Oman Szulatansag, Hatta hajó túra
A találkozasi pont reggel 6.40kor volt a Burjaman toronyház elött. Kérték, hogy pontosan érkezzünk, mert a busz 7kor indul. Mi ott voltunk 6.40re, a mikrobusz sehol. Olyan negyed 8 körül befutott, felszalltunk ra. Várunk… egy csapat indiai tarsasagra (epito munkasok akik kaptak egy kirandulast a cegtol) , akik úgy fél nyolcra meg is érkeztek. Fo a pontossag…. Nagyon hangosak voltak és számunkra kultúrálatlanok. Nem birták eldönteni, hogy ki hova üljön, kersztbe másztak egymáson, hátizsákokat dobáltak egymásnak, az egyik kis híján el is talált, közben az elviteles kávékat osztogatta, lotyogtette , a sofőr meg 6 perc alatt 8 künböző indiai zenét bömböltetett a recsegön torzitos magnón keresztül és még nem volt reggel nyolc….
Közel voltam ahhoz, hogy leszállok a buszról, de egy hangos megjegyzésem csendre tette őket. Másfél óra volt az ut Ománig az indiaiak ugy 33 percig birtak csendben maradni. 3 nappal az indulas elott le kellett adnunk minden informaciot arrol, hogy hol tartozkodunk Dubaiban, ki a helyi kontakt szemely, az o elerhetosege, a mi utlevelunk hivatalos fenymasolata, es az addigi pecsetek az utlevelben, mi a tartozkodasunk celja, miert akarunk Omanba menni, mar csak azt nem kerdeztek meg, hogy mikor voltam a mellekhelysegben….
Dibba város főterén megálltunk egy parkolóba találkozni a helyi közvetitővel akitől az ománi belépéshez szükséges papírokat atvehettük.Az arabul irt vizumon par sor volt amit angolul irtak ra, az omani szultansag teruletere alkoholt es egyeb elvezeti cikkeket bevinni szigiruan tilos, meg meg egy ket aprosag. Ezek mellett volt meg par kikotes mint nem lehet…
A határon egy gepfegyveres omani vamtiszt felszallt a buszra, aki inkabb ugy nezett ki mint egy mesterlovesz a sivatagi felderito ruhajaban aki egyesevel ellenorizte a vizumot es az utlevelet, az indiaiakat szigorúan ellenőrizték, ők csak érvényes Egyesült Arab Emírségi munka vízummal léphettek be. Mesterloveszunk szemet egy mosoly sem hagyta el, merthogy szaja sallal volt takarva az 50+ fokban…
Irany a kikötő, a nagy semmi sivatag szélén volt, rettenetesen kupis. Korben hatalmas kopasz hegyek vettek korbe, olyan igazi kietlen taj. Embereket nem lattunk az utcan, bar ez nem csoda, hisz olyan hoseg volt, hogy nincs az az eloleny aki hosszabb ideig kibirta volna. A hajok csak ugy le voltak dobalva a kikotoben vagy a parton, 0 rendezettseg.
Ugy kb 6 Dwoh hajón kellett átmásznunk, mire a mienkhez értünk. A hajó elejét befoglalta az indiai csapat. Két ománi férfi jött velünk, persze nem turistaskodni, hanem ellenorizni, hogy minden a megfelelő szabályok szerint legyen. Eindultunk. A trópusi/sivatagi forró levegő atlibbent a hajón, elég gyorsan, ami annyira volt jó, hogy legalább nem izzadtunk úgy mint egy ló. A magas páratartalom miatt, az utcán eltöltött 5 perc alatt kb 0,5 liter vizet izzad a test. Egy frissen hazasodott indiai par is velünk utazott, akik kb az elejétől a végéig különböző beállításokkal fényképezkedtek es szelfiztek. Szerintünk kb 3 de inkább 4000 képet csináltak.
Megérkeztünk a célállomasra Hatta faluhoz. Motorcsónakkal vittek ki minket, hogy úszkajunk egyett Hatta körül. Kiúsztunk a partra, ahol egy darab duledezi haz volt a sziklas hegyek kozott, ahol meg egy földút sem ment semerre. A ház körül egy férfi tradicionális ruhában mászkált, valamint 10-12 kecske szögdelt a sziklás talajon. Láttunk egy táblát odamentünk elolvasni. Mivel mindketten szuper jó látással rendelkezünk közel kellett araszolnunk a csiga es kagyló maradványos úton, mindezt egy szál bikiniben. A táblán a következő állt: Hatta falu az ország történelmi örökségéhez tartozik, kérjük a következő szabalyokat tartsák be:
-a helyi lakosokat ne zavarják, ne lépjék át a kerítést.
– a nőknek minden esetben fedve kell lenniük… 😱
Ennél a pontnál hátra arcot vettünk és jobbnak láttuk inkább az oceánba maradni, ami kb egyenlő volt a Széchenyi fürdő legmelegebb medencéjével. Ahogy a sziklak mellett uszkaltunk eszre vettunk egy feketes szinu lapos testu rakot, amint a sziklan szalad, kozelebb usztunk szemugyre venni, erre a rak ugy dontott, hogy felenk ugrik a vizbe. Egy laza sikoly utan Agi (olasz baratnom) es en eletunk leggyorsabb 50m-es uszasat produkaltuk, meg Hosszu Katinka is megirigyelte volna.
A személyzet meghozta az indiaiakat is pancsolni mentő mellényben. Kiderült ők nem igazán jeleskednek úszásban, így mi igazi csodabogarak voltunk a számukra. Vissza a hajóra, jott a banánozás ( felfújt banán alaku gumi amit a motorcsónak után húznak és jó nagyot lehet borulni róla). Azután jött az ebéd, rizs, currys lencse, vmi krumplis cucc ami nagyon finom volt, noodle sali es csipős csirke. Jól lakva tovább állunk es megnéztünk két barlangot.
A nagy hajorol egy pici motorcsonakba kellett atszallni, ezert a csapatot 2 reszre bontottak, persze a helyi sas szemu erok felvaltva jottek velunk. A motorcsónak csak úgy süvített a vizen. A hőmérseéklet már az 50-est ütötte a napon, én már vágytam egy kis hűvős fuvallatra, de ez inkább álmodozás volt. Az egyik francia csajszit megcsipte egy tengeri sün, teljes pánikba esett, de megnyugtattuk, hogy ne aggódjon eletben fog maradni.
Hatta barlangjai utan vissza a kikötőbe, ománi ellenőreink pillanatok alatt leléceltek, nekunk megint at kellett maszkalni par hajon mire a parti beton nyulvanyhoz ertunk. Ott ereztuk igazan a perzselo napot es futva tettunk megaz utat a 200m- re levo arnyekos helyre. Ez volt eletem elso futasa a napsutes ellen. Gyorsan felszalltunk a buszba és irány Dubai. A határon, most ki kellett szállnunk és egyesével bemutatni az útlevelet es a kilépési vízumot. A vamos bode mellett ketto hatalmas ipari ventillator adott egy picit huvosebb, inkabb elviselhetobb meleg levegot. Amíg Ománban tartózkodtunk a belépési vízum alapján lecsekkoltak minket.
Az egyik indiait levadaszták a buszról és nem engedték velünk tovább, őrizetbe vették valami miatt ( úgy tudjunk tiltott dolog volt a taskájában). Az egyik barátja ott akart maradt vele, de nem engedtek, igy a hataron tul mar ujra Emiratus oldalon megalltunk egy rendorsegnel. Allitolag alkoholt csempeztek be a hajora, sajat fogyasztasra es sas szemu omani oreink valoszinuleg leadtak a drotot a vamosoknak. Több infonk nem lett ezzel kapcsolatban, viszont a maradék indiai kb leszarta a haverjukat. Hazafelé imára hívta Allah őket ezért egy mecsetnél megálltunk, hogy tiszteletüket tegyék Mekka felé. Labjegyzet: Megkerdeztek tolunk, hogy nem zavarna minket ez a kis kiruccanas az utszeli mecsetbe, persze nekunk nem volt problema. Agival meg beszeltuk is, hogy addig megnezzuk belulrol….. Amikor oda ertunk akkor kozoltek velunk, hogy nok ide nem lephetnek be….. Egy vilag omlott ossze bennunk…. na jo nem, de azert a kivancsisagunkat csorbitotta. Majd újra az autopályán Dubai felé… és megérkeztünk a Burjuman toronyhoz röpke 12 órával késöbb. Azért lezsibbadt az agyam az indiai tulbuzgo csoporttol, bar szegenyek biztosan nagyon orultek, hogy vegre kiszabadultak a 12 oras robot munkarendbol…
Egy oraval kesobb visszaertunk Viktor baratunk lakasara, gyorsan osszeszedtuk magunkat es indutunk a kedvenc kis helyunkre a Birjani Potba, ahol Viktornak elmenybeszamolot tartottunk a hajoturarol es Hatta településéről. Ez is orok emlek marad.
