Egyiptom, Sharm El Sheikh A vörös tenger gyöngyszeme
2013.02.07. – 02.14
Az első utam, ami az ősi kontinensre vezetett, ahol az elméletek szerint az emberiség bölcsője is volt, a misztikus Afrikába, természetesen nem lehetett más, mint a történelemkönyvek egyik főszereplője: Egyiptom, ami nagyrészt Afrika területén van, de egy kis része már Ázsiához tartozik. Ezen belül is a Sínai-félsziget déli gyöngyszeme, a Vörös tenger partján lévő Sharm El Sheikh. A város nevét több módon is szokták fordítani, amikor a jelentését keresik, így szokott lenni “Bölcs ember álla”, vagy a “Bölcs ember öble”.
Az országba való belépéshez mindenképp kell vízum, amit vagy előre megvásárolhatsz a lakhelyeden lévő egyiptomi nagykövetségen, vagy megvehetsz a repülőtéren is, az érkezéskor. Mivel én nem vagyok a mindent előre precízen megszervező típus, így természetesen azt sem tudtam, hogy kell vízum, így a repülőtéri vásárlás jutott, ami – talán – 15 dollár volt.
A repülőtérről a Sharm El Sheikh városban lévő szállás felé menet érdeklődve figyeltem, hogy nem az a kép várt, amire számítottam, konkrétan, hogy egy tengerparti homoksivatagban valahol lesz egy valamilyen porlepte szálloda, hanem neonfénytől világos nagyváros fogadott. Ezek a fajta előítéletek vagy pre-koncepciók sokszor okoztak nagyon érdekes és jellemzően kellemes meglep. A szállásra nagyon későn érkeztem, bőven a vacsora után, de a szobámban várt egy kis odakészített elemózsia-csomag, ami igen jól esett a hosszú út után. Ami kissé meglepő volt, hogy a bárokból, ami folyton nyitva volt, üdítőt, koktélt, sört, bort, egyéb alkoholt, annyit vihettem magammal, amennyit csak akartam, de a vízzel mindig spóroltak, és ha a szobámba akartam bekészíteni, akkor azt egy automatából kellett megvennem. Nemhiába, mégiscsak egy sivatagban vagyunk, ahol nagy kincs a víz. 🙂
Másnap volt időm és lehetőségem végignézni a szállodát. Kellemes, tiszta, és remek konyhával, ami azért volt vad, mert ugye All Inclusive (mindent tartalmazó) csomagot vettem. Ugye sejthető, hogy milyen vad zabálásokat lehet ilyenkor tartani? “Ebből még egy kicsit”, “meg ebből is”, meg “ez mi lehet, kóstoljuk meg”, “ez finom volt, ilyet még eszek”, és miután mindent végigettél (kétszer) rájössz, hogy ott vannak még a gyümölcsök és a desszertek. Napokon keresztül a jeges tálcán szervírozott datolyát ettem levezetésnek, és már-már azt kívántam, hogy egyszer ne legyen, mert tele vagyok, és nem tudok többet enni, de nagyon finom. És egyszer nem volt! Ám felfedeztem, hogy sajnos nagyon finom a banános tortájuk is. És csak ettem és ettem és ettem.
A tapasztalt utazók alapszabályát mindig követtem, ami így hangzik: Ha más földrészre indulsz, akkor étkezés előtt mindig igyál valami rövidet, amivel megelőzheted a gyomor problémákat, amit a szervezeted által nem ismert fűszerek, zöldségek, ízek okozhatnak. És így nem csak ettem, hanem ittam is (természetesen szigorúan egészségügyi megfontolásból), minden étkezés előtt, után közben és között. Nem is volt baj a pocival.
Természetesen a lakomákon kívül, különböző programokra is elmentem. Ezek közül az egyik az éjszakai piac. Ez pont olyan, mint a nappali, csak éjszaka van, ami azért praktikus, mert nem 30-35 fokos kánikulában kell mászkálni, hanem kellemes esti 18-20 fokban, amikor már a hűs tengeri szellő is megsimogat. A piacon mindent lehet venni. Afrikai, általam ismeretlen, de jó illatú fűszereket, szőnyeget, kézműves ajándéktárgyakat shisha-t (vízipipa), gyümölcsöket, és ha nem figyelsz oda, akkor az ügyes kereskedők eladnak neked akár egy tevét is, miután elmentél egy éjszakai piaci tevegelésre.
Az alku természetesen szerves része a piacnak. Ha például valamit 100 fontért árulnak, akkor Te azt mondod 20. Erre az eladó kinevet, elkezd sírni, és azt mondja, 80 alatt nem adja, Ekkor Te nagyvonalúan bemondod, a 30-at. Itt heves szemrehányások következnek, és elmondja, hogy Neki is 60-ba van, és hogy a családjának ennie kell, de ha veszel kettőt, akkor elviheted a kettőt 100-ért, és Te pedig mosolyogsz. És ez a lényeg, hogy örömmel jössz el, mert azt gondolod, hogy mekkora üzletet csináltál, és milyen jól jártál. De hidd el, Ő is pénzénél van. És ez a legjobb. A végén mindenki örül az üzletnek. Igen érdekes kereskedelmi forma, és a magyar piacoktól eltérően itt kötelező az alku, és minél nagyobb “kilengéssel” érdemes csinálni.
Voltam sivatagi beduin quad túrán is, amikor mindenki külön járművel, a sivatagon keresztül egymást követve ellátogattunk egy beduin faluba, ahol ebédet, és valamilyen helyi növényből készült forró teát kaptunk. Az elindulás után még nyeltük a homokot és a port, de “szerencsére” a falusiak hogy-hogy nem éppen árultak porszűrős kendőt, és aznap (is) egész jó forgalmat csináltak.
Egy másik nap, amikor csak a városban sétálgattam, érdeklődve figyeltem, hogy a katonai ellenőrző pontokon hozzám senki nem szól, és kedvemre mászkálhatok ide-oda, de minden helyit megállítanak és igazoltatnak. Meg is kérdeztem ennek az okát, amire azt válaszolták a katonák, hogy a turistákra különösen figyelnek itt.
Szintén érdekes volt, hogy a városban és a tengerparton is sokan azzal keresik a pénzüket, hogy turistákat tevegeltetnek. Ez igen hangulatos a tengerparton.
Ezután voltam egy éjszakai, sivatagi beduin falulátogatással egybekötött “csillagtúrán” ami abból állt, hogy a sivatagban, minden fényszennyezéstől mentesen nézhettük a csillagos eget, ahova a várostól több mint, egy órás buszozás, és szintén 1 órás tevegeléssel jutottunk el, és ami valóban káprázatos, főleg, ha egy városban lakva eddig csak a Holdat láttad éjjel. Ezen a programon is volt tipikusnak nevezett beduin vacsora, tea, és előkerült a vízipipa is.
Szintén tökéletes választás volt a snorkelinges hajó túra. Az út kezdetén a Vörös tenger part menti szakaszán álltunk meg különböző pontokon, ahol különböző korall-zátonynál lehetőség volt a tenger színpompás élővilágába belesni. A sokféle halak szín kavalkádja a kristálytiszta vízen átszűrődő napsütésben leírhatatlan. Az ebéd itt sem maradhatott el, ami ebben az esetben a hajón készített grillezett húsokból és halakból állt.
Ezután vissza a kiinduló ponthoz, de már nem a hosszú part menti vonalon, hanem egyenesen keresztül a nyílt tengeren. Ám ekkorra kissé feltámadt a szél, ami, nem túl nagy, pár méteres hullámokat fodrozott a felszínre. Sokan betegek lettek, így ők lemehettek a fedélközbe, de nekem sikerült kibulizni, hogy a hajó legelejéje kiülhessek. A korlát függőleges csövével a combom közt, lógattam a lábam a semmibe a hajó legelején ülve az unatkozó matrózok mellett, és élveztem a 5-6 méteres szabadesést, amikor a hajó éppen nagyobb hullámokon bukott át. Ez a program gyenge gyomrúaknak nem igen ajánlott mutatvány. Én nagyon élveztem, de az is tény, hogy a partraszállás után az első három söröm még igen tréfás állapotban lett elfogyasztva, és a szállodába menet is még volt egy “matrózos” kilengése a járásomnak.
Ha szeretnél az Európai kultúrától eltérő, de ugyanakkor színes és változatos programokkal rendelkező helyre menni, akkor ezt a helyet is szívesen ajánlom Sharm El Sheikh izgalmas városát.
Folytatás következik, amiben a mesés és misztikus Kairó városába utazunk…
