Peru 2019. Csavargásaim az inkák földjén. 6. nap, Bellavista. Március 17. vasárnap.
Az előző részben a luxusban jártam.
6.nap, március 17. vasárnap.
És lőn pihenőnap! Elég vacakul aludtam, elég sok mindenem fájt, persze főként a mozgásszervi részeim, na meg a megégett bőr. Tehát, ágyban maradtam. Írtam az elmaradt naplót, olvasgattam, neteztem, szóval pihentem. 11-kor azért felöltöztem, elfogyott a vizem, kenyerem, gyümölcsöm. Nagyon meleg volt megint, felhőtlen kék ég, tűző nap, szél semmi. Az utcák üresek, a forgalom a hétköznapi töredéke.
Bekanyarodtam a piacra, milyen vasárnap? Volt forgalom, a halasok, csirkések, húsosok standja előtt mindenütt sokan álltak sorban. (Az árukon meg a legyek tömegeltek…). Én kalapot kerestem. Egy darab volt olyan, amit én kerestem, méretre remek, 15 sol, (1350 Ft.) haza már abban feszítettem az utcán! Sosem volt kalapom, sapkám sem sok, és most végig azon vigyorogtam, hogy úgy nézhetek ki, mint Jockey Ewing.
Bolt, és mellbe vágott a vasárnapi csúcs! Persze, mindenki ilyenkor „nagybevásárol”. Pár fontos dolgot vettem, aztán beálltam a pénztári sorba. Minden kassza működött, de lassan haladtunk, mint csiga. Persze ráértem, figyeltem. Sok akciós vásárló volt, akik különböző bélyegeket vásároltak le, és az amúgy is rengeteg áruból ezt más adminisztrációval kezelték. Aztán a kártyás fizetés. Itt is megkérdezik, hogy mehet „dirette?” ha jól értettem, tehát érintős. Mehet. Aztán jön pin kód, majd iratok. Személyigazolvány, meg még valami, gondolom lakcím kártya, kérdések, ezek bevitele a gépbe, pár kiadott papír aláírása, aztán kész is. A perui emberek nagyon türelmesek!
Vettem egy negyed dinnyét. A mögöttem anyukájával és gondolom bátyával álló fiatal lány szól, hogy nem lesz jó, nincs rajta ár. Mondom, majd a pénztárban lemérik. Ott bizony nem! Mondom, akkor marad, én már vissza nem megyek. Anyuka mondja, nem is én, majd a nagyfiú! Ő már veszi, viszi, és leméri nekem. Még egy szokatlan jó! Beszédbe elegyedtünk, nagylány kicsi english, és remekül eltelt a várakozás. Mosolyogva, integetve köszöntünk el egymástól.
Hazafelé is azért van nézelődnivaló. Említettem már, hogy a külvárosi státuszt meghazudtolva kimondottan tiszták az utcák, a parkok. Mindenfele igyekeznek a környezet tisztántartásának a feltételeit megteremteni. Sok helyen találkoztam pl. ezzel a jópofaszemetessel, a legkülönfélébb állatokra adoptálva. A gyerekek is szíves-örömest pakolják meg a kutyus hátizsákját a csokipapírral, így játékosan hozzászokva a szemétkosár természetszerű használatához.
Hazáig figyeltem, nem néztek meg a kalapban, maradhat! Délután már semmi, illetve az ami délelőtt. Ma három új vendég jött, két idősebb helybéli, és Barbara, egy fiatal lengyel lány. Egyedül! Bátor! Vacsora (már lassan nem is részletezem, annyira egyhangú) a szokásos zacskósleves, gyümölcs. Most épp a dinnye.
Ezután már csak az ágy volt az esti program. Egy kis olvasás, korlátlan az áramellátás, tehát 1-2 film. Holnap belváros, még keddre is azt tervezem, és szerdán indulok tovább.
