Peru 2019. Csavargásaim az inkák földjén. 22.nap. Az inka Főváros. Április 2. kedd.
Az előző részben Machu Picchuban jártam.
22. nap, április 2. kedd.
Mára pihenőt terveztem, és érdemeltem, ezt a Napisten is hallotta és egyetértett, ugyanis egész nap 10 fok alatt volt, és esett. Itt az ősz! Nem is mozogtam túl sokat. Tíz körül kimentem a piacra, az utolsó apró emlékeket megvenni. Kiléptem, mentem 50 métert, és visszafordultam. Fáztam, és esett. Széldzsekiben vágtam neki újra. Megvettem amit akartam, meg a holnapi túrára vizet. Másodszorra ebédelni mentem ki kettő körül, a szokásos húsleves volt. Nagyon megszerettem! Vettem az utcán még 3 fahéjjal töltött churrost, az lesz/lett a vacsora. Megint megkerestem Lizbeth-et, most bent volt az utazási irodában. Megbeszéltük a holnapi túrát, részvételi jegy semmi nincs, jönnek értem, visznek, hoznak, vezetnek, etetnek, nekem csak mennem kell. Az a baj, hogy ezt hajnal 3.30-kor kezdik.
Megnéztem egy filmet, olvastam, kezdtem összecsomagolni, és írom ezt. Egyedül vagyok most bent, a szobában szinte csak francia fiatalok vannak, 15 lány, ketten vagyunk hímek. Épp most volt egy aranyos sztori. A fejemnél az emeletesen két jókedvű francia leányzó alszik. Rengeteg csomagjuk a földön. És, a csöndben hallom, hogy valami nagyon motoz az egyik nagy nejlonzacskóban. Figyeltem, zörög, és már mozog is. Artúr, a portás épp jött villanyt felkapcsolni, szóltam neki, és mutatom. Közelebb hajolt, a valami épp motozott egyet, Artúr pedig elszaladt. Felkeltem, megnéztem, tényleg motoszkált a zacskó. Kimentem, leszóltam a két lánynak, feljöttek, kérdezem mit tartanak a szatyorban, ami mozog? Sikongtak, majd megszakadtak a nevetéstől, de közelebb jönni nem mertek. Felkeltem, összefogtam a száját, és kivittem a folyosóra. Ott szétnyitottam, és egy pici, cickányszerű, hosszú orrú, hosszú farkú szürke kisegér nézett rám. Aztán ugrott egy nagyot, ki az élelmiszeres szatyorból, és mint a villám, vissza a szobába. Itt 5 centivel megemelt álpadló van, az alá, sosem lesz meg.
Nos, ilyen kalandok színesítik a szürke, esős Cuscói napokat. Megvacsoráztam, megteáztam, lent a társalgóban még zajlik az élet, én korán szeretnék elaludni. Nyolc múlt, szűk hét órám van. Holnap nehéz, hegymászós nap lesz.
