Izland 2013. 40 nap alatt Izland körül, két keréken. 23. rész. Húsavík. Július 12. péntek
Az előző részben megérkeztem az utam legészakibb városába, Husavíkba.
23. nap, július 12. péntek
A mellettem levő hatalmas sátor egy holland családé, na annak a meglehetősen későn fekvő, és iszonyatosan zajos gyermekei nem könnyítették meg az elalvásomat. Megint kicsit ferde talajra sikerült letáboroznom, éjjel megint csúsztam-gurultam. Hajnalban az eső kopogása, majd kakaskukorékolás és lónyerítés ébresztett. Hangulatos, de még ráért volna! Megreggeliztem, olvasgattam, élveztem a semmittevést. A cuccaim, még jócskán nedvesek. A délelőtt ezzel telt, meg az 1-2 nap lemaradás bepótlása a naplóírásban. Szemerkélt egész délelőtt, igazság szerint még a központig sem volt nagy kedvem begyalogolni azt a pár száz métert.
Végül győzött a jótékony kíváncsiság a lustaságon, és a szemerkélő esőben városnézésre indultam. Nem szívesen vettem ki a szárítóból a félig nedves cipőmet és nadrágomat, de nem akartam az egyetlen tartalékot is eláztatni, mert tudom már milyen egy éjszakát vizes cuccban átaludni. A városkában nem nagy az élet. A kemping reggelre jó háromnegyed részben kiürült, de odabent sem nyüzsögtek a turisták. Egy helyre, a helyes kis templomba vonultak feketébe öltözött helybeliek, valaki elment közülük. Ezt onnan is tudom biztosan, hogy a gyászkocsi ott állt az ajtó előtt. Tegnap este is meg akartam nézni a templomot, zárva volt, ma technikai okok miatt nem illett. (Emlékszem egyszer Korfun mentem be egy tengerparti pici templomba, a tűző naptól elvakulva, rövidnadrágban, pólóban egy kis hűsölésre. Bent valami halk mormolásban botorkáltam előre a gyertyák fényének irányába, és mikor kicsit megszokta a szemem a homályt, és körbenéztem, vagy harminc szempár nézett rám szomorúan, a jobb kezemnél pedig a nyitott koporsóban ott feküdt a megboldogult. Emlékezetes kihátrálás volt.)
Benéztem a bálna-múzeumba, hááát, mérsékelten volt érdekes… Bálnacsontváz, a különböző alkatrészei, és a halászata történetének relikviái, régi fényképei, eszközei, stb. Olyan egyszer ezt is láttam kategória. Aztán van itt még egy érdekes, a világon egyedülálló múzeum, mégpedig az Izlandi Péniszmúzeum. 1974-ben, eredetileg a Fővárosban alapította egy történelem professzor, először a sziget és a környező vizek emlőseinek kezdte el gyűjteni az adott szerveit, majd ez mára már egyéb földrészek állatainak az adott alkatrészeire is kiterjedt. Kicsit abszurd történet ezzel kapcsolatban, hogy a professzor épp az idén „ejtette el”, hogy most már csak emberi donorra lenne szüksége. És lám, az emberi adakozókedv határtalan, rögtön ketten is a múzeumnak adományozták férfiúi büszkeségüket, egy izlandi, és egy amerikai úriember. Egyelőre persze csak gipszbe öntve állították ki, az eredeti műszerek, formalinos üvegben majd csak a donorok elmenetele után kerülnek a vitrinekbe.
Bementem az egyetlen belvárosi boltba is, hétvége közeledik, egy szolid éléskamra feltöltés, és itt főleg a kenyérre volt szükségem. Vettem még egy literes gyümölcsös joghurtot, meg egy doboz ananászt, kezd elegem lenni az olajos halból, a lekvárból, meg a felvágottból. Több mint három hete nem ettem főtt ételt.
Lesétáltam a kikötőbe, halászhajók, a bálna-néző flotta, (bár ami éppen kifutott, szinte üres volt) meg a nyíltabb vízen egy komolyabb tengerjáró. A távolban a víz feletti fekete ég nem sok jót sejtet, és itt is folyamatosan hol csak szemerkél, hol esik. Így visszajöttem a kempingbe, estig most már csak film, fényképmentés, rendezés lesz, olvasgatok, meg pihenek. Töltődöm. Lehet, hogy csak a hideg teszi, de gyönge megfázásérzés is lappang bennem, de mondjuk, ezen nem csodálkoznék nagyon.
Most jött meg egy fiatal srác biciklivel, kellőképpen elázva, de nagyon profinak, és vízhatlannak néz ki mindene. A rutinkérdés, honnan jössz? Hát Ő dán, és mondja, hogy engem már látott Höfn-ben a kempingben, és nagyon vertem a laptop billentyűit. Igen, az én voltam.
A sátrat kicsit odébb raktam, most nem lejt olyan csúnyán félre, remélem nyugis éjszakám lesz, jó lenne egy jót pihenni. Még nem tudom mikor indulok tovább, időjárásfüggő. Bár úgyis az lesz, hogy 2-3 nap alatt nehezen megszáradok, és fél nap alatt minden újra csurom víz lesz.
