozottan jól esett. Fényképeztem, filmeztem is az esőben, bár nem tudom, hogy sikerültek, főleg az a baj, hogy a filmfelvevő folyamatos hibajelzésként azt írja ki, hogy nedvességet érez. Nem is csodálom, én is. De sokat!
Itt egy K-Marketban a bevásárlást is megejtettem, és mivel az üzletközpontban előzékenyen székeket és asztalokat is raktak ki, (tudták, hogy jövök) meg is ebédeltem, egy kis édesség, egy egész csokikrémmel töltött, 45 dekás piskótatekercset! Nem volt piskóta! Illetve az volt, úgy értem nagyon jól esett. Ezzel felturbózva aztán tovább indultam, másztam az emelkedőket, csurogtam a lejtőkön. Így értem be a következő csomópontba, a szép nevű Pihtipudasba. Az út csak a város szélét érintette, fél öt volt, nem mentem be, csak egy benzinkúton álltam meg, láttam van légtömlőjük, ideje volt a gumikban a nyomást ellenőrizni, még valahol a Balti államokban tettem. Nem sok, de egy kis pótlás elkelt. Ahogy fújtam, rutinból megtapogattam a küllőket, hát sajnos a hátsó keréken, amit induláskor rendkívül erős küllőkkel újrafűzettem, egy már elszakadt. Hiába, csak nagy az ide jutó megterhelés! Közben egy sport (sors?) társam is meglátogatott, egy dán kerekes jött szembe irányból, és odajött üdvözölni.
Egy pár percet beszélgettünk, Ő fordított irányba túrázik, Dániából Norvégia, Svédország, Finnország, csak Ő Helsinkiből nem hajóval megy át Tallinba, hanem körbekerül Oroszország, Szentpétervár felé. Lelke rajta! Büszkén mutatta az orosz vízumát. Feltűnően kis hátsó csomaggal utazott, kérdeztem, hogy szokott éjszakázni, hol a sátor. De Ő mondta, hogy az nincs neki, mert minden éjszaka szállodában alszik. Hát, így is lehet…
Aztán ahogy tovább indultam, feltűnően megváltozott az út, nem is tudom mije, talán hangulata? Személyautó alig, egyáltalán a forgalom szinte semmi, az út mellől a tanyák, házak eltűntek, az egész olyan kihalt és rideg lett. Tavak néhol még itt is vannak, de már nem üdülőközpontok, és kevesebb van belőlük.
Pihenőhelyet kezdtem el keresni, de az út végig töltésen futott, és az út melletti erdős részeket pedig mocsaras víz borította. Egy mellékútra hajtottam be 6 óra előtt pár perccel, és 67 km után. Itt, az úttól száz méterre a fák sűrűjében találtam egy kis faházat, mint közelebbről kiderült, valamiféle erdei templom.
Nyitva volt, bementem, pici, jelképes kis oltár, rajta Biblia, vendégkönyv, a falon érdekes, indiánokat korabeli hódítóikat ábrázoló festmények. Tábort állítottam, sajnos mikor bontottam ki, mindenből csöpögött a víz. Mivel közben az eső elállt, megpróbáltam kiteregetni, de 11 fok van, és a páratartalom 96%-os. Nem, sok remény van a száradásra. A nyolcadik fekete, borult nap miatt a nagy akkumulátoromban alig van élet, épp a naplót meg tudom írni, egy kis beszélgetés az otthoniakkal, és más nem. A mai filmes este elmarad, ma alvás. Reménykedünk a szebb holnapban!
43. éjszaka, Finnország, Pihtipudas mellett, egy erdő közepén. 63°30’13.00” 25°43’09.04”
