Mauritius 2. rész
A félreismert horogkereszt, a rózsaszín banán és az ágyas rum, mint Mauritius hagyománya
2010.02.04. – 02.10.
Másnap reggel a lányok mondták, hogy találtak szállást a sziget kicsit északabbi részen. Tehát telefonáltunk a lassan személyi sofőrré előléptetett taxisunknak, és a lányok költöztek, én pedig utaztam szigetet nézni.
Érdekes volt, hogy az utakon kisebb nagyobb kihagyásokkal, de nagyobb csoportok vonultak és egy kicsit amolyan “virágkarnevál” jelleggel hatalmas díszeket cipelnek magukkal. Ahogy azt megtudtam ez a Maha Shivaratri, ami a Mauritius hindu vallási közösségének az egyik fő ünnepe. Erre az ünnepre hatalmas díszeket készítenek, amit el szoktak cipelni egy zarándokút jellegű meneteléssel a központi ünnepségre a Ganga Talao nevű tóhoz. Ez a cipekedéssel egybekötött zarándokút több napig is tarthat, viszont az útba eső települések házaiba beinvitálják őket pihenni, enni és aludni. Sok ilyen csoportot láttunk útközben.
Mondjuk amit nem igen értettem az az, hogy közben rengeteg minden horogkeresztekkel volt díszítve. Ezt meg is említettem a személyi sofőrből idegenvezetővé előlépett taxisunknak, hogy ennek azért Európában nincs olyan túl jó csengése. Ezt pedig Ő nem értette. Majd elmondta, hogy a hindu kultúrában ez a jel az utóbbi pár ezer évben Brahma, a teremtő Isten ábrázolási módja.
A lányok szállodája valahol Mauritius északnyugati partszakaszán volt, egy nagyon elegáns helyen. Miután Őket kitettük, mi visszamentünk a fővárosba ismét várost nézni, csavarogni, és részemről alkoholos italt vásárolni, illetve piacon csatangolni, ahol egy újabb csodát találtam. Mauritius konyhája egy érdekes gasztro kavalkád. Az ázsiai ízek, az indiai curry világával gazdagon keverve, halakkal, tengeri jószágokkal és egzotikus gyümölcsökkel keverve.
Ehhez jön a fűszerek igen gazdag használata. És itt a piacon volt egy helyi fűszer árus, aki többek közt fűszer keverékeket is árult, amiből a 16, a 32, és a 72 ízű fűszer volt igen izgalmas. A kóstoló után kiderült, hogy ez nem egyfajta fantázia név, vagy egy kreatív módon túltolt marketing fogás, hiszen ha ügyesen figyeltél, olyan ízorgia kerekedett a szádban, hogy az leírhatatlan. Lehetett érezni akár külön külön is a fahéj, a vanília, a bors, a cseresznye, a mandula az oregano ízét is, de ezek egymást erősítve és keveredve egy nagyon izgalmas íz világot nyitottak meg. És természetesen a kis kisérő levélen fel volt sorolva 72 különböző fűszer és gyógynövény, mint összetevő.
Nagyon érdekes, és európaiként leginkább a tévéből ismert hangulat volt mindenfele. Egy kicsit falusi piaci hangulat, egy pici nagyvárosi zsongással, egy pici eleganciával, egy csipet tengerparti lazasággal.
Ezután vissza a szállásra, ahol a tulajdonossal is sikerült találkozni. Kérdezte, hogy hogy tetszik a sziget, Mauritius, és leginkább a szállás. Természetesen minden “csecse”, ám megemlítettem neki, hogy ez a villa valóban pompás, de részben a hirdetésben, részben magam is személyesen láttam egy egész pici, nagyjából egy garázs nagyságú, picike kis épületet, ami a medence mellett és az óceán közvetlen partján van, és hogy esetleg lehetne-e az az én kis szobám ahol a következő napokra még meghúzom magam. A válasz meglepően gyorsan jött, mely szerint természetesen lehet, ugyanakkor megjegyzi, hogy az nem a legjobban felszerelt szoba és az csak egyfajta melléképületként funkcionál, amit akkor adnak ki hogyha a villában már nagyon nincs hely. Igazából egy dupla ágy van benne és egy pici fürdőszoba de nekem ez kellett. Miután átvittem a cuccaimat, ami nem volt túl sok idő hiszen két pólót összepakolni nem túl sok idő, és kényelmesen elhelyezkedtem az Indiai óceán fölé kinyúló kis teraszomon és hihetetlen módon élveztem a dolgot.
Kicsit később megkerestem a tulajdonost ismét beszélgetésbe elegyedtünk, amikor is megköszöntem neki ezt a hatalmas élményt melyet a pici szoba nyújt közvetlenül az indiai óceán partján. Illetve megkérdeztem tőle, hogy mégis miért nem reklámozza egy kicsit jobban ezt a szállást, hiszen alig lehet megtalálni a különböző szálloda foglalási oldalakon? És itt jött egy olyan válasz vagy inkább beszélgetés ami a mai napig mérvadó számomra, és igazából egyfajta ikonként tekintek erre az emberre akinek a rövid története Így hangzik: Ő belga állampolgár és húsz évvel ezelőtt volt neki egy pici asztalos műhelye illetve egy hozzá tartozó kicsi üzlete, ahol az által elkészített bútorokat árulta. Egyszer lejött Mauritius szigetére a szokásos évi holiday nyaralását töltve két hétre. Majd olyannyira beleszeretett a szigetbe, hogy miután hazament, eladta a lakását, az asztalos műhelyét, a kis boltját, gyakorlatilag mindent felszámolt, és az ebből kapott pénzből leköltözött Mauritius mese világába, ahol vett egy óceánparti kis telket, és szinte csak a saját erejéből építette fel ezt a házat, amit vendégházként, nyaralóként üzemeltet.
Kérdeztem tőle, hogy ez rendben van, de ha kicsit jobban reklámoznak,akkor valószínűleg több vendég lenne, jobban menne a bolt. És itt jött az a mondat, ami egyfajta útmutatóként szolgálhat sokunknak, éa amely így hangzik: Őt nem érdekli a pénz, hiszen aránylag jól ment az asztalos üzlete is. Neki csak annyi pénz kell hogy származzon a kiadott vendégszobákból a nyaralási szezon alatt, (ami az európai tél) amiből a gyerekét el tudja küldeni iskolába, és a felesége be tud vásárolni a mindennapokra, illetve fenntartják magukat. Nem véletlen szállt ki az üzleti mókuskerékből. Nem akarja a pénzt hajszolni, számára sokkal többet ér a nyugalom. Ennek többször is láttam bizonyítékát, amikor a legnagyobb munkája az volt, amikor egyszer saját magának kellett a kedvenc koktélját elkészítenie. És nem úgy kell elképzelni hogy ők nagy lábon éltek hiszen például a családnak csak egy szakadt kis 10 éves Toyota személyautója volt. Igazából főhősünk egész nap a kedvenc, félárnyékban felakasztott függő ágyában himbálózva szivárogtatott és koktélozott. Hát így teltek a napjai. Azóta is irigylem és sokszor gondolok rá.
Ezen már akkor elkezdtem gondolkodni, és visszavonulva a kis víz fölé nyúló teraszon, az Indiai óceánban lebukó napot figyelve, a bevásárolt alkoholos italok, és a taxis idegenvezető, személyi soförtől kapott relaxációs, vicces, zöld cigarettámat elszívva, kellemesen szétlazultam magam ebben a remek hangulatban, aminek a háttérzenéjét az óceán folyamatos morajlása, és a partot finoman nyaldosó hullámainak dallama adta.
Másnap reggel a taxis ébresztő-szolgálat telefonjára ébredtem, mely szerint a villa előtt vár, és ha menni akarunk a megbeszélt programra, akkor jó lenne magam összekapni, hiszen még a lányokért is el kell menni Mauritius másik felére. Ezen a napon egy olyan szép helyre mentünk, amire szerintem még a szavakat sem találták ki, így csak nemes egyszerűséggel Hét Színű Földnek (Seven Colour Land) nevezik. Erről a helyről azt kell tudni, hogy a sziget déli részén lévő hely, amit vulkanikus tevékenység hozott létre, amikor is a folyékony lávában lévő különböző ásványok szépen sorban dermedtek meg, így hozva létre egy olyan felületet, amelyik a szivárvány színeiben pompázik. Különösen lélegzetelállító, világító színkavalkádot mutat, ami a napsütés hatására mégjobban elkápráztat. Ezt a látványt nagyon nehéz leírni, de szerintem a képek talán visszaadják valamennyire a látványt.
Eme ámuldozás és egy rövid utazás után, ami valóban csak pár kilométer volt, jutottunk el a Chamarel-vízeséshez, és a hozzá tartozó parkba. A vizesésről csak annyit, hogy 90 méter magasról alázúdulva igen méltóságteljes koronája a környék esőerdejének, és pompás látványa a szemközti sétányról valóban szemet pihentető.
A következő napirendi pont előtt azért csak le kellett öblíteni és feldolgozni azt a látványt, amelyet ez a Mese-sziget aznap adott, igy betértünk egy random választott útszéli kiskocsmába.
Mielőtt tovább megyünk a történetben, emlékszünk még az első napok egyik kalandjára, a Cukor-múzeumra? Ez azért jön ide, mert Mauritius szigetén termesztett cukornádból, nemcsak cukor készül, hanem trópusi jó szokás szerint bizony rum is. És nem is akármilyen, hanem a legfinomabb barna, és sötét színű rumok. Gyakorlatilag szinte minden városnak megvan a saját itala, de természetesen a lakosok is főzik maguknak, mint Magyarországon a pálinkát. És ugyanúgy, mint Magyarországon a pálinka esetében, itt is előfordulhat, hogy a rum minősége olyan lesz, amit nem szívesen ad ki a kezéből a készítő. És ugyanúgy, mint Magyarországon a pálinka esetében, amikoris ilyen-olyan gyümölcsökkel, almával, körtével, barackkal ágyas pálinkát készítenek, ugyanezt a vonalat követve Mauritius érdekes, izgalmas, és különleges szigetén ÁGYAS RUM készül. Csak hát ugye Mauritiuson olyan gyümölcsök vannak mindenhol, amit mi “egzotikus gyümölcs” néven ismerünk. Ők pedig, csak úgy, hogy gyümölcs. Így fordulhat elő az, hogy a rumos üvegbe olyan szárított, aszalt gyümölcs kerül, mint a banán, ananász, papaya, mangó, lichy stb, majd erre rumot öntve pár hónapig pihenni hagyják. Ennek az eredménye, egy szinte mézédes, de ugyanakkor pocok erős rum, ami az adott alap-gyümölcs teljes ízvilágát hozza. Likőrökre jellemző selymesség a gyümölcs ízével mindez 50+ fokos alkohol tartalommal. És az édessége miatt természetesen fel sem tűnik a csapda. Erre azonnal visszatérek.
A beszélgetésünk eddig is úgy volt, hogy a lányokkal magyarul beszéltünk, és taxis programszervezővel pedig angolul. Igy eshetett meg az, hogy amig a programszervezőnk valami telefonos kalandban volt a kiskocsma udvarának a végén, mi magyarul beszélgettünk, elemeztük a látottakat, és terveztük a programokat. Ekkor jött a tulaj srác, hozta az italokat, illetve kérdezte, hogy ez milyen nyelv, amit használunk? Mondtuk, hogy magyar. Majd megköszönte, és elment. Pár pillanat múlva jött egy hölgy és tökéletes magyarsággal köszöntött, amin mi jó nagyokat csodálkoztunk. Kiderült, hogy Ő tizenpár éve lakik a szigeten, és a férjével együtt üzemeltetik ezt a helyet. Miközben jót beszélgettünk, kérdezte, hogy melyik ágyas rumot kostoltuk már.
És itt kezdődött a vadulás. Végig kóstoltatott velem valami 6-8 féle ágyas rumot, természetesen “felesével” ami az édessége, és a gyümölcsössége miatt olyan könnyedén csúszott le, mint kövér kisgyerek a kizsírozott csúszdán. Fel sem tünt, az erőssége….. AKKOR!… viszont amikor elindultunk, és kiértem a napra, volt egy ismerős érzés. Mint az Egri Szépasszony Völgyben a pincei borkóstolás után, amikor kiérsz a pincéből. Mint amikor egy lapáttal vágnak hátba. Ám azért ez még védhető lehetett volna.
Viszont hazafele útba esett a sziget és egyben a Föld déli féltekének egyik legszebb, homokos partja a Flic-en-Flac. Ez egy több, mint tíz kilométer hosszú, hófehér homokú tengerpart, kristálytiszta vízzel. Nem igen láttam még szebb strandot, mit ez a hely. És mivel ez egy valóban gyönyörű part, igy rengetegen turista és helybéli jön ide strandolni. Elég sokan vannak, akik ezt a sokadalmat kiszolgálják, ilyen-olyan programokkal, ételekkel, italokkal, és csemegével. Például frissen szüretelt kókusz dióval, ami mindenki nagy kedvence. És például ezért is, nagyon népszerű szerte a világon az ismert rum alapú kókuszlikőr a Malibu. Persze Mauritiuson ez is más, hiszen miért innának “lebutított” kókusz aromás rum utánzatot, amikor nekik van igazi kókuszuk, és remek rumjaik is. Tehát vidáman lubickolok az óceánban, mint egy kis sellő, amikor azt vettem észre, hogy egy helyi árus nagyon integet, hogy menjek oda, mert az jó lesz. Pici pénzért árulta a frissen lecsapott tetejű, még a zöld héjában lévő kókuszt, majd valahogy ráérzett, hogy én biztos szeretem a rumot, és lenne-e kedvem megkóstolni az IGAZI Malibut. És volt. Így pici extra pénzért gyakorlatilag 3 deci rumot öntött a kókuszdiomba, hozzátett egy szívószálat, és már kész is volt. Aki követi a számokat, az tudja, hogy ezen a nap alatt már közel jártam az 1 liter rumhoz a fogyasztásban, de szerencsére közben azért ettem is sokat, igy volt minek szívni az alkoholt.
A hangulatom fokozódott, így a programigazgató taxis azon kérdésére, hogy este elmennék-e valamerre, természetesen nem sokat kellett gondolkodi. 🙂 Most kivételesen én lettem kitéve hamarabb, hiszen az én szállásom közelebb volt, a fővárostól délre, míg a lányoké fent volt észak-nyugaton, így a buli előtt volt időm egy kis pihenésre, ami lassan amúgy is nagyon aktuális volt.
Az elvaduló esti buli, és a következő napok kalandjait holnap érkeznek, és ha elsőkként szeretnél értesülni ezen élményekről, és semmiképp nem szeretnél lemaradni róla, mert a közösségi médiában éppen nem találod, akkor arról emailben is tudlak értesíteni, amihez csak az email címedet kell megadni a hírlevélre való feliratkozással itt: https://vilagcsavargo.eu/kapcsolat/ , vagy ezen oldal legalján.
[…] az italnak a fogyasztása milyen hatással van az egyszerű és gyanútlan utazóra, azt pedig ITT olvashatjátok el.És ha kedvet kaptál volna ezen ital megkostólására vagy Mauritius szigetének […]