721 ember olvasta mar el ezt az írást
Egy igazi örökmozgó vagyok.Ha van egy kis időm biztosan mozdulok valamerre.Imádom a hegyeket meg a tengert is,így a 2018-as nyári szabadságom tervezésénél voltam is bajban melyiket válasszam.Ekkor találtam rá Korzika szigetére,ahol a 2500+ méter magas hegyek meg a tenger együtt vár.Az előző évben végig tekertem biciklivel a horvát tengerpartot,így nem volt kérdés hogy ide is két kerékkel megyek.Vagyis egészen pontosan 3-mal,mert egy bicikli utánfutót is vittem magammal.
A sziget kb 8700km² területű,(viszonyítás képpen Bács-Kiskun megye 8 445 km²) és a terepviszonyokról mindent elmond,hogy a legmagasabb pont a Monte Cinto ami egy 2706m magas hegy.Összeírtam,hogy mit szeretnék megnézni majd,aztán összepakoltam és indulás.
A nagy út egy adag vonatozással kezdődött,Villachból(A) – Genováig(I) kellett elzötyögni.Onnan aztán hajóval tovább.Soha nem hajóztam még ki annyira nyílt vízre,hogy a part körvonalai ne látszódjanak.Itt viszont hosszú órákra elvesztek és csak a nagy kékség volt minden fele,ami kissé nyugtalanító volt az elején,de aztán megszokja az ember.A komp kőkemény 22Km/h-s sebességével kicsit több mint 9 óra volt mire megérkeztem.Azt hittem megöregszem amíg oda érünk,de végül csak sikerült.
Bastia a város neve ahol kikötöttünk.Késő délután volt már,szóval azonnal útnak indultam.Az elején nagyon örültem,mert kiváló minőségű bicikli út vezetett ki a városból,ráadásul közvetlenül a part mellett.Gondoltam de jól ki van építve itt minden a bringásoknak,aztán később kiderült,hogy az egész szigeten ez az 5km-es szakasz van.A keleti parton dél fele indultam,óra mutató járásával megeggyező kört akartam menni.
Tekintve,hogy franciául egy szót sem tudok,a korzikaiak meg nem beszélnek se angolul,se németül,sőt igazából még franciául sem(van egy különleges helyi nyelvjárásuk)így kommunikáció terén akadt pár izgalmas pillanat.Az egyik ilyen az volt,mikor egy áttekert nap után egy mezőn a birkáit legeltető kb velem egy korú sráctól kérdeztem meg kerek-perec,hogy éjszakára felverhetem-e ide a sátram.Telefonos google fordító alapján próbáltunk valahogy társalogni,és egyébként elsőre igent mondott.Utána még beszélgettünk,kérdezte honnan jövök – mondom Ausztria.Csak elismerően hümmögött,majd kérdeztes – és hova megyek?Mondom Bonifacio a cél.Mire kikerekedett szemmekkel kérdezte,hogy BONIFACIOO?!?!De hogy az még kb 50km!!!Az le sem esett neki,hogy ausztriából idáig már lassan egy ezrest jöttem,de hogy ahova megyek az még egy 50-es.
Egyébként ha már Bonifacio,azt kell mondjam egyértelműen ez a legszebb város a szigeten.Elképesztő ahogy azoknak a hatalmas függőleges sziklafalaknak a tetejére megépítették,és a mélyben meg ott hullámzik a tenger.Lenyűgöző az egész hely a kikötőjével,a várral a mindennel.Kötelező látnivaló!
Város témában a másik fontos hely a kimondhatatlan nevű Ajaccio.Én amolyan olaszosan csak “Ájáccsó-nak” hívtam.Senki nem értette,hogy mit akarok milyen helyet keresek,mert mint kiderült “ázsákszió” a megfelelő kiejtés.Ez a hely a nagy hadvezér Bonaparte Napoleon szülővárosa.Meg lehet tekinteni a szülőházát,Napoleon múzeum is van,de nekem nagyon nem jött be.Borzasztóan elcsépelt és kifejezetten a lehúzásra kitalálva ez az egész.A szülőház gyakorlatilag egy ajándék bolt,de valami olyan gyenge cuccokkal,hogy tényleg kritikán aluli az egész.A város többi része azonban kifejezetten tetszetős.Érdemes bejárni,de közel sem akkor nagy durranás mint Bonifacio.
Ami még említést érdemel az Corte városka.A hegyek között egy nagyobb völgyben építették.A környék beli hegyekbe vezető túra utak kiinduló pontja.A közepén egy sziklaszirt tetejére épített vára egyszerűen pazar.Ennek a helynek is van egy híres szülötte:Bonaparte Joseph.Ő Napóleon bátyja volt,később I. József néven spanyol király.Meglepő módon a szülőháza nincs kialakítva turistáskodásra.Egy teljesen elhagyatott ház,a bejárat felett egy táblával és jó napot.
A sziget déli részén található Sarténe nevű helységet tartják a sziget legautentikusabb városkájának.Szerintem semmi extra nincs benne,ha egy ilyet kellene megnevezni akkor sokkal inkább mondanám Lama falut a sziget északi részén egy hegyoldalban.Egy tündéri kis hely ahol kb 150-200 éve megállt az idő.Terméskő házak,szűk utcák,teljes nyugalom.Aztán ott van még Port Vecchio,ami nem rossz,bár elájulni nem kell tőle,de egy látogatást biztosan megér.
Ugorjunk most Saint Florent nevű városba.Az egykori csöndes kis halászfalu ma pezseg az élettől.Kiinduló helye ez a környékbeli hajókirándulásoknak.Én is befizettem egyre,amivel a sziget 2 legszebbjének tartott strandot lehet meglátogatni.Ez a Plage du Lotu és a Plage de Saleccia.Két vakítóan fehér homokos már-már karibi hangulatú strandról van szó.Azért is érdemesebb vízen megközelíteni őket,mert a szárazföldön egy kb 16km hosszú rossz minőségű földúton lehet csak eljutni ide.A két strand közül nehéz lenne megmondani melyik a szebb,nekem talán a Lotu jobban tetszett,mert ott kevesebben vannak.
A sziget keleti oldalán is van egy ezekhez hasonló hely a Plage de Santa Giulia.Ez is fehér homokos csodás hely.Mivel ezt a legkönnyebb megközelíteni itt mindig rengetegen vannak.Az én kedvencem a tőle kissé délebbre eső Plage de Balistra strand.Egyszerűen hibátlan a hely.Csodás kék víz,fehér homok,meg az a hatalmas szinte függőleges sziklafal itt is.Egy igazán szép sárga homokos parton is jártam ez a Plage de Porto Pollo a délnyugati részen.
A sziget belsejében aztán jöttek az igazi megpróbáltatások.Először is itt már szó nem volt biciklizésről,itt kőkemény tolásról beszélünk.Sok helyen 12-15%-os kilométer hosszan tartó emelkedőkkel kellet megküzdeni.A magasság növekedésével pedig egyre hidegebb lett,de ami ettől sokkal rosszabb,hogy egyre többször eredt el az eső.Bocognano faluban találtam egy igazi sok száz éves tradíció alapján működő francia pékséget.Azok a finomságok…azok az illatok…..vettem egy kis útravalót,de mire kijöttem elkezdett szakadni az eső.Azt érdemes tudni,hogy Korzikán nem esik vagy csepereg az eső.Ha ott elkezdi akkor olyan mint ha öntenék valahonnan.Az egész délutánt a pékség teraszán töltöttem és vártam,hogy elálljon az eső,de nem jött el ez a pillanat.A pék szólt,hogy ő 6-kor zár és akkor mennem kell.Hamar el is jött ez a pillanat,a kezembe nyomott egy zacskó fánkot,hogy energiára szükségem lesz,és indulnom kellett.
Egy nagy adag kínlódás után elértem a túra legmagasabb pontját,egy hágó 1163m magas pontján találtam magam egy út széli parkolóban.Addigra már későre járt és gyakorlatilag mindenem szétázott,így a sátorral el sem kezdtem kínlódni,mert az is tiszta víz volt.Egyszerűen fogtam a matracom,leraktam a földre a fák közé,és valahogy megpróbáltam pihenni.Mondanom sem kell nagy alvásra nem kellett készülnöm a hidegben,meg a fákról rám csepegő víztől sem éreztem magam sokkal jobban.Azt hiszem ez volt a leghosszabb éjszaka.
Másnap a biciklit a parkolóban hagytam,és gyalog indultam be az erdőbe.Korzikát ugyan is hosszában keresztül szeli egy GR20 nevezetű túraútvonal,amit már többször választottak meg Európa legszebb túraútjának.A nagy része,főleg az északi félen a legmagasabb hegyek között visz,itt viszont már a völgyekben kanyarog.Itt egy kanyoning-os rész található,ahol a hegyekből induló folyó hatalmas sziklák között folyik.Sok vízesés is van,mindegyik mászható,telepített drótkötelek segítik a haladást.Nagy élmény volt az biztos,már csak azért is mert itt teljes nyugalom van,Alig-alig jönnek ide emberek,lehet élvezni a nyugalmat meg a természetet.
Én nagyon élveztem a szigeten töltött idő minden egyes percét.Egy dolog viszont van ami kiverte a biztosítékot.Mielőtt elindultam olvastam,hogy Korzika elég drága.De ez nem igaz!Korzika ugyanis pofátlanul,valami egészen elképesztő módon méregdrága.A kontinentális Franciaország árainak duplájával simán lehet számolni.Egy baguette a legolcsóbb helyen is 1,5 eurótól indul,a zöldség-gyümölcs gyakorlatilag arany árban van,a kemping meg egyéb szolgáltatások is szintén csillagászati összeget képviselnek.Eleve egy kisebb vagyon volt eljutni a szigetre,mert a vonatos kompos mutatvány önmagában 230 euró,plusz még amit ott költöttem.Mindent összeszámolva kb 750-800 euróba került az egész út,mindezt úgy,hogy biciklivel utaztam és soha semmilyen extra igényem nem volt.Ja és ezért a pénzért soha egy pillanatig nem voltam kényelmesen és mindig éhes voltam.De erre van a mastercard,az élmények meg megfizethetetlenek.
A végére még beszúrnék pár képet:
Az utazásról bővebben készítettem,egy 3 részes élménybeszámolót amit a youtube csatornámon tekinthetsz meg.
