Izland 2013. 40 nap alatt Izland körül, két keréken. 32. rész. Borðeyri.

Home » Izland 2013. 40 nap alatt Izland körül, két keréken. 32. rész. Borðeyri.

 407 ember olvasta mar el ezt az írást

Izland 2013. 40 nap alatt Izland körül, két keréken. 32. rész. Borðeyri. Július 21. vasárnap.

Az előző részben fókákra “vadásztam”. 🙂

32. nap, július 21. vasárnap.

Különleges okból készül el mégiscsak az aktuális napon a mai napló, mégpedig azért, mert olyan meleg van a sátorban, hogy nem bírok aludni. Fáradt voltam, el akartam sumákolni a mai írást holnapra, de úgy ide tűz a sátor oldalára a nap, hogy bár már elaludtam, de a hőség felébresztett. Meg persze a zaj. Az előbbi azért szokatlan ezen az úton.

Tegnap ugye azzal váltunk el, hogy kitekerek a városból. Annyira pedáns, konszolidált kis városka Hvammstangi, hogy tényleg nem volt képem odabent „vadkempingezni”. Persze nem messze mentem, a határt jelző táblától úgy 30 méterre. És igazság szerint még most sem tudom, hogy mi volt az, ahol éjszakáztam. Messziről kiszúrtam, hogy egy nagy facsoport. Ez már önmagában jó! Igazi kerítése nem volt, egy bejárószerűség nyitva, és a bejárat előtt egy névhez kötődően le volt írva, hogy mi is az, de csak izlandiul. Az egész zárt területet egy nagyon érdekes, szintén sűrűn előforduló növény, az általam Gyapotvirág-nak elkeresztelt vattapamacsok vették körül.

Odabent sövényekkel, apró fácskákkal kis táblákra volt osztva a tér, és mindegyikben a fű gondosan lenyírva. Volt egy kis faház, egy pad, egy nagy hangárszerűség, és erre-arra régi mezőgazdasági gépek. Körbenéztem, pár srác füvet nyírt, (este 10 volt itteni, otthon éjfél) a kutya nem szólt hozzám. Lesátraztam, jót aludtam, csend volt, reggel jött egy férfi a kutyájával, gazdának nézett ki, de csak köszöntünk. Ennyi. Nem tudom hol jártam, hol éjszakáztam.

Nem siettem reggel, mert kb. 4 napos „településtelen” és így bolttalan út áll előttem, egy kicsit fel kellett tankolni az éléskamrát. Van bolt, este már zárva volt, csak arra nem emlékeztem reggel milyen későn nyit. Bementem fél 10 körül, az egész település mély álomban, sehol egy lélek. A bolt 12-kor nyitott. Sétáltam egy nagyot a kikötőben. Az egyik, 1926-ra datált épületben a település múzeuma működött. A korai időpont miatt természetesen zárva volt, viszont az udvaron érdekes (és illatos) dolgokat lehetett látni. Írhatnám, hogy kóstolni, de azért ehhez meglehetősen egyéni ízlésvilág szükségeltetett. A környék feltehető halállománya volt kiakasztva zsinórokra száradni. Volt szaga…

Kicsit odébb ekkor, (10-kor) nyitott az Információs Központ, ahová természetesen bementem, és megkértem, hogy tölthessek akkut. Persze, szívélyesen hozott a fiatalember hosszabbítót, hogy le tudjak ülni az asztalhoz, de mondta, hogy minden asztalnál van Tab, azt használjam nyugodtan. És tényleg, 4 asztal, 4 db. Apple iPad! Hmmm.

Eljátszadoztam, villámgyors net volt, majd közben a mosdóban reggeli tisztálkodás, és lassan eljött a dél. Vásároltam egy kicsit, bár nem volt sok minden, az is nagyon drágán, majd negyed egykor elindultam. A mai nap csak annyi volta cél, hogy onnan elmozduljak. Reggel már az erős szél délről, (amerre tartok) sűrű fekete felhőket hozott. Kérdés, hogy esik-e. Délre ezek ritkultak, de azért, mert a szél viharossá erősödött, és pont szembe fújt. Na, ezzel küszködtem én 6 óráig, 30 km-es komoly teljesítménnyel, 5km/óra. Egyszerűen a legkisebb emelkedőben, de a sík részeken sem lehetett egyesben sem tekerni. Hozzájárult ehhez, hogy volt tere a szélnek, mert egy olyan 40 km-es látótávolságú síkságon vitt az út.

Még hab volt a tortán, hogy ugye visszatértem, az egyes főútra, Reykjavik 200 km-en belül, vasárnap délután van, minden hétvégi kiránduló megy haza. Szokatlanul nagy a forgalom. Kiállót kerestem már, ami a síkságon, az út mellett végig pár méterre húzódó kerítés mellett nem egyszerű. Most egy lejáró oldalába álltam be, az út 10 méter, de legalább szélvédett egy kicsit.

Megvacsoráztam, pár SMS úton levő társakkal, majd alvás. (holnap ér utol egy másik „kerülő” Toncsi barátom, megbeszéltünk egy közös fényképet). Illetve, aludtam egy kicsit, majd a nagy melegre felébredtem. A szél még rázza a sátrat, de nap erősen süt. Kint, a szélen persze hűvösebb van. Na, majd látjuk holnapra enyhül-e a szél.