Ez lennék én: India Bolondja. Na nem azért, mert bolond vagyok, hanem mert bolondulok ezért az országért. Oké, elismerem, egy kicsit bolondnak is kell lenni ahhoz, hogy valaki, aki Európában nőtt fel, még ha csak Magyarországon is, de itt akarjon élni. Ennek oka elég régre vezethető vissza, egészen gyerekkorom idejére. Kb 5-6 éves korom körül kezdtem el érezni ezt a különleges vonzalmat ez iránt a misztikus ország iránt, és ez az érzés soha nem hagyott el, holott az országról szinte semmit sem tudtam. Hiszem, hogy egy korábbi életem ideköt. Ezzel magyarázom azt a különös érzést is, hogy első utam alkalmával, mikor minden teljesen új volt számomra, különleges és ismeretlen, mégsem éreztem azt, amit akkor szoktam, mikor új országokban járok.
Bár nagyon vágytam arra, hogy lássam Indiát, soha nem tettem lépéseket ezirányba, hiszen nem engedhettem meg magamnak egy ilyen nagy utat. Meg persze a repüléstől való félelmem is visszatartott. Aztán a sors mégis úgy intézte, hogy életem első repülőútja Bangalore-ba vezetett 2011-ben. Egyedül jöttem, s egy indiai barátommal töltöttem el egy hónapot Dél-India Mysore városában és annak környékén. Erről, majd Indiába költözésem történetéről, az itteni életről olvashattok majd posztjaimban. Igyekszem bemutatni nem csak a hires épületeket és helyeket (szerencsére jónéhányat meglátogattam már, de még mindig rengeteg van), hanem egy átfogó képet adni az országról, bemutatni különböző tradiciókat, érdekességeket, az Ázsiai hétköznapi életet.
Ha valamire kiváncsiak vagytok, kommentben nyugodtan kérdezzetek.
Mielőtt első utamat tettem volna Indiába, egy ismerősöm küldött néhány képet különböző indiai nevezetességekről. Kitudja miért, nekem a Hampi elefántistállók tetszettek a legjobban. Azóta szerettem volna elutazni ide, ami aztán csak harmadik indiai utam alkalmával sikerült, sok éve volt már, de az élmény még mindig friss bennem. A királyi elefántok istállói Hampi a Vijayanagara Birodalom fővárosa volt a 15. században – egy virágzó birodalom, India leggazdagabb királysága. 1500-ra a világ...
Erre a napra nem terveztünk mást, csak a mindenki által Mysore Palotaként ismert, hivatalos nevén Ambavilas Palota látogatását. A Wadiyar dinasztia hivatalos lakhelye és a Mysore-i Királyság székhelye. Az előző palota, mely Wooden Palace, azaz Fa Palota néven volt ismert, az 1896-os Dussehra fesztivál alkalmával leégett. Az akkori királyi család egy angol épitészt kért fel az új palota tervezésére, mely 1897-1912 között épült, és ma is abban a formájában látható. A következő király 1930-ban...
India Skóciája: Coorg Amit igazán szeretek, az a régi épitészet – elsősorban a romok-, és a természet. A környéken tán a legérdekesebb természeti látványosság Coorg régiója. Hegyek-völgyek, gyümölcs- és fűszerültetvények, vizesések. Elég gáz szállást sikerült találnunk, viszont jó drága is volt. Első nap a szálloda éttermében ebédeltünk. Khmmm… csak reméltem, hogy a szakács nem olyan igénytelen, mint a pincér, aki szerintem napok óta dolgozott ugyanabban a ruhában. Délután sétáltunk...
India, Mysore. Három vallás temploma egy nap alatt Korán reggel a St. Philomena katedrálisnál kezdtünk. Megmondom őszintén, ebből kb semmire sem emlékszem, úgyhogy menjünk is tovább következő állomásunkra, mely igen emlékezetes volt. Ez nem más, mint a Jain templom és Bahubali szobra fenn a hegyen, Shravanabelagola városában. Megállt az autónk a hegy lábánál, hirtelen odacsoportosultak az árusok akik zoknikat árultak. Hiába, tudják mi kell a túristának a márciusi hőségben – gondoltam...
India, Mysore. Az egész élet egy nagy “bindas” Gyerekkori álmom vált valóra, mikor 2011 márciusában elutaztam Indiába. Budapest-Bangalore, első repülőutam. Kiléptem a bangalori reptérről, első meglepetés a pálmafák látványa volt. Nem számitottam rá, elvégre nem tengerparti város. Aztán a rengeteg kutya a reptéren, csoportosan heverésztek. Jártak-keltek az emberek, életemben először láttam burkába öltözött nőket, arcuk teljesen takarva, csak egy kis nyilás a szemüknek, elég...
Bemutatkozás: India Bolondja Ez lennék én: India Bolondja. Na nem azért, mert bolond vagyok, hanem mert bolondulok ezért az országért. Oké, elismerem, egy kicsit bolondnak is kell lenni ahhoz, hogy valaki, aki Európában nőtt fel, még ha csak Magyarországon is, de itt akarjon élni. Ennek oka elég régre vezethető vissza, egészen gyerekkorom idejére. Kb 5-6 éves korom körül kezdtem el érezni ezt a különleges vonzalmat ez iránt a misztikus ország iránt, és ez az érzés soha nem hagyott el, holott az...